A szûrést egyébként minden általunk megkérdezett szakértõ szükségesnek tartaná, erre már kidolgozott program is létezik, csak az anyagi keret hiányzik hozzá. Ezért csak azok a gyerekek kerülnek "gondozás" alá, akikre a szülõk felfigyelnek. "Az is elõfordul - magyarázza Herskovits Mária pszichológus, a terület egyik legismertebb magyar szakértõje -, hogy a szülõk nem tudnak mit kezdeni a gyerek fokozott kíváncsiságával."
De miben áll egyáltalán a tehetség? Az általánosan elfogadott pszichológiai modellt Joseph S. Renzulli amerikai pszichológus alkotta meg: eszerint a tehetséges emberben három tényezõ, az intelligencia, a kreativitás és a motiváció egyesül. "Az utóbbi a legfontosabb" - hangsúlyozza Herskovits Mária, ezért az általa irányított Aranyelme Tehetséggondozó Egyesület programjaiban is kulcsszerepet kap az érdeklõdés fenntartása.
Módszertan
A tehetség persze sok mindenben megnyilvánulhat, de felismerése az absztrakt (például matematikai) gondolkodás, illetve a mûvészetek és a sport területén a legkönnyebb. Ahhoz képest, hogy a vizsgálatok szerint a gyerekek 25 százaléka beleillene a képbe, viszonylag kicsi a magyarországi apparátus. A Fõvárosi Pedagógiai Intézet (FPI) tehetséggondozó központja idén májusban szûnt meg, az itt zajló komplex programokra a Fazekas Mihály Fõvárosi Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium kapott önkormányzati támogatást, ahol 2005 februárjában indulnak délutáni foglalkozások különféle iskolákból származó alsó tagozatosok számára. Ezt egészíti ki az Aranyelme Tehetséggondozó Egyesület, ahová sikerült "áttelepíteni" az FPI néhány munkatársát, a gyerekekkel együtt. Vidéken több hasonló intézmény mûködik általános iskolások felkarolása céljából - például Borsod megyében komplex szûrõprogram is van már -, a középiskolások pedig, ha nem érik be az órarendjükkel, a Csermely Péter biokémikus professzor vezette Kutató Diákok Országos Szövetségéhez fordulhatnak, amely mentori rendszerben mûködik.
A tehetséggondozáson belül is különbözõ eljárások képzelhetõk el. Ilyen a szó legjobb értelmében vett szegregációs eljárás, amikor a gyereket "kiemeljük megszokott környezetébõl", és hozzá hasonló ifjú titánok között neveljük tovább. Persze a szegregáció mindenképp problémás kifejezés, sõt Hámori Veronika, a Fazekas igazgatója már a tehetség és a tehetséggondozás terminusokat sem tartja egységesen értelmezhetõnek. Elmondása szerint ugyanolyan kihívást jelent a különleges képességet felismerni és kiválasztani, majd a megfelelõ metodikával gondozni, mint például a tanulásban akadályozott gyerekeket nevelni egy erre a célra rendszeresített iskolában. Általános iskolás korban nagyon fontos a folyamatos felfedeztetés, és minden elvont feladat megoldását annyi elemre bontják fel, ahányra az egyes gyereknek szüksége van - ami a differenciálás alapja. A mûvészetekhez és a sporthoz fûzõdõ affinitás már egészen zsenge korban megmutatkozik (bár a sport-tehetségek hozzájuk már ritkán jutnak el), míg a matematikai érzék biztonsággal csak 12 éves korban fedezhetõ fel, ezért a 6 évfolyamos gimnáziumi formában indul ilyen tagozat. "Két év után azok a gyerekek, akik közben rájönnek, hogy mégsem akarnak professzionális szinten a matematikával foglalkozni, tagozatot válthatnak, bár év-folyamonként legfeljebb hárman döntenek így" - mondja az igazgató, majd megjegyzi, hogy náluk ritka a "kockafejû" gyerek. "Ellenkezõleg, a legtöbben többfelé is nyitottak, és az iskolának kötelessége a szerteágazó érdeklõdést is támogatni." Több diák például a konziba (Bartók Béla Zenemûvészeti Szakközépiskola és Gimnázium) is jár, s közben magántanulóként végzi a Fazekast. Ez nagy terhet ró rájuk, de az igazgató tõlük tudja, milyen veszélyeket rejt magában a zenei pálya: csak egyszer kapjanak ínhüvelygyulladást, véget érhet a karrierjük, muszáj bebiztosítani magukat.
