MaNcs 35. évf. 02. sz. (2023-01-12)
Csak valami félreértésről lehet szó. Ez Navracsics Tibor lapzártánkkor, kedd délután épp aktuális mondása arról, hogy az Európai Bizottság felfüggesztette Magyarország részvételét az Erasmus-programban, abban a nagyszerű uniós kezdeményezésben, amelynek keretében az elmúlt évtizedekben Magyarországról 160 ezer egyetemi hallgató és 110 ezer oktató utazott külföldre és vett részt valamilyen felsőoktatási csereprogramban, vagy kapott egyéb támogatást tanulmányaihoz.
Václav Havel, Václav Klaus, Miloš Zeman… a szakítás után létrejött Cseh Köztársaság elmúlt 30 kerek esztendejének államfői. Csupa így vagy úgy jelentős férfiú, Havel a kommunizmus, az orosz megszállás elleni küzdelem mítoszi hőse, a demokrácia, a szabadság utáni vágyakozás megtestesítője – így őrzi emlékét a cseh nép, a világtörténelem, s nagyjából minden értelmes ember a Földön.
„Kemény alternatíva előtt állunk: lesújtunk, vagy előbb-utóbb megsemmisítenek minket […]. Ellenfeleink kis férgek. […] Propagandisztikus ürügyet szolgáltatok a háború kirobbantásához, és mindegy, hihető lesz-e. A győztest nem kérdezik később […]. Az erősebbnek van igaza.”
Tavaly év végén geostratégiai alapvetést vázolt kiválasztottak szűk köre előtt Orbán Viktor miniszterelnök, szavait Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója, esetünkben Eckermannja, avagy íródeákja jegyezte le, s a minap a leiratot közzé is tette. A szövegből, illetve a beszédből kihámozható ambíció igen magas: Magyarország haladja meg a közepesen fejlett státuszát, váljon fejlett állammá, regionális középhatalommá!
Az EU-támogatásokért felelős miniszter, Navracsics Tibor, decemberben kétszer is győzelmi pózban állt a sajtó elé. Minden célunkat elértük – mondta –, aláírtuk az összes olyan megállapodást, amely lehetővé teszi az európai uniós forrásokhoz való hozzáférést. A kormánypárti médiabirodalom izibe’ szét is kürtölte a hírt: Brüsszel meghátrált, Orbán Viktor ismét győzött.
Elég lenne annyit leírnom, hogy „olyan szerencsésnek mondhatom magam, hogy egész életemben csodálatos férfiak vettek körül”, és máris olyan benyomást keltenék, mint aki most lépett ki a neokon influenszerképző utolsó fejtágítójáról, és friss működési engedéllyel a zsebében máris nekiáll megvédelmezni a válságban vergődő férfinemet.
Az ún. Budaházy- (vagy Hunnia-) ügy vádlottjai közül hétnek eljárási kegyelmet adott Novák Katalin államfő december végén, arra hivatkozva, hogy a perben 13 év után sem született jogerős ítélet. Maga az eljárás mára politikai tehertétel a szélsőjobb irányába elmozdult Fidesznek.
Hazánk lélekszáma 1981 óta folyamatosan csökken, negyven év alatt egymillióval lettünk kevesebben. Térségek, települések ürülnek ki, a fejlődő városok és agglomerációik lakossága viszont növekszik. A demográfiai adatok az ország jövőjét is meglehetős pontossággal vázolják.
Húsz év után megszűnik az országos hírű sárvári 24 órás ultrafutóverseny. Szervezőjét kizárták a Sárvári Kinizsi SE-ből, szakosztályát feloszlatták, a számlát egy időre zárolták. A futóközösségekben megosztott hírt valaki így kommentálta: Gyulának nem kellett volna politizálnia.
Az ezredforduló óta független producer, tíz évig vezette a hazai filmgyártás egyik legizgalmasabb műhelyét, az Inforg Stúdiót. Több mint 250 film fűződik a nevéhez. Tavaly három nagyjátékfilmjét mutatták be, ám legújabb terveit egy fillérrel sem támogatta a Nemzeti Filmintézet.
A Sight and Sound című filmes magazin 2022-ben is megszondáztatta a listáján szereplő filmszakmai szereplőket, s a beérkezett 1639 filmkritikusi szavazat alapján Chantal Akerman (1950–2015) Jeanne Dielman, 23 quai du Commerce, 1080 Bruxelles című munkáját tették meg minden idők legjobb filmjének.
Amikor Sztupa és Troché felgyújtottak mindent, égett a város, égett a ház is, égett a csipkebokor és az összes többi bokor is, lángoltak az autók, s a gumikerekeik különösen maró bűzt árasztva, fekete füstjükkel eltakarták azt a kis eget is, amely a lángok közül át akart kandikálni.
Tavaly nyáron jelent meg a tokaji írótábor 1986-os konferenciájának jegyzőkönyve a Magyar Napló és a napjainkban is létező rendezvénysorozat közös kiadásában. Kákay Viola és Soltész Márton szerkesztették és rendezték sajtó alá a kötetet, eligazító jegyzetek és egy igen alapos bevezető tanulmány kíséretében.
