Miután régóta folyik a versenyfutás az újabb és újabb pszichoaktív anyagokat szintetizálók, illetve forgalmazók és a teljes drogtilalomnak (persze hasztalanul) érvényt szerezni kívánó hatóságok között, az utóbbiak rendszeresen bővíteni kényszerülnek a nyilvántartott tilalmas anyagok listáját. Ennek megfelelően az augusztus 25-étól érvényes bővített lista is új delikvenseket tartalmazott, mindenekelőtt a hexahidro-kannabinolt (HHC) és annak származékait (a HHC-O és a HHCP kódnevű molekulákat).
Mindennek külön pikantériát kölcsönöz, hogy
2022-től kezdve a HHC és kémiai leszármazottjai páratlan karriert futottak be az online legálisan forgalmazható anyagok folyton változó piacán.
Az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniában (ahol időközben már betiltották a forgalmazását) és az Európai Unió tagállamaiban is keresett termékké avanzsált ez a félig szintetikus termék – miközben használatának nemhogy hosszú, de még rövidebb távú hatásaival sem lehettek tisztában sem a forgalmazók, sem a fogyasztók. A világhálón egy egyszerű keresést követően még most is páratlanul széles kínálattal találkozhatunk: a HHC-s gumicukortól (!) a HHC-vel átitatott, alacsony THC-tartalmú kendervirágzatig és a HHC-s vaporizálókig számtalan efféle terméket lehet megrendelni – de nálunk most már csak illegálisan.
Receptoron találkozunk
A HHC közeli kémiai rokonai a kenderben, pláne a magas pszichoaktív tartalmuk miatt gondosan nemesített hasiskenderfélékben nagyobb mennyiségben előforduló pszichoaktív anyagok, mindenekelőtt a delta-9- tertrahidrokannabinol (népszerű rövidítésével: THC). Hasonló a hatásmechanizmusuk is, tekintve hogy ugyanazokhoz a kannabinoid receptorokhoz kapcsolódnak a szervezetben – kihasználva, hogy ilyen típusú vegyületek a szervezetünkben is termelődnek. Akit a dolog bővebben is érdekel: a HHC-ról alapos szakmai elemzést olvashatunk készített az Európai Kábítószer- és Kábítószer-függőség Megfigyelő Központ (EMCDDA) jelentésében.
Alapos vizsgálatok híján legfeljebb anekdotikusnak tekinthetők azok a felhasználói beszámolók, amelyek egy része a THC fogyasztás élményéhez hasonlítja a HHC (jórészt hasonló mechanizmussal, azaz ilyen-olyan füstöléssel, dohánnyal keverve vagy vaporizálva) történő bevitelét – mások a THC-nél sokkal finomabb vagy éppen érzékibb élményekről számolt be. Ez magától is értetődik, ugyanis pont az előállítás körülményei miatt aligha akad két ugyanolyan összetételű termék, a sztenderdizálás hiánya pedig törvényszerűen vezet eltérő tapasztalatokhoz, még akkor is, ha szervezetük működése, kannabinolokkal kapcsolatos érzékenységük stb. szempontjából teljesen egyforma felhasználókon vizsgálnánk is a hatást – de természetesen erről szó sincs.
Annyi biztos, hogy a HHC a fogyasztás körülményeitől, a fogyasztói egyéni beállítódottságától (ez lenne a setting és a set sokat emlegetett kettőse) esetről estre és emberről emberre máshogy hathat. Ebben a szer hasonlít is a THC-ra: bizonyos esetekben (nyugodt, otthoni környezetben) megnyugtathat, de akár enyhe stimulánsként is működhet. Nagy dózisban alkalmazva (amit végképp nem ajánlanánk) akár hallucinációkról is beszámolhatnak a fogyasztók.
Honnan jön a HHC?
A HHC majdhogynem divatos szerként felbukkanása némileg rejtélyes volt a kábítószerekkel foglalkozó szakemberek számára is, ugyanis korántsem beszélhetünk új vegyületről. Hogy mást ne mondjunk, Roger Adams kiváló amerikai szerves kémikusnak már 1947-ben sikerült szintetizálnia a HHC-t – pont a THC-ből. Kis koncentrációban, inkább nyomokban előfordul a magas pszichoaktív-hatású kenderfélékben, elsősorban a Cannabis sativa, no meg a Cannabis indica virágzatában, így voltaképpen fitokémiai anyagnak is tekinthető. Ráadásul a vélelmezett gyógyhatásuk miatt forgalmazott kannabidiol (avagy CBD – először ezt is Adams azonosította!) alapú olajok szervezetünkben való lebontása során képződő metabolitok között is megtaláljuk a HHC különböző származékait, habár szintén nem túl nagy koncentrációban.
A legvalószínűbb hipotézis szerint a HHC átmeneti legális karrierjét pontosan a CBD-olajok iránti kereslet visszaesésének köszönhetjük.
Az Egyesült Államokban (de számos más országban is) legálisan termeszthető alacsony THC-tartalmú kenderből ugyanis nagy mennyiségben állítottak elő hatását tekintve alkalmasint túlhájpolt CBD-olajat – mivel kannabidiolból (CBD) még az ipari kenderben is akad bőven. Csakhogy a CBD-olaj piacán hamarosan szabályos túltermelési válság alakult ki és élelmes vegyészek gyorsan rájöttek arra, hogyan lehet a CBD-ből hidrogénezéssel vele szerkezetileg rokon HHC-féléket előállítani – azért is nevezzük a HHC-t félszintetikusnak.
