A hét vége országszerte szépségkirálynő-választással telt szép magyar lányokkal való Duna-rekesztés céljából. A romák krémje ugyan roma Anna-bálként aposztrofálta az eseményt, mégsem törődött senki különösebben a keresztnevekkel, ha a prímás meg nem említi a verseny után, el is feledkeztünk volna róla.
Ha már a neveknél tartunk, nekem inkább a ragadványnevek kötötték le a figyelmemet: Benga Oláh, Csitri Simon, Acsai Berki etc. A polgári Alföld egy érintetlen grammatikai rezervátuma a nyolcadik kerület szívében, kis Túrkeve, ahol a mai napig él a közösség által adott nevek hagyománya. A Hórihorgas-Debreczeni Istvántól a Sunyi-Zeréb Jánosig legalább olyan szofisztikáltnak hangzanak ezek a nevek, mint az, hogy Báró von Brandenburger, á la fasírt.
Benga Oláh Tibor, aki konferanszié is volt, nagy gondot fordított az ottlévők teljes nevének kimondására. A kerületben felülmúlhatatlanok a kommentárjai. Permanens mélytengeri mámorban vezette elő az elfogulatlan zsűrit: Bíró Mátyás és Engárd Ferenc kerületi képviselők (szűnni nem akaró vastaps), Budai Attila idomár és hajtó a loviról (csak lassan szűnő vastaps), Egerfai József, az MSZP VIII. kerületi polgármester- jelöltje (rozsdától vöröses vastaps) és Acsai Berki Béla közkedvelt prímás személyében (vastaps). Õk már előzőleg többször körbementek, és felmérték, ki a legszebb cigányasszony. Az asszonyok ugyanis nem óhajtottak színpadra vonulni, és milyen igazuk volt. Keressen a nő!
Amíg Nyári Kálmán
és tánczenekara nótákkal szórakoztatott minket, sikerült előcsalni a tizenegy benevezett lányt is az öltözőből. Oláh Tibor felszólította őket, hogy a rájuk gombostűzött számok sorrendjében menjenek fel a színpadra, úgy, mint egyes, kettes, hármas és így tovább. Amikor a leányzók feljönnek a színpadra, az a családnak öröm, hisz´ a roma családban a leányzó egy kincs. Így indult útjára Oláh Tibor halhatatlan mondatával a világot jelentő deszkán Hadházi Alízka 17 éves fodrásztanuló, aki szereti a táncot és minden szépséget.
Õt követte Pribék Zsuzsa, szintén 17 éves gimnáziumi tanuló szerényen, aztán Radics Zita, a Lővey Klára Gimnázium hallgatója, aki szereti a gyermekeket, mert élete azt mondja: a cigánylányoknak, ha asszonyok lesznek: a gyermek a család.
Kökény Ilonának a Teleki Blanka Gimnáziumból eleve szurkolt a fél ház. Megjelenése valóban hibátlan. A végzet kisasszonya kék bársonyban. Ráadásul ír és verseket költ.
Hadházi Nikolett 16 éves virágkötő és Pál Erika 18 éves fodrász is nagyon ott voltak, már mondani sem kellett, hogy a zenét és a táncot kedvelik, hiszen itt senki nem tűnt botfülűnek. A következő nevező L. Krisztina 16 éves gimnazista, és fényképész szeretne lenni. Biztosan az is lesz, vagy fotómodell, mert nála Oláh Tibor úr megint nem bírta, hogy ne fakadjon ki: Ennyi sok gyönyörű virágot régen látott már Józsefváros.
Így tovább tizenegyig, aztán eredményhirdetésig Bufó Rigó Sándor és cigányzenekara. Whiskyt tejjel már ittam, de whiskyt Baileysszel még soha. Remek mix. A tíz-tizenöt főre lefoglalt családi asztalokon mindkét komponensből állt egy-egy üveggel.
Az asszonyok legszebbjei
verseny második helyezettjei holtversenyben Radics Istvánné és Radics Sándorné lettek. Az első helyet pedig szintén holtversenyben Balogh Béláné és Oláh Izabella nyerte. Kár volt előre beszámozni a rangjelző szalagokat. A bátor tündérasszonyok megünneplése után megszólalt Csitri Simon Ernő verklije. Zavarba ejtő volt a Bizottság zenekar Már megint itt van a szerelem című opusát felismerni a recsegés közepette. Negyven éve nem szólt a kerületben az addig hagyományos verklizene. A megszeppent monstre kávédarálót a régi Sípos vendéglőből kölcsönözték, Csitri Simont pedig Bécsből hívták haza erre az alkalomra, hogy tekerjen egyet, mint az utolsó élő verklizenész.
Kultúrtörténeti hangulatban
és roma tapsáradatban hallgattuk hát a lányok eredményhirdetését. A negyedik Tabáni Mária (sajnálkozó sóhajok), Kökény Ilona a harmadik, a hatos rajtszámú Pál Erika pedig a második lett (megjegyzéshegyek). Végül a romák szépségkirálynője (önkívület) és egyben a Generation Next ez évben végig Hadházi Alíz lesz, akinek a tavalyi győztes Tábori Laura és Hofi Radics György, a Roma Önkormányzat alelnöke adta át a létező legnagyobb Csemege-kosarat, amitől egy tréler is sérvet kapna, meg a virágcsokrot és a fehér szalagot. A Napház, a Roma Önkormányzat és a romaszolgálat szemfüles volt és jó matematikus, mert legalább nyolc különdíjat tartogatott, így mindenki kapott kosarat, virágot. Oláh Tibor nagy jó szórakozást kívánt nekünk, szeretettel csókolt minket, köszöntötte a szülinaposokat, megállapította, hogy jövőre kell légkondi, és a protokoll-médiavendégek hülye kérdéseitől elnehezülve, belevetette magát az éjszakába.
A prímás elhúzta a hepibörzdéjt, az asszonyok és lányok felkérték egymást a Jani édes, Jani jó kezdetű nótára, jómagam pedig kedvenc közéleti helyiségemben, a női toalettben hallgattam meg egy tehetséges cigányzenész felemelkedésének és bukásának a történetét.
- sisso -