"A sikerorientáltság valóban az egyik legfontosabb elvárás a tehetséges gyerekek felé" - állítja Herskovits Mária, ugyanakkor a "szegregált" oktatásnak megvannak a maga közismert hátrányai. Ezeket a pszichológus a "versenyistálló" és "túlterheltség" kifejezések akkurátus megkerü-lésével foglalja össze. Elõször is a gyermeket kiemelik "megszokott" környezetébõl, és fennállhat az "elitségtudat" veszélye, vagyis hogy "már nem lesz elég jó haver a szomszéd Pistike". Ez nem kizárólag a gyakorló iskolák státusszimbólum-jellegével magyarázható: ha a tanuló egész nap teljes energiabedobással koncentrál a tanulmányaira, másfajta érdeklõdési kör alakulhat ki nála, mint a többi iskolásnál. Egy másik veszélyfaktor, ha az osztályelsõ, bekerülvén a legjobbak közé, egyszer csak a középmezõnyben találja magát - ami traumatikus hatású is lehet.
A tehetségek felkarolásának egy másik bevett módszere a "léptetés", amikor a gyermek, miután az átlagosnál jóval nagyobb érdeklõdésrõl és ismeretanyagról tesz tanúbizonyságot az iskolában, egy osztállyal feljebb kerül. (Az is elõfordul, hogy csak egy-egy tantárgyban ugrik.) Ennél gyakoribb az úgynevezett gazdagítás, amikor az iskolai (tantárgyi alapú) nevelést kiegészítve külön szakkör keretében foglalkoznak a nyájjal. Ez történik az Aranyelmében is. Az ide kerülõ gyerekekkel pszichológusok és pedagógusok beszélgetnek, IQ- és egyéb személyiségteszteken esnek át, majd ezután szombat délelõttönként 7-8 fõs csoportokban vesznek részt komplex programokon, amelyek közül maguk választhatnak. Ezeken egy-egy témakört - csillagászat, történelmi korszakok, animációs film készítése - igyekeznek minél több oldalról megközelíteni. Herskovits Mária fontosnak tartja hangsúlyozni a komplex tehetséggondozás valódi jelentését: "Tudományterületekrõl van szó, tehát az iskolai tantárgyaknál tágabb és összefüggõbb halmazokról, ez pedig jóval eszközigényesebb, mint egy átlagos általános iskola foglalkozásai. A kiscsoportos jelleg sem túlzottan kifizetõdõ (bár a szülõk fizetnek valamennyit), ezért az Aranyelme jelenleg a fennmaradásért küzd, a foglalkozásvezetõ pedagógusokon kívül minden munkatárs ingyen dolgozik."
Nehézségek
A differenciálás, a szemléltetés, az aktív csoportos munka ismerõs szavak, a megszólalók ráadásul gyakran hangsúlyozták azt is, hogy amikor csak lehet, kerülik a frontális (ex catedra) oktatást. Mindez pontról pontra úgy hangzott, mint a különbözõ patinás - átlag 30-40 éves - reformpedagógiák elegye, amelyeket a neveléstudomány mai állása szerint már réges-rég alkalmazni kellene minden iskolában. Hámori Veronika szerint ez nem kizárólag az anyagiakon múlik: egy magas szinten képzett, lelkiismeretes pedagógus kellõ idõráfordítással képes megfelelõ eszköztárat elõállítani. "A tanító belenéz a gyerek szemébe, és azt látja, hogy neki meg kell fognia azt a tárgyat ahhoz, hogy megértse. Nálunk a kollégák átlagosan annyi ideig készülnek az órára, mint amennyit tanítanak." A tehetséggondozó pszichológus ugyanakkor úgy gondolja, hogy "csak azt lehet megetetni, aki éhes", tehát a képességek fejlesztésére kidolgozott - komplex vagy tantárgyi - programok is csak az aktívan együttmûködõ gyerekeknél hatnak igazán.
