"Fiatal voltam és kellett a pénz" - mondja angol szakos lányismerősöm. Egy kávézóban beszéltem meg vele a találkozót, miután rádöbbentem, hogy nem tudom csillapítani olthatatlan vágyamat egy német középfokú nyelvvizsga után. Egyetlen dolog a bökkenő: a németnyelv-tudásom egyáltalán nem lép túl a pornószakszókincsen, egy vak hangot sem beszélek. Mindez azonban nem túl nagy akadály, legalábbis Zsófi szerint. Harmadévesen szervezte be az egyetemi "nyelvvizsgamaffia". Egészen pontosan egy Zoli nevű, szintén nyelvszakos fiú. Megadja a srác mobilszámát, és azt mondja, hogy hivatkozzak rá nyugodtan, mert ugyan ő már nincs benne semmilyen csalásban, békében és szeretetben váltak el.
Másnap Zolival a négyes-hatos egyik megállójába szervezzük meg a találkát, majd beülünk egy kocsmába megbeszélni a részleteket.
Zoli a harmincas éveinek elején jár, már szintén nem egyetemista, de remek kapcsolatokat ápol a hallgatókkal. Rövid udvariaskodás után megtudom, hogy jövendőbeli német nyelvvizsgámnak csupán egyetlen feltétele van, hogy régi típusú személyi igazolvánnyal rendelkezzem. Egyébként maga a művelet száznegyvenezer forintba kerül, és nekem kell állnom a nyelvvizsgára jelentkezés költségeit is. Ennek a pénznek a felét kapja a helyettem beugró fiú.
A bűncselekmény elkövetésének módja a következő: a régi személyinek a fóliázott oldalát, ahol a fénykép van, felgőzölik, majd kicserélik a német szakos fiú arcára. A lebukási esély kicsi, a nyelvvizsgabizottságok ritkán tanulmányozzák tüzetesebben egy-egy vizsgára jelentkező személyi okmányát. A vizsga után visszaállítják eredeti állapotába az igazolványomat, de ha nagyon aggódom, érdemes bejelenteni a rendőrségen az elvesztését. Valamivel nagyobb a macera, de a nyelvvizsga érvényes lesz.
A módszer iránt érdeklődve felhívok néhány nyelvvizsgáztatást végző iskolát. Azt válaszolják, hogy ilyesmivel még nem találkoztak, de különben is a vizsgatanárok sem a megfelelő berendezéssel és persze szakképesítéssel sem rendelkeznek, hogy kiszúrják az ilyesmit.
Keresd a nyomdászt
Az ORFK statisztikái szerint tavaly 8467 esetben követtek el közokirat-hamisítást, ebből 345-öt hivatalos személy. Magánokiratból 15 401 készült, visszaélés 24 432-ször történt - legalábbis ennyi felderített esetben. A kérdés persze: hogyan lehet kiszúrni, ha egy okmány nem stimmel?
"Ez az ország egyszerűen túl kicsi a csalóknak, a legtöbb hamisító úgy bukik le, hogy felismeri valaki, hogy éppen hamis okmányokat használ" - állítja Tímár Aranka, a Bűnügyi Szakértői és Kutató Intézet (BSZKI) okmányszakértője, akinek a munkája elsősorban abból áll, hogy egy ügy nyomozati szakaszában bizonyítékként szereplő papírokról kell elmondania, hogy hamisítványok-e. Emellett azonban tudnia kell azt is, hogyan készült.
A hamisítók általában vagy egy eredeti okmány tartalmát változtatják meg (lásd fényképcsere az igazolványban), vagy egy teljesen újat hoznak létre, és megpróbálják másolni a biztonsági jeleket. A '90-es évektől a számítógépek fejlődésével az okmányhamisítás is új lendületet kapott: gyakorlatilag már egy irodatechnikailag jól felszerelt (nyomtató, szkenner, szoftver) állampolgár is képes létrehozni okmányt, igaz, a jó minőségű hamisítványok még mindig nyomdában készülnek.
