Azt már tudjuk, hogy Magyarországon 2050-ig milyen változásokkal kell számolni: legjobb esetben is a hőmérséklet 1-2 Celsius-fokkal emelkedik meg, az időjárás szélsőségessé válik. Tűzvészek és a villámárvizek sújthatják az országot, a halálesetek száma megnőhet a meleg miatt, a vidék pedig egyre jobban és jobban kiüresedik.
Nem áll túl jól a szénánk a jövőképeket vizslatva, de a kérdés ettől még továbbra is adott: az említetteken túl valóban komoly hatást fog az életünkre gyakorolni a klímaváltozás? És min kell feltétlenül változtatnunk?
Cikksorozatunk második részében azzal foglalkozunk, hogy az emberek mindennapjait hogyan befolyásolhatja a megváltozott környezet. A cikk elkészítéséhez Báldi András, az Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) munkatársa, és a Környezeti jövőkutatás - Magyarország 2050 című jelentés egyik készítője volt segítségünkre. (A szakemberrel még az év végén készítettünk interjút).
Megbetegszünk
A klímaváltozás két területen lesz a leginkább tetten érhető számunkra, az egyik az egészségügy: az Europian Scientist arról írt a közelmúltban, hogy az éghajlat stabilitásának és a további globális felmelegedés enyhítésének elsődleges prioritásnak kell lennie a betegségterhek korlátozása érdekében.
Azt már tudjuk, hogy szív- és érrendszeri betegségek a hőhullámok hatására megnőnek, ahogyan a változó környezet miatt az invazív állatfajok által terjesztett egzotikus betegségek is elérik országunkat. Egyes kutatók szerint egyébként a koronavírus terjedése is kapcsolatba hozható a klímaváltozással.
Az Európai Bizottság új jelentése szerint Európában az éghajlatváltozásnak tulajdonítható halálesetek a következő 90 évben jelentősen növekedni fognak: körülbelül 40 ezerrel több haláleset várható 2010 és 2040 között, és több mint 140 ezerrel több a század utolsó 30 évében.
Ha már itt tartunk, ugyan közvetlenül nem kapcsolódik a klímaváltozáshoz, de a bolygó rombolásának egy hasonló következménye, hogy megnő a légszennyezettség mértéke a nagyobb településeken, főleg ott, ahol komoly ipari tevékenység zajlik. A levegőszennyezés mértéke számos európai országban meghaladja az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) ajánlását, ami máris negatív hatással van a csecsemők agyának fejlődésére és a kognitív működésére.
Mindezek tükrében kijelenthető, hogy több orvosi kezelésre, beavatkozásra, és gyógyszerre lesz szükségünk 2050-ben az ÖK munkatársa szerint.
| ||
.jpg "Ők kipöfékelik, mi belélegezzük")
Vissza a természethez
A klímaváltozás a környezetünket fogja átalakítani a szakértő szerint: röviden úgy tudnánk összegezni, hogy Magyarországon mediterránabb éghajlat lesz. De ebből nem következik egyértelműen az, hogy nem lesz majd mit ennünk. Az éghajlatváltozás miatt a területek elsivatagosodnak és vízhiány léphet fel, viszont számos melegebb régióban élő ország már évezredek óta megtalálta annak a módját, hogy az élelmiszertermelést biztosítsa: gondoljunk akár csak Egyiptomra.
Az agroökológiai megközelítés előtérbe kerülhet a mezőgazdaságban, amit az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (FAO) is elismer. Ennek lényege, hogy a közösségek élelmiszer-önrendelkezése előtérbe kerül, a vállalatok befolyása az élelmiszeriparban pedig csökken. Röviden a helyi termelőkre való támaszkodás lehet mérvadó a jövőben, ami már azért is releváns, mert a FAO szerint az emberek 70 százaléka még mindig a kistermelők termékeit fogyasztja.