Hámori Veronika azt is hangsúlyozza, hogy a tehetséggondozó szakkörök éppen arra valók, hogy kiegészítsék azoknak az iskoláknak az erõfeszítéseit, amelyek tanárainak harminc különbözõ hátterû és felkészültségû gyermekkel egyszerre kell elboldogulniuk. "A tehetség ugyanolyan deviancia forrása lehet, mint például a családi problémák. Ha a tanító azt látja, hogy a gyerek óra alatt a padok közt mászkál, akkor neki kell eldöntenie, hogy vajon nem tudja-e követni az anyagot, vagy hogy már évekkel elõrébb tart és unatkozik." A pszichológus szerint az értelmi és érzelmi érettség között is keletkezhet szakadék. "Egyetlen hatéves gyereknek sem szabad azt mondani, fiam, te tízéves értelmi képességekkel rendelkezel, te ne nyafogjál - magyarázza Herskovits Mária. - Minél nagyobbra nyílik ez az >>olló További problémát jelenthet, hogy a pszichológusok szerint a teszteken nagyon jól teljesítõ gyerekeknek legalább a fele nem való "elitiskolába", fõképp azért, mert itt a tanulás várhatóan jóval több idõt vesz igénybe, mint egy átlagos intézményben. Az ilyen gyerekeknek némi könnyítést jelenthetnek a komplex tehetséggondozó programok, ugyanakkor az egyéni elbánás sok mindenre orvosság lehet. Mivel intézményes kutatás híján a szülõkön múlik, hogy felszínre kerül-e egy tehetség, valószínûleg sokan "elkallódnak", ugyanakkor a felfedezések közül meglepõen kevés bizonyul tévesnek. Ám a szülõi szûrés így is viszonylag szelektív marad: Herskovits Mária adatai szerint hozzájuk kétszer annyi fiú kerül, mint lány, mert a szülõk egyszerûen fiaikban keresik az adományt. Igaz, a nevelési tanácsadókban is hasonló a nemek aránya, vagyis a fiúkkal kapcsolatban általában több "nehézség" merül fel.
Eörsi Sarolta
Iskolapéldák
Miklós tízéves. Négyéves kora óta hegedül, tanárai döbbenten kísérik fejlõdését. Már évek óta a magyar zenésztársadalom egyik legnagyobb ígéreteként tartják számon, mûvésznagyságok egymás után zarándokolnak el a zeneiskolába, ahol tanul, hogy meghallgassák. Abszolút hallása a nyelvek iránt is fogékonnyá teszi, angolul és németül már jól beszél. A szülõk éppen azt próbálják eldönteni, elég érett-e ahhoz, hogy a bécsi konzervatóriumba küldjék. Ugyanis csak ott lenne esélye beváltani a benne rejlõ ígéreteket.
Hajni két bátyját kísérte el egy természettudományi szakkörbe, hogy ne maradjon egyedül otthon. Amazok néhány hónap alatt "kipörögtek" a laboratóriumból, de õ fehér köpenyben töltötte a délutánjait már akkor is, amikor az iskolában még nem tanultak hasonlót. Hajni orvosnak készül, ezért az Apáczai Csere János Gimnáziumba iratkozott be, ahol erõs a kémiaoktatás. Itt megnyert néhány rangos versenyt, de végül ráunt a "szereplésre", és az érettségi után lelépett Párizsba, egy rokon éttermében felszolgálni. A szülõk csak reménykednek abban, hogy egyszer hazajön és diplomát szerez.
Zsuzsát tizenegy éves koráig szinte észre sem vették a tanárai, mint mondja, legfeljebb rendetlen füzete tûnt fel nekik. Egy évvel azután viszont, hogy szüleivel az Egyesült Államokba költözött, kiderült, hogy gyakorlatilag mindenféle tudományhoz van érzéke, és még további nyelvek is ragadnak rá. Iskolai pályafutása során kitüntetések szegélyezték útját, majd az érettségi után jogot és politológiát kezdett tanulni. Harmadéves korában egy szemesztert a Pécsi Tudományegyetem jogi karán tanult; az angol nyelvû képzésben vett részt, mert nem tud magyarul írni.
Zoli egyke, kilencéves. Apja utoljára három éve tudta legyõzni sakkban. Ugyanakkor tudományos kíváncsisága is kielégíthetetlen; négyéves kora óta olvas, fõként a csillagászat és a régészet érdekli. Miután a tanító néni nehezen tudta fegyelmezni, szülei a nevelési tanácsadóba vitték, ahol azt javasolták, tanuljon dobolni, az majd levezeti az energiáit. A zeneórák mellett sakk-körbe is jár, valamint tehetséggondozó programok állandó résztvevõje.
