Vannak persze konstruktívabb megoldások. Az úszás elég közhelyes, ráadásul a teljes megmerítkezést sokan nonkonform keresztelői szertartásokra tartogatják. A probléma évszázadokon át gyötörte a fürdőzőket: ne kelljen úszni, de ne is a szárazon legyünk, alulról hűtsön, felülről fűtsön, miközben vaddisznó módon barnít a víztükörről is érkező, dupla UV. Legyen benne akrobatikus elem, amivel imponálhatunk, de ne legyen nehezebb megtanulni, mint tollaslabdázni. Amint a történelemben annyiszor, ismét a véletlen sietett a töketlenkedő emberiség segítségére. Elromlott egy amerikai fröccsöntő gépsor, melynek kovbojkalapok formázása lett volna tanult mestersége. A megvadult gyártósor szörnyű dühe a kalpagoknak nem adott többé függőleges kiterjedést: a futószalagról
kerek lepények
gördültek le, középtájt enyhe domborulattal. A minőségi ellenőrök csak akkor eszméltek, amikor már ipari mennyiségben állt rendelkezésre a semmire se jó plasztik izé. A műanyag korongok újrahasznosítása reménytelennek tűnt mindaddig, míg az egyik brainstormer, az ötletbörze csúfos kudarcát felismerve, mérgesen el nem hajította a munkadarabot. Megszületett a friszbi, legalábbis a kereskedelmi szakközépiskolában így tanítják. A friszbiben egyesül mindaz, amiről a strandoló álmodik: nem a homokban sülünk, de nem is bárgyún ácsorgunk a kisvízben, sérvet sem kapunk az egykori, hízásra hajlamos gimnáziumi osztálytársnőkkel végrehajtott kétségbeesett gúlakezdeményezésektől. A friszbizéshez nem kell labdazsonglőrnek lenni, mint a strandfocihoz, -röplabdához, nem kell megszakadni egy-egy kétes értékű egyenlítő találatért, miközben egy rossz dobás révén ugyanúgy kerülhetünk vicces helyzetbe, mint ha vízipuskás ámokfutásba kezdtünk volna a Garay téri piacon.
a friszbizés művészemberek számára kifejlesztett ága, melynek presztízsét mi sem jelzi fényesebben, mint hogy az évenkénti megméretést a Fehér Ház kertjében tartják. A kutyafriszbi lényege, hogy az eldobott korongot nem egyszerűen visszahozza, hanem már a levegőben kapja el. Ezt lehet a végsőkig cizellálni: a gazda hátrafelé fut, tigrisbukfencet ugrik, 45 fokos szögben felfelé dob és négykézlábra áll, a kutya pedig a hátáról ugorva kapja el a friszbit. Ez persze csak a végkifejlet, ahová hosszú út viszi. Friszbizésre legjobb a középtermetű, élénk vérmérsékletű kutya - e sport kifejezetten az ő nyári fárasztásukra termett. Először nedvesítsük be a kutyát, hogy jobban pörögjön (30 fok fölött csak vizes kutya lelkes). Nézzünk sportszer után! Emberfriszbi 50-100 forintért sokfelé kapható, de legjobbak a lukacsos, üres közepű, könnyített darabok - ezek kutyának azért nem a legjobbak, mert a pörgő lukakba beleakadhat a szemfog. Kutyának jobb a teli változat. A legkisebb kutyáknak szakboltokban viszonylag olcsón vásárolhatunk kiskutyafriszbit, ami vékony textillel behúzott gumigyűrű - a kutyában nem tesz kárt, csak dobálni nem lehet vele.
A teli emberfriszbivel eleinte nagyon óvatosan tréningezzünk: sokáig csak a lehető legközelebbről dobjuk/ejtsük, mert ha az állatot már az elején szájon vágja az új játék, csak megugat minket, ha legközelebb elővesszük. A biztos tányérfogásig hosszú az út, csak türelem.
-winkler -