Melegebb éghajlaton sokfajta élelmiszernövény megnő, a kérdés inkább az, hogy a mezőgazdaságnak és a vidéki társadalomnak a feltételei adottak lesznek-e a termesztésükhöz. Ugyanakkor megfogalmazódott olyan jövőkép is a kutató szerint, miszerint a szabadkereskedelmi viszonyok annyira uralkodóvá válnak, hogy nem lesz szükség élelmiszer termelésre egyes területeken, mert olcsóbb lesz importálni. Kérdés persze, hogy lesz-e mit importálni, és elég lesz-e a hajókra, kamionokra rakott élelmiszer minden régió számára a világon? (Erre lentebb külön kitérünk.)
Fontos leszögezni, a klímaváltozás miatt sebesen terjedő járványok nemcsak az embereket érinthetik: benne van a pakliban, hogy egyes növények megfertőződnek és felhasználhatatlanná válnak Báldi szerint. Erre már vannak most is példák, ugyanis több millió olajfát kellett kivágni Dél-Európában a közelmúltban, ahogyan a banán és a nápolyi paradicsomot is megtámadta egy gomba, ami komoly károkat okozott a termelésnek.
Kilőnek az árak, jön a durva infláció
Az élelmiszerárak jelentős növekedése várható 2050-re, részben a megnövekedő igény (a Föld lakossága tovább fog növekedni), részben az egyre súlyosabb környezeti problémák miatt: az ENSZ Gyermakalapja (UNICEF) és a WHO 2019-es közös jelentése szerint a világ jelentős része, mintegy 2,2 milliárd ember jelenleg sem fér hozzá biztonságos ívóvízhez, valamint az ehhez kapcsolódó szolgáltatásokhoz. Az ENSZ Környezetvédelmi Programjának előrejelzése szerint 2030-ban már az emberiség fele súlyos vízhiánnyal nézhet szembe. Ez persze kihathat azokra a területekre, ahol már most öntözéses gazdálkodás folyik, vagy az elsivatagosodás miatt öntözni fognak.
Ezt a hatékonyabbá váló gazdálkodás sem tudja ellensúlyozni. A becslések igen eltérő drágulást jósolnak, de az Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC) 2014-es tanulmánya akár 84%-os áremelkedést is elképzelhetőnek vél, ahogyan arra Báldi András rámutatott.
Az érzékelhető, hogy a biztonságos élelmiszerellátásban gondok léphetnek fel. Ebben a helyzetben az lehet a megoldás, ha visszanyúlunk a természethez: a tömegtermelés elpusztította a növényváltozatokat, pedig például a gyümölcsfáinknak több száz variánsa van, de csak néhány érhető el a boltokban, és ezek is legtöbbször más országokból származnak.
A vadon élő növények és a termesztett növények vad rokonai nemesítés útján fogyasztható élelmiszerré válhatnak, amelyeket ráadásul a procedúra során ellenállóbbá lehet fejleszteni. (A közelmúltban Pio Wennubsttal, az ENSZ Mezőgazdasági Világszervezetének [FAO] svájci képviselőjével arról beszélgettünk, hogy miképpen változhat meg az élelmiszertermelés a jövőben).
| ||
_(1).jpg "Belga diákok határozottabb fellépést sürgetnek a klímaváltozás ellen Brüszelben 2019. február 14-én.")
Változtatni kell
Egy biztos, jelentős életmódváltásra volna szükség már most, hogy elébe menjünk a változásoknak. A jelenleg működő pazarló élelmiszerláncon (az élelmiszerek 25-30 százaléka a kukában végzi, nem beszélve a bődületes mennyiségű egyéb hulladékról) alakítani kell, mert az ökológiai lábnyomunk jelentős szeletéért ez a terület felelős. Fejenként átlagosan 527 kalóriát tartalmaz az az ételmennyiség, amit naponta kidobnak az emberek világszerte – írja a BBC. Az ENSZ szerint az üvegházhatású gázkibocsátás közel tíz százalékkal mérsékelhetnénk, ha az ételpazarlás teljesen megszűnne.
