Utoljára 73 ezer éve volt, legközelebb 2287-ben lesz egymáshoz olyan közel a Föld és a Mars, mint az idei aszályos nyáron: a ritka lehetőséget két amerikai és egy európai szonda fellövésével aknázzák ki az űrkutatók. Az amerikai űrhajók a Nyomkeresőnél jóval nagyobb marsjárókat, az európai szerkezet az élet jeleinek keresésére szolgáló leszállóegységet visz a vörös bolygóra, és újra próbálkozik egy már a startnál célt tévesztett japán szonda is.Acsúcsforgalom oka, hogy a kedvező konstelláció miatt lerövidült a bolygóközi távolság, így az űrszondák most a szokásos 10-12 hónap helyett 7 hónap alatt elérhetik a Marsot, tehát a leszállóegységek már decemberben megkísérelhetik a landolást. Ez a művelet a korábbi expedíciók Achilles-sarkának bizonyult: az eddigi harminc Mars-szondából mindössze tizenkettő érte el a bolygót, és a kilenc leszállási kísérletből csak három járt sikerrel, ezek mindegyike a NASA szondája volt. Az utolsó két NASA-szonda 1999-ben azonban elvétette a célt: egyikük a hivatalos indoklás szerint a metrikus és az angolszász mértékegységek tervezői keveredése miatt égett szénné a bolygószomszéd ritka légkörében.
Az amerikaiak
az aprócska marsjáró, az 1997-es Nyomkereső (Pathfinder) rendkívüli tudományos és píársikerén felbuzdulva az elsőnél négyszer nagyobb marsjárókat terveztek, amelyek előreláthatóan 2004 januárjában szállnak le a bolygó két ellentétes pólusán. A Spirit, illetve Opportunity névre keresztelt, közel kétmázsás, hatkerekű robotjárművek egy marsi nap alatt 40 méter megtételére képesek, fő feladatuk geológiai mintavevő fúrók segítségével a víz nyomainak keresése a felszín kőzeteiben, és nyolc kamerával közvetítik környezetük képeit a Föld felé. Tervezőik szerint mintegy három hónapig maradnak üzemképesek, ezután annyi por rakódik le napelemeiken, hogy azok nem termelnek többé elegendő áramot. Az első robotot, a Spiritet több halasztás után június 10-én lőtték ki a Mars felé, a másik indítását lapzártánk idején éppen elhalasztották a floridai indítóállomás körzetében tapasztalt erős szél miatt. A halasztásoknak nem csak az időjárás volt az oka: áprilisban olyan tervezési hibára derült fény mindkét robot esetén, ami rövidzárlatot okozhatott volna, ezért a már összeszerelt szerkezeteket újra szét kellett szedni.
A rivális expedíció az Európai Ûrügynökség (ESA) első Mars-szondája,
a Mars Express,
amelyet Szojuz hordozórakétával Bajkonurból lőttek fel június elején. Az orbiter, vagyis keringőegységnek szánt Mars Express mellett utazik a brit tervezésű leszállóegység, a Beagle-2 is, amelyet Darwin híres hajójáról neveztek el. A Beagle-2 az amerikai robotokkal ellentétben nem a pólusokon, hanem a Mars-egyenlítő környékén landol, különféle méréseket végez, és 2007-ig kommunikációs átjátszóállomásként is funkcionál. Az orbiter feladatlistáján többek között a bolygó teljes felszínének lefényképezése, az ásványi összetétel térképének elkészítése, a légkör mozgásának és összetételének vizsgálata, valamint egy speciális radar segítségével a felszín alatti vízkészletek felderítése szerepel. A leszállóegység fő tennivalója a víz és az élet nyomainak kimutatása a marsi talajból és légkörből vett mintákkal, és fényképfelvételeket is fog készíteni.
Az európai misszió nagyobb hangsúlyt fektet az élet nyomainak keresésére, mint az amerikai - tudomásunk szerint az ESA kutatói annak idején komolyan foglalkoztak dr. Horváth András és kutatótársai azon felvetésével is, mely szerint a Mars Global Surveyor a déli poláris területekről készült felvételein megfigyelhető, évszakonként változó méretű fekete foltok akár primitív létformák is lehetnek. (Bővebben: Zuzmó és szonda, Magyar Narancs, 2001. április 26.) A NASA szakértői fizikai folyamatokkal magyarázták a foltosodást, és jelenleg is inkább a vízre koncentrálnak, nem az életjelekre. A Beagle-2 leszállóhelye, az Isidis Planitia becsapódási eredetű alakzat a bolygó felszínén, és a múltban feltehetően üledékgyűjtő medenceként működött, és ha valóban volt élet a bolygón, annak itt nyoma kell legyen. A Mars Express alacsony frekvenciájú radarja több kilométeres mélységig képes feltérképezni a felszín alatti vízjég-rétegeket - a 2001 óta a bolygó körül keringő amerikai Mars Odyssey csak néhány méterrel lát a felszín alá, de már így is több vizet talált, mint amennyire számítani lehetett: egy múlt heti NASA-bejelentés szerint a szonda a déli sark után már az északin is nagy mennyiségű fagyott vizet talált.
Az idei nagy Mars-támadás "futottak még" kategóriájába szorult
a japánok
első bolygóközi kísérlete, a Nozomi (Remény) nevű szonda, melyet még 1998-ban lőttek fel, ám akkor nem sikerült a megfelelő pályára állítani. A Nozomit június végén ismét földközelbe vezérelték, hogy a gravitációs csúzlieffektust kihasználva, ismét megkíséreljék útnak indítani a Mars felé, a kilövése óta eltelt évek alatt azonban egy napkitörés jelentősen megrongálta a fűtési és kommunikációs rendszerét, ráadásul üzemanyagkészlete is jelentősen leapadt. A közelmúltban végrehajtott pályamódosító manőver eredményéről egyelőre nem nyilatkoztak a japán űrtudomány illetékesei.
Az oroszok szondával nem vesznek részt a versenyben, viszont verbális offenzívát indítottak Mars-ügyben: a világ első űrhajósnője, Valentyina Tyereskova repülésének 40. évfordulóján a Csillagváros illetékesei bejelentették, hogy a Nemzetközi Ûrállomás építésének befejeződése után megkezdik az első Mars-expedíció résztvevőinek kiválogatását és felkészítését. Az orosz űrbürokraták nőket is szívesen látnának az önként jelentkezők között, akiket egy Szojuz TMA típusú, jelenleg az űrállomás körül használatos űrhajóval egyelőre meg nem határozott időpontban repítenének a Marsra. Az orosz bejelentés azonban aligha több marketingfogásnál, amely nem sokkal azután hangzott el, hogy kiderült: az amerikai Space Adventures és az orosz Roszaviakozmosz megállapodása nyomán 2004-2005-ben újabb két űrturista tölthet el egy-egy hetet a Nemzetközi Ûrállomáson, amelyet a Columbia űrsikló februári katasztrófája óta csak Szojuzzal lehet elérni.
Bár a tudomány mai állása szerint öngyilkos vállalkozásnak tűnik, egy esetleges emberi Mars-expedícióhoz nem lenne nehéz önkénteseket találni: már manapság is egész sor önjelölt gyarmatosító gyakorlatozik a Föld legmostohább körülményekkel bíró vidékein.
- bodoky -
