A népnyelvben csak csipszadónak nevezett népegészségügyi termékadó kivetésére eddig is voluntarisztikus szempontok alapján került sor, s a jelek szerint így lesz ez a továbbiakban is.
A legújabb elképzelésekben koffein- és taurintartalmú energiaitalok megadóztatása merült fel - fiskális szempontból érthető indokból. Népszerű termékekről van szó, melyekre sokat költ a lakosság, s a mechanikus pénzügyi tervezés logikája szerint ezután sem vesznek kevesebbet - még ha nagyobb is az adótartalmuk. A koffein és taurin célpontként való kijelölése és a képzeletbéli népegészségügyi szégyenpadra való ültetése felvet néhány kérdést - s nem is csak arról beszélnénk, hogy akkor miért ne adózzon a kávé is.
Pörög, forog
A koffein korunk legelterjedtebb pszichoaktív stimulánsa - a kávé és tea világméretű elterjedése óta (nagyjából a XVII. századtól) járja a maga diadalútját, helyi szinten persze ennél jóval régebbre nyúlik vissza az élvezete. A koffein az úgynevezett xantin-alkaloidok családjába tartozik - együtt rokonaival és anyagcseretermékeivel: az értágító hatású teobrominnal és a többek között izomlazítóként és szívritmusfokozóként fungáló teofillinnel (ezek részhatása mintegy hozzáadódik a koffeinéhez). Számos növény magja, levele, termése tartalmazza, aligha véletlenül: afféle természetes rovarölő, így azután tényleg fűbe harap a hatlábú, amelyik óvatlanul az anyanövényből lakmározna.
A fent már említett kávén és teán kívül a maté, a guarana, a kóladió és igen, a kakaóbab rejt magában jelentősebb mennyiségű koffeint: egy százgrammos táblányi, 70 százalékos kakaótartalmú fekete csoki egy ültő helyünkben történő befalásával akár egy csészényi erősebb zöld tea koffeintartalmát is magunkhoz vehetjük (persze a tea nem csak a koffein miatt élénkít - és a csokoládéban is ott figyel a teobromin mint fő hatóanyag).
A koffein általános csodaszer, a legközkedveltebb panacea - például az Egyesült Államok felnőtt lakosságának 90 százaléka napi rendszerességgel tolja. Erre vonatkozó pontos magyarországi statisztika nincs, de nálunk sem lehet jelentősen kisebb ez az arány.
A koffein közismert alaptulajdonsága, hogy élénkíti a testet és a szellemet. Ennek az a fiziológiai oka, hogy a koffein vízben és zsírokban is oldódik, így könnyedén átlépheti a véráram és az agy közötti "kerítést", s mivel szerkezetileg hasonlít az adenozin nevű kulcsfontosságú biokémiai ágensre, képes lekötni annak receptorait (szaknyelven a koffein az adenozinreceptorok antagonistája). Így azután az adenozin sem képes kritikus helyzetben az agyi idegi aktivitást csökkenteni (ami alapesetben a dolga volna) - tehát kimerülés helyett pörgünk tovább, ezerrel. A koffein nem csupán a fáradtság elleni harcban tehet jó szolgálatot: a vizsgálatok szerint bizonyos sportolók, például sprinterek teljesítményét is növelheti azáltal, hogy fokozza a zsírtartalékok felszabadulását (az adrenalinszint növelése által) - miközben fékezi a glikogénként tárolt cukor felszabadítását, és még az agyunkkal is elfelejteti a fáradtságot.
Széleskörűen használt pszichoaktív drog lévén nem is csodálható, hogy régóta folytatnak vizsgálatokat a koffein hosszú távú élettani hatásai kapcsán. Ilyen esetben természetesen nem árt szűkíteni a fókuszt, hiszen a napi öt csésze erősen cukrozott, esetleg tejszínezett kávé, napi több liter kóla vagy a három doboz energiaital kapcsán nem feltétlenül a koffein miatt merülnek fel problémák. Nos, hiába is gondolnánk az ellenkezőjét, mindeddig nem merült fel arra vonatkozó bizonyíték, hogy a napi, rendszeres koffeinbevitel akár hosszú éveken át bármiféle kárt okozna a szív- és a keringési rendszer működésében. Kényesebb probléma az alvászavar: huzamos ideig tartó, nagy dózisú bevitel esetén (ami persze alanyonként már változó érték lehet) okozhat álmatlanságot, de e tekintetben a koffeinnek sincsenek általános hatásai. Az egyik embernek meg se kottyan a napi két csésze, a másiknak az egy is sok (de ő nyilván abba is hagyja az ivását - legalábbis, ha van egy csöpp esze). A koffein másik kellemetlen tulajdonságát pont sajátos természete közömbösíti: valóban vízhajtó tulajdonságú, ám ez a hatása hamarosan áldozatul esik a növekvő koffeintoleranciának, s a rendszeres fogyasztók semmilyen különösebb diuretikus hatást nem tapasztalnak, amit ne lehetne számos más italunknak, például a kamillateának is tulajdonítani.
