Áltudományos Föld-teóriák

Pizzaszerű korong

Tudomány

Még ma is sokan hisznek abban, hogy a bolygónk lapos. Esetleg üreges, netán mi is be vagyunk zárva a mélyébe.

Bár mindenki megtanulja, hogy a Föld alakja – némi lapultságot nem számítva – nagyjából gömbszerű, mi több, bolygónk forog és a Nap körül kering, akadnak embertársaink, nem is kevesen, akik mindebből egy betűt sem hisznek el. Még mindig jelentős a lapos (és ezzel együtt a statikus) Föld híveinek tábora, de köztünk élnek azok is, akik biztosra veszik, hogy Földünk belseje ugyanúgy lakott, mint a külseje, sőt, talán egy bura belsejében éldegélünk.

Bár eleink évezredeken át vélték laposnak és mozdíthatatlannak a Földet, mostanra joggal gondolhatnánk, hogy az évszázadok során összegyűlő csillagászati, geofizikai, klimatikus érvek és bizonyítékok, majd az űrszondákról, űrhajókról és űrállomásokról készített felvételek hatására a kevés megmaradt ellenálló is megtört. (Csak mellékesen említenénk, hogy számos tudománytörténész szerint a középkorban is pusztán az iskolázatlanok szegültek szembe a Föld gömbszerű alakját hirdető, ókori görög tudósoktól való tanokkal.) A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy éppen a tudományos bizonyítékok gyarapodásával párhuzamosan bővült az ellentábor. Világképüket még a 19. században egy különc angol úriember alapozta meg. Samuel Birley Rowbothamet, az utópista szocialista Robert Owen lelkes hívét egy lassú folyású, nyílegyenes és jól belátható csatornán, a kelet-angliai Old Bedford Riveren végzett mérései győzték meg arról, hogy a Föld nem szférikus, gömbölyded, hanem lapos. Rowbotham ugyanis úgy találta, hogy még 6 mérföldes (majdnem 10 kilométeres) távolságból is kiválóan látja azokat az objektumokat, amelyeknek – a Föld görbületének megfelelően – el kellett volna tűnniük a látóhatár alatt.

 

Megbabonázottak társasága

A nyílt vízfelületeken végzett megfigyeléseket azóta is kedvelik Rowbotham kései követői. A lapos Föld magyar hívei például rendre a Balatonon végzett megfigyeléseikre hivatkoznak. Sem Rowbotham, sem utódai nem foglalkoztak komolyan a levegőben kialakuló fénytörés hatásaival, különösen, ami a felfelé haladva növekvő hőmérsékletű légrétegződést (az úgynevezett hőmérsékleti inverziót) illeti. Azzal sem törődtek, milyen furcsa utakat jár be a fény a vízfelület és az ettől párálló levegőréteg hatá­rán, vagy éppen egy Balaton-szerű, erősen hullámzó vízfelület feletti apró vízcseppek tömegén. Rowbotham azonban kiváló vitázó volt, amit számos utóda is elmondhat magáról: e nélkül nem volna érthető a mozgalom kései sikere sem. Mit sem számít, hogy már az alapító atya sem tudott megválaszolni egy sor egyszerű felvetést, például, hogy miért tűnik el a látóhatár szélén álló hajó teste, miközben az árbóc még látszik. A szigorú rendben egymásra támaszkodó, noha a tudományra fittyet hányó érvek és „bizonyítékok” zárt rendszert alkottak, s az ilyen emberrel akkor sem egyszerű vitatkozni, ha minden állítása téves. Ráadásul a laikusok, de még a tanult, a természettudományokban is járatos emberek is hajlamosak eltekinteni a Föld gömbszerű mivoltából adódó következményektől, illetve a szférikus forma bizonyítékaitól. Így azután, néhány hangzatos állítással könnyen megbabonázhatók. Rowbo­thamnek, hála kivételes érvelőképességének, akkor is sikerült vitában legyőzni ellenfeleit (legalábbis egy semleges és laikus közönség szemében), amikor a mérések egyáltalán nem őt igazolták. Először Parallax álnéven, mindössze 16 oldalon publikálta meglátásait, ezeket utóbb 460 oldalas könyvvé dagasztotta: a Zetetikus asztronómia – A Föld nem gömb azóta is a mozgalom bibliája.

