High End Show: Zajértelem

  • B. Z.
  • 2000. november 9.

Tudomány

Maga a high end-mozgalom jó két évtizedes múlttal büszkélkedhet: azok a puristák hozták lendületbe, akik elégedetlenek voltak a bolti tömegárukkal, és olyan egyedi hangzásra vágytak, amit saját képükre formálhatnak, ugyanakkor a lehető legtisztábban adja vissza a zene (végül is az a lényeg) eredeti hangzását. Volt, aki úgy vált high end-hívővé - mint például Csontos István, a Merlin Audio high end-forgalmazó cég vezetője -, hogy több ezer LP-jéhez keresett valami megfelelő, zenehallgatásra szolgáló alkalmatosságot, ám csalódván az itthon lelhető felhozatalban, nekilátott, hogy kezébe vegye az ügyet. Ma már vagy
Maga a high end-mozgalom jó két évtizedes múlttal büszkélkedhet: azok a puristák hozták lendületbe, akik elégedetlenek voltak a bolti tömegárukkal, és olyan egyedi hangzásra vágytak, amit saját képükre formálhatnak, ugyanakkor a lehető legtisztábban adja vissza a zene (végül is az a lényeg) eredeti hangzását. Volt, aki úgy vált high end-hívővé - mint például Csontos István, a Merlin Audio high end-forgalmazó cég vezetője -, hogy több ezer LP-jéhez keresett valami megfelelő, zenehallgatásra szolgáló alkalmatosságot, ám csalódván az itthon lelhető felhozatalban, nekilátott, hogy kezébe vegye az ügyet. Ma már vagy

tucatnyi forgalmazó

próbálja kiszolgálni a lassan növekvő keresletet: jó részük csak importál, de vannak, akik magyar termékekkel is foglalkoznak, hiszen hűtlenek maradnánk a rólunk - jórészt saját magunk által - terjesztett legendához (ügyes, okos, életrevaló emberek vagyunk), ha nem lennének a szakmának jeles magyar innovátorai és mesterei is. Nekik persze sok a bajuk: szigorúan kisüzemi körülmények között (mondjuk családi ház pincéje) ügyködnek, a nagyobb szériaszám legyártásához kéne valami kezdőtőke, azt viszont - tekintve, hogy nem biodízelben utaznak - nem nagyon fognak szerezni, s aligha rájuk gondolt a kormány, amikor a kisvállalkozások támogatását emlegette.

Sokuk számára az a pálya, ha konstrukcióikat, újításaikat el tudják adni valamely pénzes befektetőnek, nagyobb cégnek, míg mások arról ábrándoznak, hogy valamely HIFI-multi kutató-fejlesztő laboratóriumává avanzsálhat a világot jelentő szuterén. Vannak olyanok is, akiket viszont visszariasztottak az efféle tranzakciók útjában álló nyers, bürokratikus akadályok (túl hosszú a céges kérdőív), és inkább nyűvik a drótokat és a csöveket egyedül, segítség nélkül. A magyar gyártók sokszor még a High End Show bérleti díját sem tudják kifizetni, ennek megfelelően a rendezvény elsősorban a forgalmazók fesztiválja. A látogató szobáról szobára járva, többnyire jólesően punnyadt zenéket hallgatva csodálhatja meg az eszméletlen kütyüket, melyek az akusztikai finomságok mellett

egyben a design csodái:

minden darab egyedi, minden forma másra hajaz, a tervezőket látnivalóan hol az Alfa holdbázis konzoljai, hol meg a Marconi korabeli formakultúra inspirálta. A dobozok egyszerre mesések és rejtélyesek, és csak félig-meddig tárják fel a belsejükben található kisebb-nagyobb izéket. Márpedig ott csodák és titkok vannak, hiszen minden tervező, fejlesztő és hangcuccépítő millió titkot vél ismerni a hang birodalmáról, s ezek - aligha véletlenül - jelentősen eltérhetnek egymástól. Külön történet az anyaghasználat: a high end-építők nem csupán az elektroncsövekre esküsznek, hiszen e kategóriában készülnek félvezetős-tranzisztoros cuccok is, bár kétségtelenül nagy a presztízse a csöves berendezéseknek; ezenkívül - csak egy példát említve - nagyon fontos, hogy miből készülnek a kábelek (mind az átjátszó, mind a hangfalkábelek), s ez a skála a tiszta, oxigénmentes vörösréz dróttól kezdve a vörösréz, ezüst és arany különböző ötvözeteiig terjed. Mindez amiatt is fontos, mert hitük szerint minden, amúgy kicsinek tűnő tényezőnek kulcsszerepe lehet: legyen szó a kábelek vezetőképességéről, a hangdobozok anyagáról, méretéről és nagyságáról, avagy a zenehallgatásra szolgáló szoba berendezéséről - mindegyikük befolyásolhatja (ronthatja vagy javíthatja) a hangzás színvonalát, s ha tudjuk, hova nyúljunk, kis változtatással is óriásit javulhat a hangminőség. A hívők között terjedő, ám korántsem konszenzuális hiedelmekről elég annyit tudni, hogy erősen megoszlanak a vélemények olyan kérdésekben is, hogy

három- avagy négylábú

székről kell-e hallgatni a zenét, mélyhűtőben kell-e tárolni a CD-ket, kellenek-e tüskék, spéci állványok minden műdarab alá, arról nem is szólva, hogy mi a helyzet a káros erőterekkel, a zavaró hangsugárzókkal, meg hogy egyáltalán jó-e, ha más bútor is van a zeneszobában, mint egy speciálisan háromlábú sámli. De nem szeretnénk azt a benyomást kelteni, hogy a high end-fanatikusok valamiféle csodabogarak, akiknek pusztán az efféle extremitásokban telik örömük: ők hangsúlyozottan a zenéhez keresnek berendezést, és az eredeti, torzítatlan muzsikába akarnak beleveszni, kerül, amibe kerül. Ha tudni akarjuk, mi a különbség a kommerciális és minden boltban kapható HIFI-tornyok és egy high end-szett között, úgy gyakorta azt a választ kapjuk, hogy az egyformán megszólaló szériatermékek legfeljebb néhány évre szólnak, s azután úgyis lecserélik őket a következő eresztésre, míg a high end évtizedekig szolgálhatja gazdáját, s ilyen hosszú ideig is megőrzi tiszta, egyedi hangzását. A high end titka a személyre szabottság és az állandó keresés. Csontos disztribútor szép megfogalmazása szerint "a high end inkább a szedatív típusú drogok hatásával analóg, míg a házimozi (home surrounding) hangzás inkább a pörgetőkre hajaz".

B. Z.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.