Lebomlik-e, aminek le kellene?

  • narancs.hu
  • 2023. április 21.

Tudomány

Kísérletbe kezd a Greenpeace Magyarország és a Humusz Szövetség, megvizsgálják, valóban lebomlanak-e azok a bevásárlószatyrok, amelyeket „otthoni komposztálásra alkalmas” jelöléssel láttak el.

Jelenleg a bevásárlóközpontokban már a zacskók fele ilyen, kérdés, mekkora humbug az egész, és hogy lehet ügyeskedni vele. A zacskókat a Humusz Szövetség komposztálójában helyezik el, és először 45 nap, aztán 3, 6, illetve 12 hónap eltelte után vizsgálják a lebomlás fokát – számol be a kísérletről és annak apropójáról a Telex.

Ezeknek a szatyroknak elvileg 6-8 hónap alatt teljesen le kellene bomlania a házi komposztálóban, de igazából erre nincs biztosíték, ezért kezdtek bele a kísérletbe, mondta a Telexnek Simon Gergely, a Greenpeace munkatársa a helyszínen. Hozzátette, elég nagy a homály a lebomló szatyrokkal kapcsolatban, jelenleg maga sem meri betenni a házi komposztba, mert nem tudja, mi lesz belőle.

De társadalmilag is gyenge a tudásunk.

Sokan valószínűleg megnyugvással állapítják meg, hogy biológiailag lebomló zacskóban viszik haza a bevásárolt árukat, aztán könnyű szívvel bedobják ezeket a szatyrokat a kommunális hulladék közé, vagy ami még rosszabb, a szelektívbe.

Mert az is probléma, ha a zacskó a kommunális szemétbe kerül, hiszen az égetőműben szennyező égéstermék szabadul fel a megsemmisítésekor, ha pedig a lerakóba viszik, ott egy idő után metán keletkezik. Az sem jó, ha a szelektív műanyaghoz keveredik, mert akkor az egész szállítmányt elszennyezi. Ezért ezeket a zacskókat a házi komposztálóba kellene bedobni.

Csakhogy abból meg alig van Budapesten. Szabó György (Humusz Szövetség) szerint jobb kerületekben van néhány tucat közösségi komposztáló talán, máshol a társasházaknak van esetleg vagy a kertvárosokban az egyes házaknál.

Mint a zöld szervezetek képviselői elmondják, a helyzet jövőre gyökeresen változik meg: 2024-től kötelező lesz a szerves hulladék szelektív gyűjtése, legalábbis az uniós országok vállalása szerint. Hogy milyen lesz ez pontosan, azt még nem tudni, csak annyit, hogy a Mol hatásköre lesz ez is.

A kísérlethez használt zacskókat és szatyrokat a civilek négy különböző élelmiszerlánc, az ALDI, az Auchan, a SPAR, valamint a Tesco üzleteiből szerezték be. Ez körülbelül a forgalomba levő műanyagzacskók felét teheti ki. A másik fele hagyományos műanyag tasak vagy vegyesen papírból és műanyagból készült zacskó – ilyenekkel szolgálnak a CBA, Coop, Lidl, Penny és Reál üzletek, ott nem szöszölnek a lebomló zacskókkal.

Sőt – írja a Telex –, a CBA trükkösen környezetbarát és újrahasznosítható jelöléssel kínál zacskókat, melyek látszólag nem különböznek a hagyományos, ugyancsak újrahasznosítható műanyag tasakoktól – de nem lebomlóak, és nem jó, ha valaki félreértésből úgy kezeli őket. Kivették a kísérletből az Aldi és a SPAR egyes szatyrait, mert azokon az szerepel az otthoni komposztálás (home compost) helyett, hogy csak ipari komposztálásra alkalmasak. 

A kísérlet során minden otthoni komposztálásra alkalmas szatyorból négyet temetnek a komposztba, rétegesen, egymás fölé. Ezeket rétegenként szedik majd fel, a legfelsőt 45 nap, aztán a többit 3, 6, illetve 12 hónap eltelte után, és nézik meg a bomlási fokot.

Sok bolt azért vezette be a szerves anyagból készülő, lebomló zacskókat, mert kevesebb (negyedakkora) termékdíjat kell befizetni utánuk, mint a sima műanyagzacskók után. A zöldek szerint a lebomló zacskók piaci használatának egyetlen előnye van: pénzért adják őket, azaz meg kell vásárolni. Így már nem viszik nyakló nélkül őket a vásárlók, hanem meggondolják, hányat visznek haza, azaz kevesebb fogy belőlük.

A zöld szervezetek szerint a lebomló zacskók használata igazából zsákutca, és a következő években erre a zsákutcára költünk majd milliárdokat. Az igazán környezetbarát megoldás ugyanis nem az egyszer használatos, eldobható zacskók, hanem jó öreg, hagyományos, nagyon sokáig használható saját bevásárlószatyor lenne.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.