 

Horror a lapos bolygón

A jeles tanító egyrészt csodás gyógyítóként, illetve felesleges holmik feltalálójaként élte életét, ám pályafutását beárnyékolta egy idős korában elkövetett véres gyilkosság: 1881-ben egy késsel lemészárolta egyik alkalmazottját, s amikor rátaláltak, vérben úszva, vallásos révületben a saját genitáliáját vagdosta éppen. Rowbotham hosszú jogi procedúra nyomán 1884-ben a vesztőhelyen végezte, ám előtte még a siralomházban megbánta gyarló tetteit: a lapos Föld teóriájának elfogadtatásáért vívott meddő küzdelmét éppúgy, mint kétes csodadoktori sikereit.

Egy biztos: Rowbotham komplett kozmológiát teremtett, még ha ennek nincs is sok köze mindahhoz, amit az iskolában tanultunk. Az ő Földje egy lapos, pizzaszerű korong, aminek az Északi-sark a középpontja. A Déli-sark nem létezik, a lapos korong peremén ugyanis egy magas jégfal húzódik. A Nap és a szintén önálló fényforrású Hold pusztán 4800 kilométeres magasságban világítanak felettünk. Természetesen az átmérőjük mindössze 52 kilométer, és a felettük található „kozmosz” sincs messzebb a Föld felszínétől számított 5000 kilométernél. E tanítást a későbbiekben sem nagyon fejlesztették az utódok, legfeljebb a tanok terjesztésének módja finomodott. A 20. század elején Wilbur Glenn Voliva, a karizmatikus keresztény prédikátor már a rádión keresztül közvetítette az igét, s folytatta keresztes háborúját a három nagy ellenség – a modern csillagászat és kozmológia, az evolúció elmélete és az ősi szövegek, főleg a Biblia kritikai értelmezése – ellen.

Rowbotham halála után egy ideig egy bizonyos Lady Elizabeth Blount vette át az Univerzális Zetetikus Társaság vezetését, de a nagyreményű szervezet csupán pár évet élt meg. A mozgalom több évtizedes pangás után 1956-ban éledt újjá, amikor Samuel Shenton létrehozta a Lapos Föld Társaságot (Flat Earth Society), amely elődeivel szemben a vallásos érvek helyett (némileg visszatérve a rowbothami örökséghez) inkább az áltudományos megközelítést helyezte előtérbe. Kihívás pedig akadt bőven, hiszen a társaság egy időben jött létre az űrkutatás hőskorával: idővel mind több, a lapos Föld elméletét cáfoló technikai eredményt, felvételt, bizonyítékot kellett tagadni. Aki napjainkban végigolvas egy lapos Föld-hívők részvételével zajló vitát, vagy egy velük készült interjút, annak rá kell ébrednie, hogy a lapos Föld híve számára nem létezik az a világ, ami minket körülvesz. Az ő szemükben nincsenek műholdak, az űrutazás úgy csalás, ahogy van, a Déli-sarkvidéket sem repülhette még át senki, a NASA pedig a világ-összeesküvés melegágya. Hogy mégis ki áll az egész emberiség megtévesztését célzó konspiráció mögött, azt a hívek úgyszólván fakultatív alapon dönthetik el (a jezsuiták mindenesetre ott vannak a top 3-ban).

A Lapos Föld Társaság végül Charles K. Johnson három évtizedes regnálása alatt ért a csúcsra, ám 2001-es halálát követően a szervezet szétesett, bár azóta is számos kísérlet történt újabb lapos földes társaságok létrehozására. A modern megközelítések persze nagyobb teret engednek a belátásnak, hogy még sok mindent ki kell dolgozni az elméletben. Várnak rájuk még feladatok bőven! Az évszakok váltakozását, a nappal és az éjszaka körforgását, de még azt sem sikerült megmagyarázniuk, miért látszanak más csillagok az északi s a szerintük amúgy sem létező déli féltekén.

