Az ausztráliai tűzvész okai és következményei

Lángoló kontinens

Tudomány

Az Ausztrália délkeleti részén tomboló tüzeket aligha fékezik meg egyhamar. Addig zavartalanul zajlik a felelősségről szóló szócsata is.

Az ausztráliai tragédia kapcsán ismét fel­éledt a vita arról, hogy a hatalmas tűzvész kialakulásában mekkora szerepet játszott a klímaváltozás. Arról mindenki meg van győződve, hogy a helyzet súlyosságáért – közvetve vagy közvetlenül – az ember a felelős. Ha pedig igaza van azoknak, akik az antropogén klímaváltozás máris érvényesülő hatásait okolják a példátlanul pusztító erdőtüzekért, akkor felül kell vizsgálni azt az inkább megérzésen alapuló jóslatot, hogy az éghajlatváltozás leginkább a Föld legszegényebb régióit sújtja.

 

Véget nem érő pusztulás

A múlt év közepe óta tartó tűzvészsorozatban eddig 107 ezer négyzetkilométer vált a lángok martalékává. Ez nem csupán nagyobb, mint Magyarország teljes területe, de közel tizenháromszorosa a 2018-as, különösen pusztító kaliforniai erdő- és bozóttüzek által felemésztett területnek, és hasonló mértékben haladja meg a tavalyi amazonasi erdőtüzek által elpusztított régió nagyságát.

Megsemmisült közel 6 ezer épület, ebből legalább 2200 lakóház. Eddig 28 halálos áldozatról tudni, ami bármily tragikus, a katasztrófa kiterjedtségét nézve nem olyan magas. Az élővilágot ért kár azonban visszafordíthatatlan és szinte felmérhetetlen: az ökológusok szerint akár egymilliárd gerinces állat is elpusztulhatott, bár a pontosabb becslésekhez szükséges, hogy a lángok kihunyta nyomán alaposabb vizsgálatokat végezzenek a terepen. Az biztosra vehető, hogy teljes állat- és növényfajok tűnhettek el véglegesen.

A tüzek jórészt Ausztrália délkeleti részét érintették, ahol a viszonylag csapadékos klímának is köszönhetően sűrű növényzet borítja a tájat, ami egy hosszú, száraz időszak után hatalmas gyúanyagot szolgáltat. Az ilyen nagy mennyiségű biomassza irdatlan léptékű tüzeket tud táplálni, a szemtanúk sokfelé 70 méter magas lángokról számoltak be. A tüzet tovább táplálja, hogy a szubtrópusi erdőségek számos növényfaja – például az eukaliptusz – illóolajat tartalmaz, ami a közeledő tűz hatására az erős párolgással, majd hőbomlással a levegőbe kerül, azzal különösen gyúlékony elegyet képezve. A természeti tüzek rendkívüli pusztító ereje abban rejlik, hogy a hatalmas hőmérséklettel terjedő lángok már akkor átalakítják az útjukba eső környezet – például az addig még élő növényzet kémiai összetételét –, mielőtt a tűz frontja odaérne. Ezzel pedig megágyaznak a tűz további terjedésének.

 

Okok és következmények

Az ausztráliai tűzvészrendszer kialakulásának okai között felsorolhatjuk a tartós, extrém hőséget, a rendkívüli, aszályos időszakot, a tüzeket keleti irányba hajtó erős szeleket, valamint a tűzvészek saját, amúgy is heves légáramlást okozó időjárási rendszerében kialakuló, erős elektromos aktivitással járó száraz zivatarokat, vagy az Indiai-óceán feletti légköri áramlási rendszer módosulását. Ezek azonban inkább csak szükséges, de nem elégséges feltételei a katasztrófa bekövetkeztének. Más kérdés, hogy ha ezekből több is teljesül, akkor annak lesz kisebb a valószínűsége, hogy ne történjen tragédia. Már csak azért is, mert a tűztől fenyegetett térségben jelen van az ember is, akinek szinte minden tevékenysége tűzveszélyes.

A kontinens jelentős részét sújtó, 2017 óta tartó szárazság nem Ausztrália azon többségi régióiban a legtragikusabb, amelyek amúgy sivatagi vagy félsivatagi jellegűek. Sokkal nagyobb gondot okoz a csapadékhiány ott, ahol a klíma többnyire csapadékos, tehát a szubtrópusi monszun, az óceáni jellegű, mérsékelt övi klimatikus régiókban. Nem véletlen, hogy a tüzek többsége éppen Új-Dél-Wales államban, illetve a jóval kisebb Victoria állam vele szomszédos régióiban tombol.

Nem túl biztató, hogy a klímamodellek az eddig tapasztalt globális és az átlagnál magasabb lokális hőmérséklet-növekedéshez képest is nagyobb fokú melegedéssel számolnak Ausztráliában, amely eleve a Föld egyik legszárazabb kontinense. A mostanihoz hasonló hőhullámok és száraz periódusok gyakoribbá és súlyosabbá válhatnak.