Az újraolvasás öröme nem pusztán abban különbözik az első találkozástól, hogy rácsodálkozhatunk önmagunk, s ezáltal a szöveg változásaira, de a tágabb környezetét is észrevehetjük: Huizinga akkor írta kultikussá vált kultúrtörténeti munkáját a középkor őszi ragyogásáról, szélsőséges vízióiról, kiüresedett rituáléiról, babonás, felhevült lelkiállapotairól, amikor a 20. század Európáját a vizsgált korhoz hasonló bosszúszomj és indulat fűtötte.
A nagyváros közelmúltjának egyik izgalmas epizódja, hogyan foglalták el Budapest tereit, a polgári lakások minden zegzugát, az udvarokat és a parkokat legjobb barátaink, a kutyák. A beszédes című és kivételes gazdagságú kiállításon a kutyatartással kapcsolatos tárgyak, műalkotások, fotók, plakátok, kabarészkeccsek, rajz- és játékfilmrészletek, installációk és a szemléltető eszközök legkülönfélébb típusai mutatják meg nekünk, miért pont a kutya lett a városban is a legfontosabb társunk. És persze azt is, hogy mi mindent kellett megtenni azért, hogy a város féken is tartsa a kutyaáradatot.
Egy kis vidéki nyaralóban összezárva tölti az idejét néhány, a modern kor összes társadalmi ellentétét képviselő figura. Egyszerre törnek felszínre a város és vidék, X és Z generáció, vállalkozó és művész, ateista és vallásos, humán és reál érdeklődésű emberek között feszülő ellentétek.
A polkorrektség balladája – ez is lehetne a címe e látványosan Oscarra szánt produkciónak. Hiszen miféle errorral kell megküzdenie az Amerikai Filmakadémia algoritmusának egy rabszolgaságról szóló film esetében, amely ráadásul igaz történetet dolgoz fel, ám a főszereplője nyilvánosan bántalmazott valakit (azt már hozzá se tegyük, hogy egy színes bőrűt). De a döntéshozók legnagyobb szerencséjére a film olyan botrányosan rossz, hogy minden vádtól mentesülve fordíthatják el róla a fejüket.
Hetvenhat évesen is sokfelé és sokféle programot vezényel, de Händelt és Vivaldit például sosem. Budapestre Beethoven Missa Solemnisét hozta el az együtteseivel. Régi- és kortárs zenéről, az énekesek kiválasztásáról és az élet fontos dolgairól beszélgettünk vele, de szóba került a biciklizés is.
Édesapja, az éppen 11 éve elhunyt Bernáth(y) Sándor mellett kezdett zenélni, s bár már 28 éve alapember a honi elektronikus tánczenei színtéren, mostanában is meglepő és izgalmas produkciók részese – ezekről beszélgettünk vele.
Sok helyen kipróbálta magát, külföldi tanulmányait követően játszott lengyel fizikai színházban, olasz, szlovén és határon túli magyar formációkban. Itthon most egy független előadásban látható. Eddigi tapasztalatairól és egy saját közéleti és kulturális tér kialakításának a lehetőségeiről beszélgettünk.
Haffmann úr ékszerész. Kiváló szakember. Szerény műhelyéből kikerülő egyedi brosstűi, fülbevalói keresettek, tisztes megélhetést biztosít családjának.
Nem ez az első alkalom, hogy a Netflix interaktív, nem lineáris befogadói élménnyel kísérletezik (lásd a nézői választásokon alapuló Black Mirror-epizódot, a Bandersnatch-et vagy Bear Grylls felnőtteknek szóló Dóra, a felfedező utánérzését, a You vs. Wildot).
A férjem védelmében és a Vészhelyzet színésznőjének memoárja nem karriertörténet: a szerepeknél és az amerikai filmipar működésénél sokkal nagyobb hangsúlyt kapnak benne ugyanis Margulies személyes emlékei, traumái.
A közönség dől a nevetéstől. Neil Simon hősei ifjú házasok, a skatulyából előhúzott Paul és a rettenetesen szeleburdi Corrie saját lakásba költöznek, és mivel lakva ismerszik meg az ember, számos bonyodalomba keverednek.
Nemrég töltötte be a 75-öt Iggy Pop, a Raw Power című album pár hét múlva lesz 50, vagyis épp elegendő indoka lenne a múltba révedésre, de inkább vadonatúj lemezzel ünnepli a jubileumokat.
Tizennyolc éve játszanak együtt, Kopatchinskaja és Say több száz koncert, néhány ősbemutató és két lemez után fél szavakból megértik egymást, és ez hallatszik is.
Amikor a kanadai együttes 2010-ben kiadta az első nagylemezét, sokan a punk legújabb hullámáról és megmentéséről kezdtek el beszélni.
Mintegy húsz éve kutatja és dokumentálja a posztszovjet térségben, a balti államokban és Romániában lezajlott holokauszt történetét. Az általa alapított szervezet, a Yahad – In Unum 7 ezer interjút rögzített a tömeges kivégzések helyi szemtanúival, részt vesz az iraki és a guatemalai tömeggyilkosságok dokumentálásában is, s jelen van Ukrajnában is. A módszerekről és a célokról beszélgettünk vele.
Az első pesti lóvasút 1866. július 30-án indult, az akkor még Széna térnek nevezett Kálvin térről Újpestig.