 

Belső Nap

A lapos földesek kissé bornírtnak tűnő elméletéhez képest az üreges Föld teóriája nem nélkülöz némi poézist – nem is véletlen, hogy megannyi ősi mondának és klasszikus sci-fi-nek lehetett tárgya. Ráadásul egyszerre két dolgot is jelenthet: Földünk belül teljesen üreges, vagy éppenséggel tartalmaz egy külön belső világot, ahová titkos bejáratokon keresztül felülről is lejuthatunk. A teóriának az idők során megannyi képviselője akadt: a kései utódok (például a nevezetes, mind tudományos, mind pszeudotudományos ismeretterjesztésben élen járó Willy Ley) több-kevesebb joggal Edmond Halley-t, a híres üstökös angol matematikus-csillagász névadóját, illetve a zseniális svájci matematikust, Leonhard Eulert szokták emlegetni. Ők a Föld belsejében további, koncentrikusan elhelyezkedő gömbhéjakat képzeltek el – Euler állítólag az egész közepére egy belső Napot is vizionált. A későbbi követők elgondolásaiban folyvást összekeveredett a tudomány és a fikció, az elmélet népszerűsítői közül többen maguk is sci-fi-szerzők voltak, némelyek a Föld mélyében lakó űrhajós istenekről, az alsó világból érkező ufókról vizionáltak. A kezükre játszott, hogy a Föld belsejének felépítéséről sokáig alig tudtunk valamit, és e tekintetben még manapság is sokszor sötétben tapogatózunk. Amit azonban a földtudomány az elmúlt évszázadokban kiderített bolygónk felépítéséről, az természetesen mind ellentmond az üreges Föld elméletének, így az ilyen tanok meg is maradtak a költői fantázia tárgyának és olcsó sci-fi tévésorozatok témájának. A hívők leginkább a belső Földbe vezető lejáratok keresésében jeleskednek, melyeken keresztül rejtélyes kriptozoológiai teremtmények, esetleg rég kihalt lények juthatnak a felszínre.

 

Hitler is odavolt

Szellemessége okán külön említést érdemel a konkáv Föld elmélete. Eszerint Földünk felszíne olyannyira görbült volna, hogy mi valójában ennek a belsejében élünk, mint a lámpaburába ragadt legyek. A hasonlat már csak azért is helytálló, mert a Föld konkáv felszíne az elmélet hívei szerint körülöleli a Napot és a többi világító égitestet. A teória eredeti megfogalmazója Cyrus Teed, egy 19. században élt amerikai orvos és alkimista, aki természetesen társaságot is alapított a nemes ügy támogatására. A 20. század elején német szerzők egy csoportja vette védelmébe az általuk Hohlwelttheorie-nak nevezett elméletet, mely egy, bizonyítékokkal alá nem támasztott hipotézis szerint (melyekről olvashatunk például a Bergier-Pauwels szerzőpáros Mágusok hajnala című könyvében) magát Hitlert is rabul ejthette. Sőt, a Führert ezek a tanok indíthatták volna arra, hogy expedíciókat küldjön a Föld távoli pontjaira, ahol infravörös kamerákat elhelyezve kémlelhették volna ki a szövetséges repülők mozgását. Ennél is izgalmasabb, hogy egy egyiptomi tudós, Mosztafa Abdelkader állítólag megalkotta a konkáv Föld pontos matematikai leírását. Értelmezői (például Martin Gardner, a híres tudományos író) szerint ez a modell bizonyos, például a fény természetét és terjedését illető megszorításokkal egy olyan saját fizikai univerzumot és hozzátartozó kozmológiát hoz létre, amelyet pusztán kísérletekkel nem lehet elkülöníteni a mi létező világunktól. Legfeljebb annyit állíthatunk, hogy a világunkat leíró matematikai egyenletek még így is lényegesen egyszerűbbek.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.