A hőséghez a szárazságot vélhetően az Indiai-óceán feletti légkörben szabálytalan ciklus szerint megváltozó áramlási viszonyok szolgáltatják: ezek nem új jelenségek, így akár „természetes” okoknak is nevezhetők. Csakhogy a légkör és az óceánok – üvegházhatású gázok hajtotta – további felmelegedésével számoló klímamodellek arra utalnak, hogy ezek a természetes cirkulációk is változnak, komplex és még nehezen érthető folyamatokat módosítva a légköri-óceáni áramlási rendszerben.

Az utóbbi hetekben gyakorta emlegetik az Indiai-óceáni Dipólust (IOD), amely épp úgy az óceáni felszíni hőmérsékletek szabálytalan oszcillációjában nyilvánul meg, mint a Csendes-óceánon régóta ismert párja, az El Niño–Déli Oszcilláció (ENSO). Az IOD pozitív fázisa hagyományosan abban merül ki, hogy az Indiai-óceán nyugati–északnyugati zónájában, Afrika partjainál megnő az óceán felszíni hőmérséklete, ami ott gyakoribb és nagyobb mennyiségű csapadékkal jár. Ehhez képest az óceán keleti medencéjében, Ausztrália partjai mentén csökken a tengervíz felszíni hőmérséklete, és ez szárazsághoz vezet Ausztráliában és részben Indonéziában.

A kontinenst időről időre sújtó sokéves száraz periódusok a vizsgálatok szerint rendre pozitív IOD-eseményekkel estek egybe, de az ilyen, nagy léptékű folyamatoknál jobb óvatosan bánni az oksági magyarázatokkal. A klímakutatók szerint az indiai-óceáni Dipólus szerepe kétségbevonhatatlan Ausztrália klímája, főleg a délkeleti régió csapadékossága szempontjából, és a klímaváltozással megnőhet az extrém pozitív IOD-események gyakorisága is. Ehhez képest Indonéziát ezen a télen a pozitív IOD ellenére is kerüli az aszály, sőt, az indonéz szigetrendszert hetek óta rendkívüli esőzések és áradások sújtják. Ráadásul Ausztráliától északra és északnyugatra sorra alakulnak ki a trópusi ciklonok is, ami arra utal, hogy ott nincs semmi baj a vízfelszín hőmérsékletével.

Az utóbbi hetekben átvonuló, részben a kontinens belsejét is érintő ciklonok némileg enyhítették a tűzhelyzetet, de nem a legkritikusabb délkeleti régiókban. Oda további extrém hőséget, tartós szárazságot jósolnak a meteorológusok, így nehezen látni a pokoli időszak végét. A papírforma szerint a monszun klímájú délkeleten a nyár a csapadékos évszak – ehhez képest legfeljebb a déli partoknál betörő hűvös, de zömmel száraz légtömegek kínálnak a tűzoltók számára némi csalfa reményt.

 

Parttalan viták

Az efféle katasztrófák velejárója, hogy az érintettek gyorsan megnevezik a vélt felelősöket. A katasztrófa által közvetlenül sújtott és a tűzvészek útjából menekülő ausztrálok jelentős része például a kormányzatot és személy szerint Scott Morrison miniszterelnököt találta meg, aki szerintük keveset tett a tűzvészek megfékezéséért, a bozóttüzektől fenyegetettek megmentéséért és a menekültek helyzetének javításáért. Sokan (köztük a tudomány képviselői) azt is a politikai establishment szemére hányják, hogy nem törődtek az Ausztráliát a Föld más régióinál is erőteljesebben sújtó felmelegedéssel és ennek az előrejelzésekben is megjelenő hatásaival. A minap épp egy olyan klímaprognózist dörgöltek az ausztrál vezetők orra alá, amely épp a 2019–2020-as évekre tette a természeti tüzek gyakoribbá válását. Persze egy ilyen, súlyos aszályok sújtotta országban nem nehéz efféle jóslatokkal élni. A tűzvészekkel rendre számolni kell, még ha a mostaniak minden képzeletet felülmúlnak is. De az már a miniszterelnök és az alapvetően kétpárti politikai establishment gyér fantáziáját jellemzi, hogy előbb a gyújtogatókra próbálták kenni az országnyi méretű tűzvész kialakulását, később pedig a helyi környezetvédő csoportokat vették elő, akik gátolták volna a megelőző célú égetések elvégzését. Ezzel csupán az a baj, hogy egy bizonyos lépték fölött már nem érdekes, végeztek-e megelőző égetést. A mostani nagy tűzvészek közül (ezekből cikkünk írása idején 123-at tartottak számon a tűzoltók) több is olyan helyen pusztított, ahol egy-két évvel korábban tervezetten perzselték fel a bozótost és az aljnövényzetet.

A politikai támadások és a nyilvános megszégyenítések abból a szempontból elérték céljukat, hogy a miniszterelnök meghátrált: Scott Morrison – aki a tűzvész kritikussá válásának idején elutazott Hawaiira vakációzni – elismerte, hogy sokkal jobban is kezelhette volna a krízist. Sőt, azt is állította, hogy a kormány számításba vette, hogy ezentúl hosszabb, forróbb és szárazabb ausztráliai nyarakkal kell számolni, amelyek kapcsolatban vannak a klímában bekövetkezett nagyobb léptékű változásokkal. E beismerés egy olyan közegben történt, ahol számos helyi politikus még a közelmúltban is tagadta a klímaváltozás ember okozta tényezőit.

 

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.