tucatnyi forgalmazó
próbálja kiszolgálni a lassan növekvő keresletet: jó részük csak importál, de vannak, akik magyar termékekkel is foglalkoznak, hiszen hűtlenek maradnánk a rólunk - jórészt saját magunk által - terjesztett legendához (ügyes, okos, életrevaló emberek vagyunk), ha nem lennének a szakmának jeles magyar innovátorai és mesterei is. Nekik persze sok a bajuk: szigorúan kisüzemi körülmények között (mondjuk családi ház pincéje) ügyködnek, a nagyobb szériaszám legyártásához kéne valami kezdőtőke, azt viszont - tekintve, hogy nem biodízelben utaznak - nem nagyon fognak szerezni, s aligha rájuk gondolt a kormány, amikor a kisvállalkozások támogatását emlegette.
Sokuk számára az a pálya, ha konstrukcióikat, újításaikat el tudják adni valamely pénzes befektetőnek, nagyobb cégnek, míg mások arról ábrándoznak, hogy valamely HIFI-multi kutató-fejlesztő laboratóriumává avanzsálhat a világot jelentő szuterén. Vannak olyanok is, akiket viszont visszariasztottak az efféle tranzakciók útjában álló nyers, bürokratikus akadályok (túl hosszú a céges kérdőív), és inkább nyűvik a drótokat és a csöveket egyedül, segítség nélkül. A magyar gyártók sokszor még a High End Show bérleti díját sem tudják kifizetni, ennek megfelelően a rendezvény elsősorban a forgalmazók fesztiválja. A látogató szobáról szobára járva, többnyire jólesően punnyadt zenéket hallgatva csodálhatja meg az eszméletlen kütyüket, melyek az akusztikai finomságok mellett
egyben a design csodái:
minden darab egyedi, minden forma másra hajaz, a tervezőket látnivalóan hol az Alfa holdbázis konzoljai, hol meg a Marconi korabeli formakultúra inspirálta. A dobozok egyszerre mesések és rejtélyesek, és csak félig-meddig tárják fel a belsejükben található kisebb-nagyobb izéket. Márpedig ott csodák és titkok vannak, hiszen minden tervező, fejlesztő és hangcuccépítő millió titkot vél ismerni a hang birodalmáról, s ezek - aligha véletlenül - jelentősen eltérhetnek egymástól. Külön történet az anyaghasználat: a high end-építők nem csupán az elektroncsövekre esküsznek, hiszen e kategóriában készülnek félvezetős-tranzisztoros cuccok is, bár kétségtelenül nagy a presztízse a csöves berendezéseknek; ezenkívül - csak egy példát említve - nagyon fontos, hogy miből készülnek a kábelek (mind az átjátszó, mind a hangfalkábelek), s ez a skála a tiszta, oxigénmentes vörösréz dróttól kezdve a vörösréz, ezüst és arany különböző ötvözeteiig terjed. Mindez amiatt is fontos, mert hitük szerint minden, amúgy kicsinek tűnő tényezőnek kulcsszerepe lehet: legyen szó a kábelek vezetőképességéről, a hangdobozok anyagáról, méretéről és nagyságáról, avagy a zenehallgatásra szolgáló szoba berendezéséről - mindegyikük befolyásolhatja (ronthatja vagy javíthatja) a hangzás színvonalát, s ha tudjuk, hova nyúljunk, kis változtatással is óriásit javulhat a hangminőség. A hívők között terjedő, ám korántsem konszenzuális hiedelmekről elég annyit tudni, hogy erősen megoszlanak a vélemények olyan kérdésekben is, hogy
három- avagy négylábú
székről kell-e hallgatni a zenét, mélyhűtőben kell-e tárolni a CD-ket, kellenek-e tüskék, spéci állványok minden műdarab alá, arról nem is szólva, hogy mi a helyzet a káros erőterekkel, a zavaró hangsugárzókkal, meg hogy egyáltalán jó-e, ha más bútor is van a zeneszobában, mint egy speciálisan háromlábú sámli. De nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, hogy a high end-fanatikusok valamiféle csodabogarak, akiknek pusztán az efféle extremitásokban telik örömük: ők hangsúlyozottan a zenéhez keresnek berendezést, és az eredeti, torzítatlan muzsikába akarnak beleveszni, kerül, amibe kerül. Ha tudni akarjuk, mi a különbség a kommerciális és minden boltban kapható HIFI-tornyok és egy high end-szett között, úgy gyakorta azt a választ kapjuk, hogy az egyformán megszólaló szériatermékek legfeljebb néhány évre szólnak, s azután úgyis lecserélik őket a következő eresztésre, míg a high end évtizedekig szolgálhatja gazdáját, s ilyen hosszú ideig is megőrzi tiszta, egyedi hangzását. A high end titka a személyre szabottság és az állandó keresés. Csontos disztribútor szép megfogalmazása szerint "a high end inkább a szedatív típusú drogok hatásával analóg, míg a házimozi (home surrounding) hangzás inkább a pörgetőkre hajaz".
B. Z.
