Keddtől immár Magyarország sem fogadja a Nagy-Britanniából érkező repülőgépeket – megannyi más országhoz hasonlóan. Eközben egyre több helyen bukkan fel a legújabb (habár állítólag már hónapok óta létező) vírusverzió, amelynek már saját kódneve is van: ez a B.1.1.7. Amíg nem kap valami még szebb nevet, elámulhatunk azon, hogy ez a vírusvariáns meghökkentően sok, összesen 17 mutációt tartalmaz. Akit a részletek érdekelnek, az egyik tanulmányból megtudhatja, hogy a vírus örökítőanyagában bekövetkezett, a nukleotid-sorrendet érintő 17 változás közül 14 úgynevezett nem szinonim helyettesítés (felcserélődés) típusú, míg három törlődés (azaz deléció). Mindezek a vírus RNS állománya által kódolt fehérjék aminosavsorrendjét befolyásolják, azaz a változások hatására megváltoznak a vírus fehérjéi és ezáltal a kórokozó viselkedése is.
A vírus örökítőanyagán belül történt mutációk (hasonlóan az élő szervezetek DNS-ében bekövetkezett hasonló változásokhoz) hirtelenek, nem irányítottak, tartósak és egyediek. Hogy az élő szervezetek védekező mechanizmusa (meg mondjuk a most kezdődő mesterséges vakcináció) által szelekciós nyomás alá helyezett vírustörzsek közül melyik bizonyul sikeresebb túlélőnek, azt természetesen befolyásolja az is, hogy a bekövetkezett mutációk közül melyik segíti (hangsúlyozzuk: spontán, nem tervezett módon!) az adott élő/nem élő (mondjuk vírusszerű) organizmusok rátermettségét (amit az angolból vett kifejezéssel fitnesznek is hívnak).
A természetes szelekciónak is nevezett evolúciós folyamat során a következő (jelen példánkban vírus-) generációban már az átlagosnál rátermettebb vírustípusok lesznek gyakoribbak.
A mostani esetben az a meglepő, hogy voltaképpen nem tudjuk, a legnagyobb sűrűségben Anglia déli részén előforduló B.1.1.7 változat miért lett sikeresebb (egyelőre lokálisan, a szigetországban), mint a korábban legelterjedtebb D614G vírusvariáns, ami maga is mutációk sorozata révén alakult ki korábbi koronavírustörzs(ek)ből.
A mutációk kialakulása tehát mindennaposnak tekinthető, nem is a mostaniak voltak az utolsók, legfeljebb az számít különlegesnek, hogy viszonylag rövid időn belül ilyen nagy számú mutációt tartalmazó vírusváltozat fejlődjön ki – ráadásul olyan módosulásokkal, amelyek a gyanú szerint érintik a vírus fertőző-, illetve ellenállóképességét is. Mindez azzal függ össze, hogy a mutációk révén érintett nukleotidszakaszok a vírus úgynevezett tüskéinek szerkezetét, fehérjeösszetételét érintik – márpedig a kórokozó pontosan ezekkel a tüskékkel kapcsolódik a megfelelő humán receptorokhoz (és ezek az immunrendszer kicselezésében is szerepet játszhatnak). Ha pedig – egyelőre szigorúan hipotetikusan - változik a vírus fertőzőképessége és az emberi immunrendszer saját fegyverzetével szembeni ellenállóképessége, az nem csupán az általa okozott fertőzés gyakoriságát növelheti és a kialakuló betegség súlyosságát fokozhatja, de alkalmasint kétségessé teheti a még más szerkezetű, genetikai összetételű vírusverziókon, azok ellen kifejlesztett vakcinák hatékonyságát is. Érezhető, hogy itt olyan szintű, mélységű kockázatokról beszélünk, amelyek igenis indokolttá tehetnek szigorúbb karanténintézkedéseket (ezeket az Egyesült Királyság érintett főleg angliai régióiban vezettek be), no meg a szigetországgal szemben bevezetett utazási, repülési korlátozásokat. Ám ettől függetlenül számos kérdés merül fel az új vírusváltozattal kapcsolatban, amelyekre egyelőre még nem tud kielégítő választ adni a tudomány.