De ez csupán a piac kínálati oldala: a HHC iránt ugyanis határozott kereslet mutatkozott – nem véletlenül! A drogriporter.hu HHC-ról szóló elemzése is joggal világít rá arra, hogy azok a kannabisz-fogyasztók, akik olyan országokban élnek, mint Magyarország, ahol a kannabisz fogyasztása is bűncselekmény, a HHC-hoz hasonló legálisnak vélt anyagokkal próbálhatják elkerülni a több mint kellemetlen jogi következményeket. Ráadásul ezek a termékek sokszor még azokban az országokban is kényelmesebben beszerezhetők, ahol a kannabisz fogyasztását nem üldözi a rendőrség. Előfordul, hogy személyesen megvásárolhatók üzletekben, automatákból, esetleg online boltokban postai úton rendelik meg az internetről. Az Egyesült Államokban, ahol a kannabisz szövetségi szinten illegális, de azt számos államban legálissá tették,
a HHC-termékeket azokban az államokban fogyasztják inkább, ahol a kannabisz még nem legális.
Hangsúlyozni kell: annak, hogy a hatóság most a legalitás partvonalán kívül helyezte Magyarországon (és vele egy időben többek között Svédországban, Dániában, Belgiumban, Ausztiában, Olaszországban – kicsit korábban Franciaországban) a HHC-t és származékait (HHC-acetát, HHCP – azaz hexahidrokannaboforol), nincs köze a vegyület eddig nem ismert hatásainak felfedezéséhez. Ilyenről ugyanis szó sincs: most sem tudunk sokkal többet a HHC használatának pláne hosszabb távú kockázatairól, mint tavaly. Egyszerűen annyi történt, hogy a THC-tartalmú anyagok (marihuána, hasis, stb.) termelését, forgalmazását, sőt fogyasztását eddig is hatóságilag tiltó, esetenként súlyosan szankcionáló államok szembesültek a HHC mind kiterjedtebb, főleg online, a betiltás híján legális kereskedelmével, és ilyenkor a szokásos hatósági eljárás az új szer további vizsgálatokat be nem váró betiltása.
Mi lesz most?
Természetesen eszünkben sincs azt állítani, hogy a HHC „ártalmatlan” volna – erre ugyanis nem jogosít fel az átfogó vizsgálatok, sőt, a más „pszichoaktív” szerekhez képest hiányzó sok évtizednyi tapasztalat hiánya. Tekintve, hogy a HHC-t sokszor amúgy is dohánnyal keverve hozzák forgalomba, majd meggyújtva-elfüstölve fogyasztják, így ez az eljárás a dohányzáshoz hasonlóan a szervezetet károsító hatással bír.
Az is valószínűtlen, hogy a júzerek ezentúl csak úgy felhagynának a THC-pótlék HHC fogyasztásával. A HHC-t tiltólistára kerülését követően majd a többi illegális szerhez hasonlóan forgalmazzák, árát pedig előállításának fajlagos költségei, az iránta mutatkozó kereslet, a termék divatossága és más hasonló tényezők fogják befolyásolni az efféle pszichoaktív anyagok feketepiacán.
A versenyfutás pedig tovább zajlik majd a hatóságok, a rendfenntartó szervek, az igazságszolgáltatás illetve az új szerek kitalálói, szintetizálói, forgalmazói között. Apróbb-nagyobb kémiai módosításokkal, nem is túl rafinált vegyészeti trükkökkel teljesen szintetikusan, vagy félszintetikusan (mint a HHC esetében) folyamatosan lehet új vegyületeket kitalálni és előállítani – amelyek rendre bizonyos késéssel kerülnek majd fel a mindenkori tilalmi listákra. Apróbb probléma, hogy betilthatják ugyan az újabb keletű szerek forgalmazását, termelését, a fogyasztást azonban sokszor nem lehet csak úgy, mezei drogtesztekkel fülön csípni, mert azok nem feltétlenül érzékenyek olyan szerekre, amelyek mondjuk nem is léteztek, amikor legyártották őket.
Utcákra nyílik
Először 2012 áprilisában lépett hatályba azon új pszichoaktív anyagok úgynevezett C-listája, amelyek terjesztését, előállítását, exportját és importját ideiglenesen törvényen kívül helyezik. Ez a lista folyamatosan, akár évente többször is frissül, ahogy mind újabb delikvensek akadnak a hatóságok látókörébe. Ráadásul nem csak egyedi vegyületek kerültek fel a listára, hanem egyész vegyületcsaládok – alkalmazva az úgynevezett generikus szemléletet.
A frissített lista azt követően lesz hatályos, hogy az illetékes miniszter (ő mostanában a mindenért is felelős Pintér Sándor) aláírja. A helyzet idén már annyiban más, mint 2012-ben, hogy az Alkotmánybíróság a 31/2021. (XII. 1.) AB határozatában megállapította, hogy a kábítószer fogalmának szabályozása a Büntető Törvénykönyvben alaptörvényellenes. Az AB ekkor felszólította az Országgyűlést, hogy 2022. szeptember 30-i határidővel alkosson meg egy, a jogbiztonságot kielégítő szabályozást. Ennek eredményeként született meg a 78/2022. (XII. 28.) BM rendelet, amely egyesíti a kábítószerek, pszichotróp anyagok és új pszichoaktív anyagok jegyzékeit.
Meg kell jegyezni, hogy a listákat végigböngészve ember legyen talpán, aki kitalálja, milyen definíciók alapján bontották pont háromfelé a különböző tudatmódosító szereket – annyit lehet mondani, hogy leginkább az utolsó halmazba kerülnek az újonnan szintetizált vagy újonnan látókörbe került (esetleg nagyon is régi) szerek. Az új szabályozás megtartotta az egyedi listás és generikus megközelítések egyidejű alkalmazását, ezáltal a régi rendelethez hasonlóan, az új lista is egyaránt tartalmaz egyedi vegyületeket és vegyületcsoportokat – utóbbira szép példa az éppen ki- és betiltott HHC-család.
