Interjú

„Ösztönösen tudják, hogy kell csinálni”

Patrick Desbois katolikus pap, holokausztkutató

  • Kriza Borbála
  • 2023. január 11.

Tudomány

Mintegy húsz éve kutatja és dokumentálja a posztszovjet térségben, a balti államokban és Romániában lezajlott holokauszt történetét. Az általa alapított szervezet, a Yahad – In Unum 7 ezer interjút rögzített a tömeges kivégzések helyi szemtanúival, részt vesz az iraki és a guatemalai tömeggyilkosságok dokumentálásában is, s jelen van Ukrajnában is. A módszerekről és a célokról beszélgettünk vele.

Magyar Narancs: A tömeges kivégzések során 2 millió zsidót öltek meg a németek a helyi lakosság szeme láttára vagy közreműködésével. Miért fontos a holokauszt nem zsidó szemtanúinak a vallomása?

Patrick Desbois: Bizonyító ereje van. Meggyőző lehet különösen a kételkedők vagy a holokauszttagadók számára, akik nem zsidókként kétségbe vonják, relativizálják a zsidó túlélők elbeszéléseit.

MN: Végigjárta Ukrajnát, találkozott magyar vonatkozású tanúvallomással?

PD: Sok szemtanúval találkoztam Ukrajnában, akik emlékeztek a magyar zsidók megölésére.

MN: Kamenyec-Podolszkijra gondol?

PD: Nem feltétlenül, bár valóban ezt a települést említik a leggyakrabban a magyar zsidók 1941-es ukrajnai tömeges legyilkolásával kapcsolatban. De kevéssé tudott, hogy az akkor Magyarországhoz tartozó Kőrösmező melletti határszélen a szovjet/ukrán oldalon kezdték el a tömeges kivégzéseket. Nagyon jól emlékszem arra a határ menti faluban élő asszonyra, aki elmesélte, hogy az anyja éjszakára egy darab rongyba sajtot és kenyeret csomagolt, amit egy fára akasztott, és ami aztán reggelre eltűnt. A kislány kileste, hogy éjszaka zsidók menetoszlopai vonultak végig a falun, akikről kiderült, hogy Magyarországról érkeztek. Egy másik asszony, Vaszilina kisgyerekként három alkalommal is szemtanúja volt a magyar zsidók jabloncai kivégzésének, és nagyon pontosan leírta, hogyan változtak a módszerek, hogyan lettek egyre tervezettebbek és „hatékonyabbak” a tömeggyilkosságok, amelyek a falusiak szeme láttára zajlottak. Amikor a határ menti tömegsírokat kerestem, az emberek nagyon ellenségesek voltak. Kiderült, hogy a háború alatt fosztogatók akarták felásni azokat a zsidókkal együtt eltemetett értékek miatt, és amikor egy helyi lakos ezt megpróbálta megakadályozni, lelőtték.

MN: Hogyan fognak neki a kutatásnak, és miért vállalják a helyi idősek, hogy a zsidók ellen elkövetett gyilkosságokról beszéljenek?

PD: A kutatást mindig a lengyel, szovjet, német levéltárakban kezdjük. Amikor az alapinformációkat megszereztük a helyi eseményekről, elindulunk a helyszínre, és bekopogunk a falusiakhoz azzal a kérdéssel, vannak-e még olyanok, akik emlékeznek a háborúra. Ha találunk szemtanút, elsőként arra kérjük, mutassa meg, hova temették a holttesteket. Sokat emlegetjük a szovjet mondást: a háborúnak akkor van vége, ha az utolsó holttestet is eltemetjük, és most mi azért jöttünk, hogy befejezzük a háborút. Volt egyszer egy idős ember, aki azt mondta nekem: „Atya, a kertemben 1542 zsidó van eltemetve, és senki nem érdeklődött felőlük 1942 óta, maguk az elsők.” Fontos, hogy amikor a helyiekkel beszélgetünk, ne ítélkezzünk. Egyszer egy olyan faluban jártunk, ahol a helyiek követték el a zsidók elleni pogromot. Nagy nehezen jelentkezett valaki, aki hajlandó volt erről beszélni: „Betörtünk egy zsidó család házába, az apám megölte a felnőtteket, anyám végzett a csecsemővel, én és a bátyám egy kosárba gyűjtöttük az értékeket.” A szomszédok próbálták lebeszélni őt, hogy szóba álljon velünk, de ő beszélni akart, mi pedig nem nyilvánítottunk véleményt. Egy másik esetben egy román férfi mesélte el, hogyan ölt meg 223 embert. Részletesen elmondta, hogy mennyire fárasztó volt tartani a nehéz gépfegyvert, hogy az ujjai majd lefagytak közben. Az áldozatokról semmi emléke nem volt, hiába kérdeztem, nem tudott mit mondani. Nagyon megterhelő interjú volt. Amikor végeztünk, kikísért a kapuig, és hosszú életet kívánt nekem. Ugyanígy egy iraki fiatalember, aki számos lefejezést végzett, nyíltan, készségesen és kedélyesen válaszolt a kérdéseinkre. Nem mutattuk ki az érzéseinket, inkább arra kértük, mondjon el minden technikai részletet a gyilkosságról. Az emberek nagy többsége könnyen beleegyezett az interjúkba, különösen Kelet-Európában.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.