Vajon tényleg fertőzőképesebb az új vírusvariáns, mint a korábbi (nálunk még mindig domináns) típus?
Nos, valójában ezt még nem tudjuk – leginkább onnan gondolják a kutatók, hogy például Dél-Angliában, ahol a legtöbb megbetegedést okozza ez a variáns, immár a fertőzések nagyobb részét ez okozza. Ebből kétségtelenül arra is lehet következtetni, hogy jobban, gyorsabban, hatékonyabban terjed, mint a korábbi változat, de jellemző módon a kutatók egy jó részét pusztán ez a tény még nem győzte meg. A konkrét terjedési sebességet, fertőzőképességet érintő vizsgálatok azonban még hiányoznak, ezek híján a gyorsabb terjedésre vonatkozó megállapítások pusztán (aligha minden alap nélküli) spekulációk.
Vajon tényleg hatástalanná teheti a most bevezetés alatt álló (sokfelé, így Európában) már engedélyezett vakcinákat, ha az új vírus terjedne el?
Erre a kérdésre az optimista válasz az, hogy reméljük, nem. Például Jens Spahn német egészségügyi miniszter már december 20-án úgy nyilatkozott a ZDF német közszolgálati csatornának , hogy az új vírustörzs nincs hatással a védőoltások (de mindenekelőtt a részben német fejlesztésű Pfizer/BioNTech vakcina) hatékonyságára. A megszólalás nem kis részben a felfűtött kedélyek lecsillapítását is szolgálta, de sajnos ismét csak további kutatások nyomán lesz egyértelmű, mennyire hányhat fittyet ez az újabb vírusverzió a már alkalmazott vakcinákra.
Hogyan alakulhatott ki szinte hirtelen egy ilyen sok mutációt tartalmazó vírusváltozat, mikor még néhány hónapja is arról szóltak a hírek, hogy az új típusú koronavírus (SARS-CoV-2) a lassabban változó kórokozók közé tartozik?
Sajnos azt sem tudjuk még, hogyan alakult ki ez az új törzs – vajon egy vagy több lépésben? A legizgalmasabb megfejtés szerint gyakorlatilag egyetlen, legyengült, rosszul működő immunrendszerű emberi szervezet szolgált afféle keltető gyanánt, s ebben az élő laborban sikerült összerakni ezt az újfajta, talán rátermettebb kórokozót. Nem valószínű ugyanakkor, hogy minden mutáció itt és ekkor jött létre, elvégre a most vizsgált új mutációk közül közül némelyiket kimutatták a speciálisan nyércpopulációkban keringő, habár a gondozóikat is megfertőző módosult koronavírusokban is. Ám a részletek tisztázása itt is a jövőre vár: ne is szaladjunk ennyire előre, ne felejtsük, hogy csak januártól kezdhet vizsgálódni az új típusú koronavírus (vagyis a most zajló világjárványt okozó vírustörzs) valószínű kínai genezisét kutató csapat is!
Az ilyen vírus nagyobb fertőzőképessége tényleg feleslegessé illetve hatástalanná teheti a maszkviseletet vagy a szociális, pláne a fizikai távolságtartás ma még működő szabályait?
Erre tényleg felesleges és haszontalan is gondolnunk, pláne, hogy semmi sem mutat arra, ez az új vírusváltozat tényleg ki tudná cselezni az elé állított mesterséges akadályokat, vagy hogy nagyobb távolságokat tudna átugrani, mint a korábbi. Tehát védekezzünk továbbra is úgy, ahogy eddig tettük - pláne, hogy a B.1.1.7 változat a hírek szerint még meg sem jelent nálunk. De ahol ez terjed, ott sem tesznek másként a derék angolok, skótok, walesiek (eddig még Észak-Írországba sem jutott belőle). Pláne, mert ennél, de főleg a vakcinánál, jobbat még nem találtak ki a vírus elleni harcban.
