Kiállítás: Az anyja sem... (Változó Budapest)

  • - legát -
  • 2005. január 27.

Tudomány

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezõasztal meg a hozzávaló kiegészítõk uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllõi út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsõn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezőasztal meg a hozzávaló kiegészítők uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllői út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsőn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

De az installáció költői sugallata - "kiterítenek úgyis" - csak arra jó, hogy hangulatba hozzuk magunkat, a kiállított képanyag a fantáziánkra bízza a "milyen lett"-et. A Budapesti Városépítési Tervező Intézet (BUVÁTI) végtelenül gazdag fényképarchívumából - ami a cég kilencvenes évek közepén történt megszűnése után került a múzeum tulajdonába - válogatott, 1957- 1964 között készült néhány, természetesen fekete-fehér fotón többnyire az akkori jelent, a romeltakarítás utáni üres telkeket láthatjuk. Akad persze egy-két újdonság és korabeli "hangulat", az avatás előtt álló Erzsébet híd, a Mária Valéria-negyed helyére épülő József Attila- lakótelep első házai, presszóbelsők, népbüfék, a Szent István körúti Kis Úttörő Áruház, ám mindez szóra sem érdemes ahhoz a szürkeséghez és szomorúsághoz képest, amit láthatunk.

Gondolom, a kiállítás célja elsősorban az volt, hogy megdöbbenjünk. De ne csak a korabeli, "hadikommunista" miliőn, hanem azon is, mi minden változott itt az elmúlt több mint negyven évben. Az ismerős utcák és terek láttán csak forgatjuk a fejünket: vajon hol állt a fotós, amikor a kép készült, hiszen ma már el sem tudjuk képzelni, hogy valaha, nem is olyan régen így festett a Kálvin tér, a Kossuth Lajos utca, a Vörösmarty tér vagy éppen a Nyugati pályaudvar környéke. Aztán leesik, hol állt a fényképész, és persze az is világossá válik, amit a kiállításon nem, de odakint az utcán bármikor megnézhetünk. És valójában ez a legmegrázóbb.

- legát -

(A kiállítás február 28-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban)

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.