Kiállítás: Az anyja sem... (Változó Budapest)

  • - legát -
  • 2005. január 27.

Tudomány

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezõasztal meg a hozzávaló kiegészítõk uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllõi út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsõn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

Noha fotókiállításon vagyunk, a termet a tervezőasztal meg a hozzávaló kiegészítők uralják: a böhöm fémlámpa, az áramvonalas karosszék és természetesen a dokumentáció. Semmi kétség, az ötvenes-hatvanas évek fordulójáról származó ismeretlen építész irodájába csöppentünk, az asztalon Terézváros részletes térképe mellett egy józsefvárosi dokumentum, a Nagykörút-Üllői út sarka hever: ilyen volt, ilyen lett fényképek. Az elsőn egy üres grund, a másikon ugyanez egy új épülettel - Lottóház? - kiegészítve. Hogy biztosak legyünk a dolgunkban, a képek bal szélébe "beleharap" a Corvin mozi.

De az installáció költői sugallata - "kiterítenek úgyis" - csak arra jó, hogy hangulatba hozzuk magunkat, a kiállított képanyag a fantáziánkra bízza a "milyen lett"-et. A Budapesti Városépítési Tervező Intézet (BUVÁTI) végtelenül gazdag fényképarchívumából - ami a cég kilencvenes évek közepén történt megszűnése után került a múzeum tulajdonába - válogatott, 1957- 1964 között készült néhány, természetesen fekete-fehér fotón többnyire az akkori jelent, a romeltakarítás utáni üres telkeket láthatjuk. Akad persze egy-két újdonság és korabeli "hangulat", az avatás előtt álló Erzsébet híd, a Mária Valéria-negyed helyére épülő József Attila- lakótelep első házai, presszóbelsők, népbüfék, a Szent István körúti Kis Úttörő Áruház, ám mindez szóra sem érdemes ahhoz a szürkeséghez és szomorúsághoz képest, amit láthatunk.

Gondolom, a kiállítás célja elsősorban az volt, hogy megdöbbenjünk. De ne csak a korabeli, "hadikommunista" miliőn, hanem azon is, mi minden változott itt az elmúlt több mint negyven évben. Az ismerős utcák és terek láttán csak forgatjuk a fejünket: vajon hol állt a fotós, amikor a kép készült, hiszen ma már el sem tudjuk képzelni, hogy valaha, nem is olyan régen így festett a Kálvin tér, a Kossuth Lajos utca, a Vörösmarty tér vagy éppen a Nyugati pályaudvar környéke. Aztán leesik, hol állt a fényképész, és persze az is világossá válik, amit a kiállításon nem, de odakint az utcán bármikor megnézhetünk. És valójában ez a legmegrázóbb.

- legát -

(A kiállítás február 28-ig látható a Budapesti Történeti Múzeumban)

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.