A megszokás ez esetben is nagy úr. Ugyanahhoz a hatáshoz idővel mind nagyobb bevitel volna szükséges, ám a koffeinfogyasztók nem feltétlenül alkalmazkodnak ehhez: a koffein szerteágazó hatásai közül csak némelyekre kíváncsiak, s értük is csak korlátozottan hajlandók áldozni - a legtöbb kávéfogyasztó például megáll napi 2-3 csészénél. Az energiaitalok esetében már valószínűbb a túlzott bevitel, s ekkor jelentkezhetnek is a koffeinmérgezéses túladagolás tipikus tünetei: az izgatottságtól a beszédzavarokon (lásd: kávé-túladagolásos hadarás) át a fokozott vizelési ingerig és a szívpanaszokig (leginkább ritmuszavarok és heves szívdobogás). Az extrém mértékű túladagolásba bele is lehet halni, ám a közepes halálos dózis (median lethal dose - LD50) testkilogrammonként 150-200 mg lehet, amit majd száz csésze kávéval lehetne elérni, de koffeintablettával is csak némileg egyszerűbb. Ettől alighanem szívfibrilláció lépne fel - legalábbis szerencsétlen túladagolt patkányoknál ez szokott lenni a halálok. Aki viszont rendszeresen sokat fogyaszt belőle, annak abbahagyni sem egyszerű: a megvonási tünetek a fejfájástól a koncentrációzavaron át a gyomorpanaszokig terjedhetnek.
Ezzel szemben számos hasznos, bár jórészt inkább hipotetikus hatást tulajdonítanak a koffeinnek. Gátolja a májcirrózis kialakulását, bizonyos ráktípusok kifejlődését, és korlátozott dózisban jót tesz a szív- és keringési rendszer egyensúlyának is - igaz, más vizsgálatok szerint ennél jobbat csak akkor tehetünk a szívünkkel, ha egyáltalán nem veszünk magunkhoz koffeint. Lényeg a lényeg: jelenlegi tudásunk szerint a koffein önmagában, moderált dózisokban akár hosszú éveken át fogyasztva sem árt. Sőt: akár kismamák is tolhatják - az amúgy szőrözős amerikai szabályozás szerint maximum napi két (gyengébb) kávé formájában. Más, önmagukban is kártékony pszichoaktív szerekkel, ne adj' isten alkohollal való együttes fogyasztása - s most nem csak a vörösboros kólára gondolunk! - persze már további problémákat vet fel, de ez inkább a fogyasztó, mint a koffein baja.
Bika jegyében
Az energiaitalokban a koffein tökéletes párja a taurin - leginkább azzal, hogy a légynek sem árt. A néphit szerint a taurint a bikaheréből vonják ki, s innen is volna neve és vélelmezett serkentő hatása - de hát ebből egy szó sem igaz. Igazság szerint marhaepéből szintetizálták először, még a XIX. században - de azután gyorsan kiderült, hogy az emberi szervezetben is bőségesen előfordul: az ember testtömegének 0,1 százalékát a taurin teszi ki. Fő előfordulási helye az epe, lévén epesav, de bőven találunk belőle a test más szöveteiben, mindenekelőtt a vastagbéltraktusban, kémiai szerkezetét tekintve szerves szulfonsav, ami igazi ritkaság! A taurin alapvető fontosságú az emberi szervezet működésében - így azután erősen pontatlan az a több helyütt megjelent, egészségügyi szervezetek által is jegyzett felhívás, mely szerint a szervezetnek nincs szüksége rá. Ellenkezőleg: a taurin kulcsfontosságú feladatot tölt be az epesavak összekapcsolódásában (ez pedig nélkülözhetetlen az emésztendő zsírok emulzifikációjához, a cseppképződéshez), a sejten belüli ozmózisnyomás fenntartásában, a vázizomzat megfelelő működésében, a sejtmembrán-stabilizációban, a retina és a központi idegrendszer működésében, a kalciumjelző rendszer szabályozásában stb. Mindazonáltal szerepe e folyamatokban még csak részben tisztázott.
Nem lenne tehát értelmetlen bevinni a szervezetbe, hiszen hasznos anyagról van szó. Csakhogy szervezetünk maga is bőségesen legyártja, ráadásul hússal-hallal is sokat veszünk magunkhoz, tehát jelenléte az energiaitalokban úgyszólván fölösleges. Önmagában tápértéke sincs - élénkítő hatása pedig a nullával egyenlő. Az energiaitalokba főképpen a megszokás miatt rakják, továbbá azért, mert a fogyasztók a fent részletezett legendák tudatában ragaszkodnak a jelenlétéhez. Mindenesetre tölthetnek magukba bármennyit: egyelőre nem született olyan vizsgálati eredmény, mely az energiaitalokra jellemző nagy dózisú taurinbevitel káros hatását bizonyította volna. Ezzel szemben bizonyos vizsgálatok szerint jót tehet a magas vérnyomásban szenvedőknek... Ha van valami kártékony az energiaitalokban, az aligha a koffein vagy a taurin - de ahogy a minapi válogatott meccs kapcsán a tévében sokszor elhangzott finn mondás tartja: "A farkas talál okokat, ha birkahúsra támad kedve."
