Tizenhatodik alkalommal rendez szavazást a Magyar Haltani Társaság arról, melyik őshonos halfaj legyen a következő év hala. A szervezet honlapján december 31-én déli 12 óráig lehet voksolni.
A halak barátai mindig komolyan veszik az őshonos faunát népszerűsítő kezdeményezést. Nagy érdeklődés kíséri, olyannyira, hogy volt olyan év, amikor csalás is történt. Akkor végül a társaság levont 2130 szabálytalan szavazatot a sebes pisztrángtól, így a vörösszárnyú keszeg győzött, a szivárványos ökle és a sebes pisztráng előtt.
Most a dévérkeszeget, a kurta baingot és a vágódurbincsot jelölte a társaság.
A dévérkeszeg (Abramis brama) Nagy László leírása szerint „szinte minden álló- és lassú folyású vizünkben megtalálható. Főként homokos és iszapos meder jellemzi élőhelyét, innen ered nagyobb folyóink alföldi szakaszának neve, a dévérzóna. Oldalról erősen lapított, magas testű hal, hátvonalának íve nem egyenletes, félúton a fej és a hátúszó között kissé megtörik. Feje kicsi, szeme közepesen nagy, szája félig alsó állású. Pikkelyei közepes méretűek, és az oldalvonalától felfelé haladva jól láthatóan kisebbé válnak. Háta zöldesszürke, hasa fehér, úszói szürkés árnyalatúak.” Ez a keszegféle fenéklakó gerinctelen állatokat, planktonikus szervezeteket és növényi törmeléket fogyaszt.
Idén augusztusban a Rábából kifogtak egy 7,2 kilogrammos példányt.
A kurta baing (Leucaspius delineatus) „a nyúldomolykófélék családjába tartozó apró, őshonos halunk. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét. Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. (...) Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.”
A vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) „kis termetű, kissé zömök és magas hátú, oldalról lapított hal. Feje és lekerekített orra viszonylag hosszú, szeme nagy. Szája csúcsba nyíló és kicsi. Hosszú és magas hátúszója első részét csonttüskék, hátsó részét elágazó, lágy sugarak merevítik.
A hátúszó hátsó részének szegélyvonala hegyesszögben metszi a faroknyelet, míg a széles durbincsé közel derékszögben.
Teste barnászöld, rajta elszórtan sötét, szabálytalan foltok találhatók. A lassú folyású vizek és a nyíltabb állóvizek lakója, a gyors folyású szakaszokat és mocsarasodó területeket kerüli. (...) Korábban gyakori, helyenként tömeges előfordulású halunk volt, de élőhelyeinek átalakulása és az inváziós gébfélék térnyerése miatt állománya jelentősen megcsappant. Ma már nem fogható fajként tartják számon, így a horogra akadt példányokat vissza kell engedni.”
A Budapest halai Facebook-oldal fenntartója, Szendőfi Balázs halkutató és természetfilmes – utalva arra, hogy a hazai vizek élővilágát veszélyezteti az ember, a horgászcélú gazdálkodás is – így hirdette meg Az év hala-szavazást:
A címlapképen a kurta baing látható, ez Sallai Zoltán felvétele
