A közösségi rádiózás magyarországi története 1991-ig nyúlik vissza: ekkor indult Kaposváron a kevéssé ismert és az azóta már csak a múltat dicsőítő ZÖM rádió, valamint a pesti Tilos. Utóbbi neve beszédes: a kezdeti időszakban valóban kalózként sugárzott a Németh Vladimir (Vova) által megálmodott adó. "A dolog bulinak indult, de mire én a stábba kerültem, már kialakult egy misszió, amely az akkori frekvenciamoratórium (a médiahatóság által kiadható, még szabad frekvenciák befagyasztása - K. B.) és a meglévő médiumok attitűdje ellen irányult - emlékszik vissza Weyer Balázs, a Tilos kuratóriumának egykori elnöke. - A műsorvezetők úgy beszéltek, mint a tanárok, szónokoltak a náluk alacsonyabb rendűnek tartott közönségnek. Mi ezzel szemben be akartuk vonni a közönséget is a műsorkészítésbe - ahogy tesszük azt mindmáig."
A kisközösségi rádiók a Nemzeti Hírközlési Hatóság (NHH) definíciója szerint "kis település, kis lakóközösség, speciális hallgatói kör ellátását célozzák meg"; a köztük és a kereskedelmi vagy országos, közszolgálati rádiók közti egyik legfontosabb és alighanem a legtöbbet emlegetett különbség a vételkörzet nagysága - pontosabban kicsinysége. Az NHH szabályozása szerint ugyanis az adóállomás vételkörzetének sugara maximum 1 km-re terjedhet ki - így tehát egy tizenegyedik kerületi rádió kis szerencsével még fogható a Mester utca jobb sarkaiban, de azon túl örök homályba vész. Nem elhanyagolható tényező az sem, hogy a kisközösségi rádiók nonprofit rendszerben üzemelnek. Ennek folyományaként e rádiókat csak kellően elhivatott
önkéntesek szerkesztik
(és takarítanak, javítják az elromlott eszközöket stb.): "ha van egyetlen fizetett alkalmazott, az már egy következő szint..." - mereng el az utópisztikus felvetésen Szőke-Tóth Ágnes, a szegedi Rádió Mi műsorvezetője.
Noha a Tilos akkor már elmúlt tízéves, e rádiótípus elterjedése csak 2002-ben kezdődött meg: ekkor könnyítette meg az adók elindítását egy sor kedvezménnyel az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT). Azóta lehet költségkímélő módon, leegyszerűsített pályázat segítségével megpályázni egy-egy szabad frekvenciát, azóta készíti el ingyen az NHH a sugárzási tervet, de a már működő rádiók is pályázhatnak a szerkesztőség éves rezsijére vagy a rádió beindításához elengedhetetlen műszaki cikkekre is. Frekvenciákért elméletileg félévente lehet versengeni, ám jelenleg minimum az év végéig - és talán még az után is - frekvenciamoratórium van hatályban a digitális átállásról szóló törvény folyamatban lévő kidolgozása miatt. (Szerkesztőségünk jelenleg nem tud olyan kalózrádióról, amely ezt bírálandó jött volna létre - a Tilosnak legalább egy esetleges trónfosztás miatt nem kell aggódnia.)
Elméletileg a szabad rádiózásnak kedvez a médiatörvény azon passzusa is, mely szerint ha egy körzetben működik két kereskedelmi rádió, úgy - ha van - egy szabad frekvenciát nonprofit rádiónak kell felajánlani. A rendelkezés sikeréről megoszlanak a vélemények: a SzaRáMaSzer fesztiválján általános nézőpont volt a "hát ebből nem lett semmi", ám Majtényi László, az ORTT elnöke a következőket nyilatkozta a Narancsnak: "Ez a rendelkezés a médiatörvény kevés igazán jó szabályának egyike - minden erőmmel azon leszek, hogy megfelelően hatályosulhasson, hiszen a kisközösségi rádiók a kultúra és a helyi demokráciák építéséhez járulnak hozzá. Igazi pluralizmus jellemző rájuk, és sokkal nagyobb kulturális sokszínűség alakulhat ki általuk a médiában, mint a profitorientált adók által; nagyon fontos elemei a sajtó igazi szabadságának." Majtényi szerint a törvény adekvát működését legfeljebb az akadályozhatja, ha a potenciális rádiósok nincsenek tudatában a pályázati lehetőségnek.