Ugyanakkor a legfontosabb mégis csak az lenne, hogy az egészségünk megóvása és a környezetterhelés lecsökkentése miatt a húsközpontú fogyasztást mérsékeljük, hiszen például marhahús előállítása ötször több szén-dioxid-kibocsátással jár, mint a csirke- vagy a sertéshúsé. Arról nem is beszélve, hogy a növénytermesztés 80 százalékát a takarmánynövények adják, tehát azért tartanak egyes gazdák különböző növényeket, hogy azokat megegyék az állatok, amiket mi megeszünk. Értelemszerűen, ha nem eszünk annyi állati eredetű ételt, akkor nincs szükség annyi földterületre sem – az IPPC is ezen a véleményen van.
Érdekesség Báldi András szerint, hogy azokban a fejlődő országokban (így Magyarországon is) eszik a legtöbb húst, ahol az van a köztudatban, hogy a jóllakottsághoz, és a szellemi és testi jóléthez húsra van szükség. Sokan a vegetáriánus és vegán életmódot azzal támadják, hogy nem elég tápláló, de azt nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy az egyik életmód jobb a másiknál, hiszen például a vöröshúsok megnövelik a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának a kockázatát. Itt olvashat egy kutatást arról, hogy milyen az ideális táplálkozás az egészség és a környezet megóvása szempontjából.
(A húsmentes életmód előnyeiről és hátrányairól cikksorozatunk egy későbbi részében fogunk értekezni, korábban írtunk a marhahús- és a húsfogyasztásról, ha többet szeretne megtudni a témában).
Ne mondjunk le a vidékről
A nagy meleg nem jelenti azt, hogy vidéken nem lehet majd élni, sőt, számos szempontból sokkal élhetőbb lesz, mint a városok, ahol egy mesterséges környezettől függünk, hiszen például a légkondicionálók teszik élhetővé a mindennapjainkat a nyári melegben. A Kínai Tudományos Akadémia kutatása szerint 1960 óta az extrém forró 24 órás periódusok gyakorisága és intenzitása is egyértelműen növekvő tendenciát mutatott. Az extrém forró napok száma valószínűleg száma valószínűleg megnégyszereződik 2100-ig, amiben a beton fűtőhatása is nagy szerepet játszik.
Arról nem is beszélve, hogy a városi lét megtartása óriási terhet jelent a bolygóra nézve: Báldi András rámutatott, hogy az Egyesült Arab Emírségekben egyes városok utcáit, tehát az aszfaltot is folyamatosan hűteni kell, ami elképesztő szén-dioxid-kibocsátást von maga után.
Érdekes aspektus, hogy a melegedés kedvező hatást gyakorolhat a turizmusra, hiszen miért ne jöhetnének többen Magyarországra a nyáron azok, akik korábban délre, például Olaszországba vették az irányt? Azt azért meg kell említeni, pár sípályától el kell majd búcsúznunk, és a Balaton jövője sem egyértelmű. (Nyáron 25 éve nem látott algainvázió lepte el a magyar tengert. Az erről szóló cikkünket itt olvashatja).
| ||
.jpg "Jó vicc! Vagy mégsem?")
Mit tesz a kormány?
Cikksorozatunk első két részében általánosságban beszéltünk Magyarország és a magyar emberek jövőjét illetően. Közéleti lap révén nem tehetjük meg, hogy az ország globális klímapolitikában való szerepét, valamint a klímaváltozásban való felelősségét ne elemezzük, így a következő epizódban ezzel fogunk foglalkozni, ami azért is fontos, mert Orbán Viktor évértékelőjében a kormány zöld programjáról is beszélt.
Cikksorozatunk korábbi darabja:
Mire készüljünk: hogyan alakítja át az életünk a klímaválság?
(Borítóképünkön: Résztvevő a Fridays For Future Magyarország és az Extinction Rebellion Magyarország „Klímahétnyitó behalás” elnevezésű demonstrációján Budapesten, a Széll Kálmán téren 2019. szeptember 20-án. MTI/Balogh Zoltán)