A rendszerváltással sok tapasztalt nyomdász vesztette el a munkáját, és adta ilyenfajta tevékenységre a fejét a gyors pénz reményében, a nyomdai hamisítás is tömegessé vált. Míg az irodatechnikai eszközökkel készített hamisítványok viszonylag hamar "lebuktathatók", addig a nyomdatechnika komoly fejtörést okoz még a szakértőknek is: "Volt már nálam olyan okmány, amiről dunsztom sem volt, hogyan készült" - magyarázza Tímár. Ha pedig egy hamis papírról kiderül, hogy nyomdában készült, minden ok adott a pánikra. "Olyan még nem volt, hogy egy nyomdász egyet nyomtatott volna, egészen biztos, hogy komoly tételű bűncselekményről van szó."
Új és újabb
Az okmányszakértői laborban egy sztereomikroszkóp és egy okmányvizsgáló gép (lásd keretes írásunkat). "Látják, hogy mi a különbség egy nyomdai és egy irodai hamisítvány között?" - kérdezi Tímár, miközben különböző bűnjeleket helyez be a mikroszkópba. Nem látjuk. "Egy nyomdai sorszámozó gépnek mélyebb a papíron a benyomódása, sokkal pontosabb alakzatokat képes létrehozni, mint egy mezei printer." Felkapcsolja az UV-lámpát, és amit eddig autentikus régi személyinek hittünk, hirtelen különböző színeket ölt. A vizsgált hamis személyin nagy narancssárga pacaként rajzolódik ki az eredeti írás eltüntetésére használt vegyszer nyoma, a régi írás is elő-előtűnik.
A betűk alakját, a papír minőségét, a tintát, az eredeti írás eltüntetésére szolgáló vegyszert és még számtalan tényezőt elemeznek egy-egy vizsgálat során, mire megszületik a szakértői vélemény. Ennek azt is tartalmaznia kell, hogy hogyan készült az adott hamisítvány. Míg a '90-es évek elején leginkább a jogosítványokat hamisították a számítógépes adatbázis hiánya miatt, napjainkban az első számú sláger még mindig a parkolási engedély, ezt követik a nyugdíjasok utazási utalványai, de keletje van még a "machinált" régi személyi igazolványoknak, illetve a meghamisított szerződésoldalaknak is. A jó hamisítót a kézügyesség és a technikai felkészültség teszi.
"Minden hónapban kijön valami új" - meséli Tímár, és elkéri a jogosítványomat, hogy demonstrálja: más a "csengése", ha leejtjük, mint a kezében lévő hamisnak. Nem halljuk a különbséget. "Amikor bevezették a kártyás okmányt, azt hittük, hogy ez a technológia túl drága, hogy hosszabb időre megállítja a hamisítókat. Tévedtünk. Már néhány hét múlva megjelentek a hamisítványok."
"A különböző printercégek honlapjának állandó látogatója vagyok, hogy begyűjtsem az új nyomtatóteszteket" - mondja, amikor arról kérdezzük, hogyan lehet lépést tartani a technikai fejlődéssel. "Gyakorlatilag mindent figyelnünk kell, hiszen ami megjelenik az európai piacon, az előbb-utóbb nálunk is fel fog bukkanni. Olyan korban élünk, amikor gyakorlatilag a legmodernebb technikai eszközök is egyre inkább hozzáférhetőek, és szinte minden héten van valami új."
Hogy mekkora a veszélye a lebukásnak, ha valaki az igazolványommal megy el nyelvvizsgázni? Tímár Aranka csupán annyit mond: "Ötven százalék. Vagy igen, vagy nem. Feltéve, ha nem ismerik a vizsgáztató tanárok."
Okmányvizsgáló készülék
A vizsgálatok alapvetően az egyes okmányelemek - hordozóanyagok (papír, műanyag stb.), nyomatelemek és egyéb biztonsági elemek - optikai tulajdonságainak vizsgálatán alapulnak. Az okmányvizsgáló készülékek többféle megvilágítási módot tesznek lehetővé egy készüléken belül. Így egyaránt vizsgálhatók az okmányelemek emissziós, reflexiós tulajdonságai az ultraviola, a látható és a közeli infravörös tartományban. Segítségével szabad szemmel nem érzékelhető jelenségek is észlelhetővé válnak. Megállapíthatók az okmányokon végzett utólagos beavatkozások (például mosás, átírás) vagy az eredeti okmányokétól eltérő anyagok alkalmazása.