Az ORTT honlapján fellelhető lista jelenleg hatvankilenc kisközösségi rádiót sorol fel, mely számot némi fenntartással kell kezelni: bár hivatalosan a frekvencia elnyerésétől számított fél éven belül működnie kell az adónak, a gyakorlatban ez nem mindig történik meg. Noha a kezdeti nehézségekben segít a SzaRáMaSzer és az ORTT is, azért egy lelkes csapatra és egy minimum 50-100 ezer forintos bevásárlásra egy hangtechnikai boltban mindenképpen szükség van ahhoz, hogy egy új rádió elinduljon. S hogy még egy év múlva is létezzen, annak persze további költségei vannak: a stúdió rezsije (ezt megspórolandó aki csak tud, megpróbál beépülni a helyi művházba vagy ifjúsági központba), a korántsem örök életű technikai berendezés folytonos javítása és ideális esetben bővítése, és így tovább. Magánszemélyeknek eleve macerásabb pályázni, ezért nem árt civilszervezetet alapítani; érteni kell a pályázatíráshoz is (amely korántsem veleszületett készség: a SzaRáMaSzer nemrégiben telt házas kurzust tartott "ORTT-pályázatírás" címen); továbbá - noha e szabályt igen engedékenyen kezelik - a jogdíjak miatt elméletileg játszási listákat is kéne küldeni az Artisjusnak és a Mahasznak. (A SzaRáMaSzer legújabban elért eredménye - számol be Kovács Orsolya, a szervezet programvezetője, a Fúzió Rádió ügyvivője -, hogy a szervezetbe belépett 41 rádiónak nem kell fizetnie az Artisjusnak az évi közel 150 ezer forintos jogdíjat; a Mahasz-szal hamarosan hasonló tárgyalásokat kezdeményeznek.)
Amit Majtényi László állított a sokszínűségről, az a Szabad Rádiózás Első Fesztiválján szerzett tapasztalatok szerint ugyancsak helytálló. A Periszkóp Rádió például, melyet saját honlapja nemes egyszerűséggel "Pécs legismeretlenebb rádiója"-ként aposztrofál, Kovács Balázs műsorkészítő elmondása szerint azért alakult, mert Pécsett gyakorlatilag lehetetlen kísérleti zenébe botlani akármilyen médiumon, noha igény volna rá. Így ők - mára már hatvanfős stábbal, többek közt a Bartók rádió egyik exmunkatársát is maguk közt tudva - éjjel-nappal pótolják a hiányt, hol a stúdióban zajló élő improvizációval, hol - vadabb műsorvezető esetén - akár az egész éjjel sugárzott
statikus gerjedéssel
Hallgatottságukat nem tudják mérni - ahogy egyik kisközösségi rádió sem -; Kovács Balázs ennyit tud a témában elmondani: "Azt mondják, ha valaki betelefonál a szerkesztőségbe, akkor legalább százan hallgatnak. Na, hát hozzánk úgy havonta befut egy telefon."
A szegedi Rádió Mi nálánál sokkal nagyobbakat is megszégyenítő lelkesedésével és önkénteseinek azonnal feltűnő profizmusával nemhogy kitölti, de ha tudná, túlnőné saját kereteit. Havonta tartott közönségtalálkozóin - ahol élőben folytatják társadalomkritikai vagy kulturális beszélgetéseiket, mára megyei szinten ismert dj-ik pedig élőben zenélnek - ötven és százötven között változik a nézőszám. "Három éve indultunk egy garázsból, ahol otthonról hozott cuccokon dobtunk össze mindent - emlékszik vissza Szőke-Tóth Ágnes -; ma már együttműködünk a Szegedi Tudományegyetemmel, amely egy fantasztikus stúdiót biztosít nekünk. Mi pedig cserébe gyakorlati lehetőséget adunk a média szakos hallgatóiknak." Az idén pályázati pénzből nem, csak az Itt Szeged Egyesület támogatásából működő Rádió Mi-ről - noha ők is csak 1 km-es körzetben sugározhatnak - éppen szakdolgozat készül, a szegedi fesztiválok alatt egész napos adással jelentkeznek a helyszínről (akár színházi közvetítés formájában), de olyan is volt már, hogy a szegedi Csillag börtön rabjai kértek tőlük közönségtalálkozót.
A fesztiválon részt vevő rádiósok általános panasza a kis vételkörzet volt - indokoltnak is tűnik a kérdés, hogy egy kereskedelmi rádiónál is nagyobb aktivitást kiváltó rádiót miért csak Szeged belvárosában lehet fogni. Majtényi László szerint a válasz igen egyszerű, s a frekvenciakészlet-gazdálkodásban rejlik. Hozzáteszi: az NHH és az ORTT mérései így is sokszor arról árulkodnak, hogy a kisközösségi rádiók túllépik a határaikat. "A frekvencia jelentősége ebből a szempontból amúgy sem abszolút - véli Majtényi -, hiszen sok rádió már elérhető és hallgatható az interneten keresztül is, így például a Tilost, ha akarom, akár a Spitzbergákon is hallgathatom." A rádiósok körében e kérdésben nincs konszenzus: van, aki szerint a rádió attól rádió, hogy ott van az éterben; más a 3G-s mobiltelefonok és a(z autó)rádiók bluetoothos összeköttetésében látja a jövőt; megint más szerint a rádiók bölcsész célközönsége az előbbi félmondatból egyetlen szót sem értene. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a jövőt a digitális átállás pozitív vagy negatív hatásai fogják meghatározni - ez viszont a rádiók esetében még akár egy évtizedig is elhúzódhat. Most csak a frekvenciamoratórium biztos - és a közösségi rádiósok töretlen optimizmusa.
