A tavalyinál lényegesen békésebb és nyugodtabb körülmények között zajlott le az idei kender tárgyú demonstráció, az ellentüntetők - néhány tojásdobálót leszámítva - tisztes távolban huzakodtak a rendfenntartókkal. Öt őrizetbe vett jobbos, némi külsérelmi nyomokkal, kis beszéd, kis zene, várhatóan kevés foganat - alighanem ez lesz majd a Kossuth téri délután tanulsága.
Az idei - nemzetközi kontextusba illeszkedő, tesvérrendezvényekkel bőségesen ellátott - kendernapi demonstráció szervezői, okulva a tavalyi botrány tanulságaiból, ezúttal viszonylag ügyesen konspiráltak: csupán három nappal a rendezvény előtt jelentették be a helyet és a pontos időpontot - így az önjelölt honmentők már nem tudtak legálisan ellenrendezvényt szervezni ugyanoda. A módszer hátránya, hogy így a potenciális szimpatizánsok közül sem értesült mindenki időben az akcióról.
Lenn a téren
A demonstráció céljait és a szervező Kendermag Egyesület petíciójának szövegét bárki megismerhette a világhálóról és némely nyomtatott sajtótermékből is - már ebből is világosan kiderülhetett, hogy a rendezvény célja felhívni a figyelmet a kenderszármazékok (hasis, marihuána) fogyasztásának indokolatlanul drasztikus büntetőjogi szabályozására, azaz a cél a fű fogyasztásának dekriminalizációja - bár a t. ellentábor, veleszületett intelligenciájának s a politikai hisztériák mindenkori természetének hála, ezt úgyis a spanglifogyasztás kötelező érettségi tétellé emelésének első lépéseként fogja értékelni.
A téves premisszákból adódó hibbant konklúziók valóra váltására ezúttal módfelett csekély esély kínálkozott, a tavaly jól beégett rendőrség ugyanis gondosan körbekerítette a Kossuth tér egy metaforikusan dús, zöld gyeppel borított szegletét, s az ellendemonstrációt szervező jobboldali csoportok (Szabad Magyarországért Mozgalom, Lelkiismeret 88) vélelmezett tagjait be sem engedte a helyszínre, a mégis idekeveredő ellentüntetőket pedig az első elcsattanó tojások után erővel tuszkolták ki.
Amúgy a hangulat mind a néhány száz főt számláló demonstrálók, mind a pár tucatnyian (összesen tán vagy százan) megjelent ellendemonstrálók között meglehetősen baráti, sőt családias: a résztvevők, lévén Budapest csöppnyi város, régóta ismerik egymást, sőt ritka alkalmanként az ellentábor jelesebb tagjait is: több megkérdezett demonstráló szerint is nagy öröm látni az ún. "drogellenes" tüntetők között azt a közismert fiatalembert, aki éveken át rakta a tüzet a legnagyobb underground szabadtéri partikon.
Lökd meg a kecskét
Elég akár egy negyedórát késni, s az ember lemaradt az első repülő tojásokról, egy kedves szemüveges hölgy elvezetéséről és egy poéti-kusan ifjú hölgy első lépéseiről a világot jelentő színpadon - ezzel együtt meglepően békés körülmények közé csöppen az ember. A színpadon éppen Soma konferál, utóbb azért egy ügyes mesterlövésznek sikerül őt is lábon találnia egy tojással, majd Felső László, a Kendermag Egyesület elnöke beszél - méltatván egyebek között a kenderfogyasztás csekély társadalmi veszélyességét - összehasonlítva mondjuk némely legális tudatmódosítók fogyasztásából adódó jóval jelentősebb, ám a sajátos magyar kulturális kondíciók miatt rendre alábecsült kockázatokkal. Ezt mintegy alátámasztandó az ellentüntetők némelyike műanyag palackba töltött házipálinkát kínál a meghökkent kenderpártiaknak. Ezután szűk fél óráig az Anima Sound System a színpadon, közben a demonstrálók békésen ücsörögnek/ácsorognak a gyepen.
Az idill persze nem tarthat sokáig, hirtelen megindul a riporterek, fotósok és operatőrök rohama a kordonon kívülre, ahol a rutinos utcai harcosok éppen - szokásuknak megfelelően - dulakodni kezdenek a rendfenntartó erőkkel, melyeket szintén nem kell kétszer kérni. A földharcban többen a betonra kerülnek - egy rendőr fenékre huppan, egy tüntetőt térddel szorítanak a kőre -, végül öt embert elvisznek. A többiek maradnak, bár a most tülökkel is támogatott sípolás intenzitása nyomába sem érhet a tavalyinak. A feliratok is gyérebbek a múlt évieknél: a pálmát a Maradona, 43 éves, a drog áldozata, ő is így kezdte (utóbbi kendermintás betűkkel) viszi. (Pedig ha tudnák, hogy szegény Diego mindenekelőtt szegényen kezdte, profi futballistaként folytatta, és Castro gazdag barátjaként végezte - a kokain és a kóros túlevés ehhez képest csak jól ismert szociokulturális tünet, tessenek már megnézni a Sebhelyesarcút!) A békés demonstráció eközben Soma lekonfjával szerencsésen véget is ért: a távozók gyér számú és kellőképpen demoralizálódott ellentáborral szembesülnek. Az alkalmasint legdurvább kiszólás egy valószínűleg doom/goth fesztiválról érkezett hölgy szájából hangzik el: Meg fogtok halni! - s valóban.
Látkép zöldben
A rendezvényt követő szokásos Ki a butább, ki a legbigottabb? vetélkedőt a hagyományoknak megfelelően ezúttal is az MDF nyerte. Néhány idézet a pártvezetők (esp. Almássy K. ifjúsági vezető) aranyköpései közül: "Ne váljon Magyarország a drogosok Mekkájává!"; továbbá: "Ne rontsák Budapest látképét a coffee-shopokból kidülöngélők!"; s a csúcs: "A tiltó drogpolitika azokat sérti, akik megsértik a törvényt" - a jogpozitivista érvelés logikai zártsága a maga nemében tényleg lenyűgöző. Lapzártánkig a Fidesz viszont megtartóztatta magát, az obligát, Lamperth Mónika belügyminiszter alkalmatlanságára vonatkozó (mondjuk, nem alaptalan) megjegyzéseket nem számítva - ez összefügghet azzal is, hogy a jelentős pártvezér e napokban fontosabbnak tartja az iraki kártya kijátszását, s a gőgös nagyok különben sem szeretnek közösködni a még tőlük is jobbra dülöngélő, kóros cukorkafogyasztó & notórius piromán nemezsapkásokkal és szakadár polgári körösökkel. Arra már gondolni sem merünk, hogy a vezető polgári erő vezérkarában mintegy felmerült volna a mind izmosabb választói csoportot ké-pező fűfogyasztók legalábbis egy részének megnyerése is - cinikus megfigyelők szerint ez már rég meg is történt.
Barotányi Zoltán
