Ha valaki csak puszta kíváncsiságból keresi fel a spirituális szolgáltatót, legyen az jós, mágus, boszorkány vagy látó, csalódni fog. A telefonban megbeszélt egyszerű kártyavetés költségei jelentősen megemelkedhetnek, pláne, ha az illető egyben termékforgalmazó is, és a dolgok jóra fordulását csak az alapvető szakirodalom és különféle kellékek beszerzésével tudja garantálni. Így aztán aki csak úgy belecsöppen egy ilyen helyzetbe, joggal gondolhatja: a játék leginkább arra megy ki, hogy a vevő minél több pénzt otthagyjon - többnyire a semmiért. De valóban erről van-e szó, és tényleg csak játék?
A jósipar bizonyos tekintetben a prostitúcióhoz hasonlítható. A jövőbe látás szintén
a legősibb mesterségnek
számít, ám miként a tiszteletre méltó hetérákból néhány évszázad alatt mocskos kurvák lettek, ugyanúgy váltak szélhámossá a korábban titkos tudományok birtokosaként kezelt mágusok. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a közönség igénye is megcsappant volna irántuk, sőt. Bármilyen különös, éppen a felvilágosodás korában kommercializálódott a "szakma", a szolgáltatók számának rohamos emelkedése pedig egyértelműen a szórakoztatóipar kialakulásával hozható összefüggésbe. A vándorcirkuszok mágusaitól hosszú, de nyílegyenes út vezetett az ezoterikus tévéadókig, telefonos gyógyí-tókig, virtuális jósdákig. Legalább-is Nyugaton. Magyarországon viszont 1949-től a nyolcvanas évek végéig tiltott tevékenységnek számított az ilyesmi, talán ezért is fogadta a közönség oly nagy szeretettel 1987 januárjában az indiai Joshi Bharatot, aki Vitray Tamás műsorában bukkant fel.
"Bábszínházasként dolgoztam a Bem rakparti művelődési házban, majd egy népművelő ötlete nyomán Indiai teázó címmel előadássorozatot tartottam hazám hagyományairól, s emellett jósoltam is, amikor Vitray Tamás rám talált. A jóslást lehet szolgáltatásnak, hivatásnak tartani, de nálam elsősorban életforma. Ha mondok valamit másnak, azt magamnak is mondom. Remélem, ha valaki eljön hozzám, gazdagabban távozik, mint ahogy én is gazdagodom ilyenkor - és nem anyagi értelemben. 1992-ig nem fogadtam el pénzt a jóslásért, mondták is, milyen hülye vagyok. Valóban nagy dilemma volt ez akkoriban, s végül azzal győztem meg magam, hogy ha ezt tekintem az élethivatásomnak, muszáj vagyok pénzért csinálni, különben éhen halok. Ráadásul így sokkal komolyabban vesznek."
1992-ben természetesen ez már senkit nem lepett meg, mivel addigra az ezotéria Magyarországon valóságos tömegsporttá vált. S bár a 90-es évek közepén, miután a gyógyítótevékenységet anatómiai vizsgához kötötték, úgy tűnt, megcsappant az érdeklődés, az ezredfordulóra ismét "begyulladt a spiritusz". Azóta a mágia, az okkultizmus, a titkos tanok valóságos reneszánszát éljük, nem csupán néhány fanatikust érintő "undergroundról" van szó. Inkább nagyiparról, hatalmas üzletről, hiszen mindenre akad vevő is.
Ha valaki nem hiszi, nézzen körül egy könyvesboltban. Szinte biztos, hogy az ezoterikus-spirituális "szakkönyvek" körül nyüzsögnek a legtöbben - és van is miből válogatni. Az egyik legnagyobb könyváruházban harminckét különböző könyvet találtunk kizárólag a tarot témakörében, az egyéb, különféle jóstechnikákat ismertető munkák számlálását száz után abbahagytuk.
