Kiállítás: Az anyja sem... (Változó Budapest)

  • - legát -
  • 2005. január 27.

Tudomány

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezõasztal meg a hozzávaló kiegészítõk uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllõi út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsõn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezőasztal meg a hozzávaló kiegészítők uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllői út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsőn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

De az installáció költői sugallata - "kiterítenek úgyis" - csak arra jó, hogy hangulatba hozzuk magunkat, a kiállított képanyag a fantáziánkra bízza a "milyen lett"-et. A Budapesti Városépítési Tervező Intézet (BUVÁTI) végtelenül gazdag fényképarchívumából - ami a cég kilencvenes évek közepén történt megszűnése után került a múzeum tulajdonába - válogatott, 1957- 1964 között készült néhány, természetesen fekete-fehér fotón többnyire az akkori jelent, a romeltakarítás utáni üres telkeket láthatjuk. Akad persze egy-két újdonság és korabeli "hangulat", az avatás előtt álló Erzsébet híd, a Mária Valéria-negyed helyére épülő József Attila- lakótelep első házai, presszóbelsők, népbüfék, a Szent István körúti Kis Úttörő Áruház, ám mindez szóra sem érdemes ahhoz a szürkeséghez és szomorúsághoz képest, amit láthatunk.

Gondolom, a kiállítás célja elsősorban az volt, hogy megdöbbenjünk. De ne csak a korabeli, "hadikommunista" miliőn, hanem azon is, mi minden változott itt az elmúlt több mint negyven évben. Az ismerős utcák és terek láttán csak forgatjuk a fejünket: vajon hol állt a fotós, amikor a kép készült, hiszen ma már el sem tudjuk képzelni, hogy valaha, nem is olyan régen így festett a Kálvin tér, a Kossuth Lajos utca, a Vörösmarty tér vagy éppen a Nyugati pályaudvar környéke. Aztán leesik, hol állt a fényképész, és persze az is világossá válik, amit a kiállításon nem, de odakint az utcán bármikor megnézhetünk. És valójában ez a legmegrázóbb.

- legát -

(A kiállítás február 28-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban)

Figyelmébe ajánljuk