A könyvkiadás persze csak a jéghegy csúcsa, voltaképpen tiszta üzlet, hiszen a vevő valamit kap a pénzéért, amit megfoghat, ha-zavihet, lapozgathat. Ennél izgal-masabb a téma gyakorlati alkalma-zása, mivel a kuncsaft, aki felkeres egy spirituális szolgáltatót, még az aktus után sem tudhatja biztosan, kapott-e valamit cserébe a fizetségért. A prosti párhuzamnál maradva: többnyire itt is előre kell fizetni, nincs reklamáció, visszavásárlási garancia, és a károsult a fogyasztóvédőkhöz sem szaladhat, hiszen nem "fogyasztott" semmit. De van egy óriási különbség is. Míg az örömlány/-fiú joghézagokba bújva, a fél- és illegalitás között végzi munkáját, a spirituális szolgáltató
törvényes vállalkozó,
akinek ugyanúgy az önkormányzat adja ki az iparengedélyt, mint a suszternek vagy a fuvarosnak. A tevékenység a Szolgáltatások Jegyzéke (szj) szerinti 93.05 alá ("máshová nem sorolt egyéb szolgáltatás") tartozik, amelyen belül a hivatalos jegyzék külön is nevesíti az "asztrológiai, spiritiszta szolgáltatást", most még 25 százalékos áfával. Hogy mindez mekkora állami bevételt jelent, nem tudjuk. Az adóhatóság tájékoztatása szerint az "ezen vállalkozásokból származó adó-bevétel nagyságára vonatkozóan statisztikai adat nem áll rendelke-zésre"; valójában még a szolgálta-tók számát sem lehet megsaccolni. Sokan más tevékenységi körben (könyvkiadás, előadó-művészet, oktatás stb.) végeznek ugyanilyen munkát, s mivel a vállalkozás elindításához semmiféle iskolai végzettségre nincs szükség, sőt szinte semmilyen feltétele sincs, csupán az illető fantáziáján múlik, mi mindent kever a kártyák közé. Alapíthat egyesületet, szövetséget, egyházat, a leggyakoribb mégis a "diplomát adó tanfolyamok" szervezése, ami leginkább a piramisjátékhoz hasonlítható. A résztvevők nem a jövőjükre kíváncsiak, hanem jósnak tanulnak, hogy aztán kiváltva az ipart, ők is valami hasonlóval próbálkozzanak.
Rusznyák Gábor és felesége, Gigi a Hórusz Ezoterikus Stúdiót vezeti. Nem csak jóslással, szellemgyógyászattal foglalkoznak: website-ot működtetnek, CD-ROM-okat adnak ki, és okleveles tanfolyamokat szerveznek. "Szó sincs diplomáról! Ez a papír semmit sem ér, viszont reményeink szerint annál többet, amit az illető megtanult nálunk - mondja Rusznyák. - Tekintve, hogy ebben a szakmában nincsen államilag elismert bizonyítvány, az ilyen dolgok csak gesztusértékűek, hiszen te is készíthetsz hasonlót. Nem hinném, hogy működésünk négy éve alatt bárki is ezt lobogtatva próbált állást keresni, vagy beleírta volna az önéletrajzába. Csupán megemlékeztünk a tanfolyamról. Senkinek nem ígérjük, hogy mágust csinálunk belőle, és nem vagyunk munkaközvetítők sem. Más kérdés, hogy az itt tanultak hatására sokan megpróbálkoznak az ilyesmivel."
Talán túl sokan is. Bizonyíték ugyan nincs, de valószínű, hogy mostanában a többség kényszerűségből vagy valamiféle fizetéskiegészítésként próbál szerencsét, és valójában csak elszántságán, stílusán múlik, mekkora sikerrel. Van, aki csak szerényen, az "ősi tudás birtokosaként" jelentkezik, mások konkrét szerelmi és üzleti sikereket ígérnek, de találtunk olyan szolgáltatót is, aki "extraszensz metafizikusként és metagnóm pszichológusként" hirdeti magát. A következő, interneten talált hirdetés arról árulkodik, mi minden történhet, ha meglódul a fantázia: "Két dolog történt velem, amely elindított a spirituális úton. Az egyik, amikor egykori munkahelyemen kolléganőm társaságában kávéztam. Nagy erővel kevergettem a kávémat, mert éppen a munkahelyi problémáimat osztottam meg a hölggyel. Észre sem vettem, hogy a dühömet átadom a kanálnak, aminek a hatására mint a vaj, úgy hajlik meg a kezemben. Egyszer csak a kolléganőm csodálkozó arcára lettem figyelmes, aki hitetlenkedve nézte az elhajló kanalatÉ A másik dolog a szeretett kutyám tragikus hirtelenséggel történő elvesztése után történt. Ha-lála után még két hétig láttam. Ugyanúgy nézett ki, mint életében, csak éppen átlátszó volt. (É) A két dolog után már nem dughattam többé homokba a fejem. (É) A megérzéseimet magas szintre fejlesztettem. Kiemelten érdekel a Tarot jóslás, sorselemzés, a szellemvilág, az energiával történő gyógyítás és a mitológia. Az idén februárban nyitottam meg a szalonomat, ahova sok szeretettel várok mindenkit, aki igénybe szeretné venni az itt, a honlapomon szereplő szolgáltatásaimat."
Joshi Bharat szerint természetes, hogy a műfaj ennyire változatos. "Nincs abban semmi titkolnivaló, hogy ez egy pénzkereseti lehetőség azoknak is, akik mögött nincs semmiféle tudás. A jóslás a szórakoztatóipar része, és ha van rá közönség, fizet érte, csupán egy dolgot kell szem előtt tartania még a legnagyobb kóklernek is: nem szabad ártani. A vevő úgyis eldön-ti, mit akar. Vannak helyek, ahol komoly mesterek tanítanak, s a képzés éveken át tart, s vannak magukat mesternek nevező szélhámosok, akik azt ígérik, hogy egy hétvégén, néhány tízezer forintért megtanítják mindazt, amire egy élet is kevés. De amíg nem ártanak vele, miért ne csinálhatnák? Ha elmegyek hozzá, és ő olyan varázslatos hangulatot teremt a számomra, hogy attól két hétig repülök, miért lenne baj? Ennyi erővel moziba sem szabadna menni. Lehet, ha telepakolnám gyertyákkal, koponyákkal meg füstölőkkel ezt a szobát, többen jönnének, de én például képtelen lennék ilyen helyen dolgozni. Talán azért, mert komolyan hiszek ebben a dologban, ezzel élek együtt, bár kétségtelen, hogy minél többet tanulok, annál kevesebbet tudok."
Bharat szerint a bajok akkor kezdődnek,
amikor "elmebetegek"
kezdenek foglalkozni az ilyesmivel. "Magam is ismerek olyan pszichopatákat, akik kizárólag azzal vannak elfoglalva, hogy ijesztgessék a jónépet. Járt nálam valaki, akivel közölték, hogy harmincnégy éves korában meg fog halni. Az ilyen jósok betegesen önző emberek, akiknek még csak nem is az anyagi haszon a legfontosabb, hanem hogy bebizonyítsák, mekkora mágusok."
De valóban csak a Bharat által említett "elmebetegek" árthatnak? Ritter Andrea pszichológus szerint - aki "középutasnak" tartja magát, a teljes elutasítás éppúgy távol áll tőle, mint valamiféle tudományos alapú "bizonyítás" - a pozitív jövendölés többnyire ártalmatlan, sőt a leggyakrabban pluszenergiát adhat. "Voltaképpen >>örömforrásrólneurotikus tünetek felerősödését, szorongást okozhat."
A jósoknak viszont leginkább amiatt kell szoronganiuk, hogy egyre nagyobb a konkurencia, így aztán nem csoda, hogy "szakmai szervezetek" jönnek létre. Van Mágusszék, Boszorkányszövetség (természetesen riválisok), tavaszszal pedig a Magyar Jósok Egyesületének megalakulásáról szóltak a hírek. "A jövendőmondás ősi magyar tradíció a magyar kultúrában. Szükség volt a magyar jósoknak egy érdekképviseletre, összefogásra az áljósok ellen." A szervezet elnök asszonya e szavakkal indokolta a megalakulásukat, bár azóta semmit sem tudunk róluk.
"Nem lehet ilyet csinálni. Korábban én is próbáltam valamiféle etikai alapokon működő szervezetet létrehozni, de hamar be kellett látnom, ez lehetetlenség - mondja Joshi Bharat. - Adjak fel hirdetéseket olyan feketelistákkal, hogy kihez nem szabad menni? Ezt megcsinálhatja az amerikai nagykövetség a magyar éttermekkel, de én nem tehetem meg, ráadásul, ha létrejön bármilyen szövetség, akkor ott a hatalom is megjelenik, ahol pedig hatalom van, ott elnyomás is van. Márpedig ez az egész nem erről szól!"
Rusznyák Gábor szerint ezek a szervezetek nagyon egyszerűen működnek. "Ha belépsz hozzájuk, oké vagy, különben kókler. De vajon hogyan döntik el, hogy ki léphet be hozzájuk? Ebből nem lehet úgy vizsgázni, mint például matematikából, itt a tudást kizárólag az idő dönti el. Ha jól végzem a dolgom, és beteljesül, amit mondok, visszajárnak hozzám. Ha nem, úgyis otthagynak."
