Múzeum: Nemzeti Szénház (Kalandok a salgótarjáni bányamúzeumban)

  • Bori Erzsébet
  • 1999. január 28.

Tudomány

Miközben a Zsil-völgyi bányászok hagyományos termelőeszközökre kapva, megint egyszer Bukarest felé vették az irányt, én az egyik újabb keletű perverziómnak áldozva, alászálltam a József lejtaknába. Passziómmá lett ugyanis mindenféle helyi múzeumok, gyűjtemények és emlékszobák felkeresése, így a Salgótarján környéki hegyekben járva, nem hagyhattam ki a Pothornik József (1903-1981) nevét viselő bányamúzeumot. Második (titkos) tervem volt a Nógrádi Sándor Felszabadulási és Partizánmúzeum felkeresése, ám a partizánokat sajnos elsodorták az új szelek, a gyűjtemény számára lefoglalt egykori vadászház a kies Karancsberényben ma ismét magánkézen van, helyi források szerint ismeretlen aranyifjak járnak oda dolcsevitázni. Bár Tarján máig erős MSZMP-jelenléttel büszkélkedhet,

Miközben a Zsil-völgyi bányászok hagyományos termelőeszközökre kapva, megint egyszer Bukarest felé vették az irányt, én az egyik újabb keletű perverziómnak áldozva, alászálltam a József lejtaknába. Passziómmá lett ugyanis mindenféle helyi múzeumok, gyűjtemények és emlékszobák felkeresése, így a Salgótarján környéki hegyekben járva, nem hagyhattam ki a Pothornik József (1903-1981) nevét viselő bányamúzeumot. Második (titkos) tervem volt a Nógrádi Sándor Felszabadulási és Partizánmúzeum felkeresése, ám a partizánokat sajnos elsodorták az új szelek, a gyűjtemény számára lefoglalt egykori vadászház a kies Karancsberényben ma ismét magánkézen van, helyi források szerint ismeretlen aranyifjak járnak oda dolcsevitázni. Bár Tarján máig erős MSZMP-jelenléttel büszkélkedhet,

nem fellegvár többé,

legfeljebb utolsó bástya, lám, a partizánemlékhelyet sem sikerült megvédeni. (Most szólok, ha még nem késő: el a kezekkel a munkásmozgalmi emlékektől! Az apáknak megvoltak, a fiúk nem kíváncsiak rájuk, de unokáink majdan látni szeretnék őket.)

Az Európa-hírű föld alatti múzeumot a Katowicze melletti, első ilyen műintézmény után másodikként nyitották meg 1964-ben. Az előzmények között megemlíteném néhány fontos ipari emlékemet: bányamúzeum (félek, nincs már meg) a gyönyörű fekvésű Nagybörzsönyben, a felvidéki bányavárosok kistestvérében, ami falu létére négy templomot tud felmutatni, az egyik Szent István kori, kettőt a bányászok építettek. Kohászati emlékek Lillafüred környékén: a (volt) Lenin Kohászati Művek Központi Kohászati Múzeuma Felsőhámorban; őskohó, vashámor és múzeum Ómassán (megvannak, látni kell őket!).

A salgótarjáni bányamúzeum három különálló kiállítás. A főépületben hagyományos gyűjtemény a nógrádi szénbányászat képes, szöveges dokumentumaival és tárgyi emlékeivel; az egyik hajdani főmérnöki irodának berendezve. Megtudhatjuk például, mennyit kerestek a bányászok a múlt században vagy a harmincas években, és hogyan aránylott ez a közszükségleti cikkek korabeli árához (bányászkosár); láthatjuk a fess, piros zekés magyar (selmeci) bányászviseletet, amelyet aztán kiszorított a német (freibergi) fekete öltözet. Ezt lehet keserülni persze, de akkor nem marad elég könny a századunk második felében egyetemessé váló munkásruha, micisapka, bakancs szettre.

Minden arra vall, hogy a kiállítást a kilencvenes években újrarendezték, de elég csak azt felidéznünk, hogyan csomózták rá a magyar irodalmat vagy történelmet a haladó hagyományok vörös vezérfonalára, máris elképzelhetjük a gyűjtemény eredeti arányait és súlypontjait.

A múzeum udvarán a bányaszállítás történetét bemutató skanzent rendeztek be, ahol a múlt századi ló vontatta szeneskocsitól ("faszekrényes, homlokürítéses csille") az uralkodó osztályt utaztató, korszerű dízelmozdonyig ("sújtólégbiztos kivitelben gyártja a KGST profilírozás alapján a Román Szocialista Köztársaság") követhetjük a fejlődést. A szabadtéri bemutató a primér célon kívül még két funkciót lát el. A látogatónak jó esélye van rá, hogy zárt ajtót talál cédulával: lementünk a bányába, 10-15 perc múlva jövünk fel. Az ember először abban reménykedik, hogy a cetlit talán már tizenkét perce tették ki; húsz perc után kezd el arra gyanakodni, hogy a személyzet már órák óta átment a kocsmába. Persze ennyi várakozás után már nem megyünk el, futunk a pénzünk után, és hálát adunk a skanzenért, mert a gyerek jól elvan, bemászik mind a tizenkét kocsiba, csönget, billent és boldog. Aztán kinyílik a szemközti bányaépület ajtaja, szabad az út a József lejtős aknába, és lassan mindenre fény derül. A személyzet egy szál Pista bácsiból áll, és

a föld alatti vezetés

bő fél órát vesz igénybe. Annak idején a kohászathoz való közel kerülésben is kulcsszerepet játszott egy idősebb szaktárs kalauzolása, és itt sem volna teljes az élmény Pista bácsi nélkül. Otthon van ő a föld alatt, harmichat évet húzott le a Nógrádi Szénbányáknál, ebből tizenötöt a mélyben, és a látogató nem tud szabadulni attól az abszurd érzéstől, hogy ez az ember szereti a bányát.

Tartozom még a tercier funkcióval: a nagyobbacska játék vasúthoz hasonló személyszállító kocsik, amelyekben kuporogva, térd az állhoz utaztak a felnőtt férfiak - és a tömegközlekedés feltalálása előtt az egész környék, még viteldíj se volt -, adják meg a szükséges és elégséges rávezetést az alászálláshoz. Mert nekem hiába mondják, hogyan fejlődött rohamléptekkel és vált mind könnyebbé a bányászás, szerintem a lényeg mit sem változott. Le kell menni a föld alá, a sötétbe, szűk járatokban osonni behúzott nyakkal, örökké a nyirkos hidegben, ahol nem látni isten szabad egét, váltott műszakban dolgozni napi nyolcat, munkaidő-kedvezmény nincs, szociális vívmányként viszont havonta egyszer vasárnapra esik a szabadnap,

bármikor rád omolhat

az egész, és sokszor rád is omlik. Ezt a munkát tényleg csak úgy lehet elfogadni, hogy eleve úgynevezett bányászdinasztiába születik az ember, egy telepen, ahol mindenki a bányából él.

A vezetés kifejezetten gyerekközpontú, már-már kitörli azokat a lidérces múzeumi élményeket, amikor három teremőr lesi árgus szemekkel a családosan érkező látogatót, és éltes korukat meghazudtoló fürgeséggel rohannak rá a gyerekre már a puszta gyanú alapján is. (Emlék: orosz ikonok vándorkiállítása a Szépművészetiben, a helyi erőkön kívül állig felfegyverzett kágébések szoros őrizete alatt; szeppent műélvezés, közben ketten kétoldalról görcsösen markoljuk a gyerek kezét, és csak odakint lazulunk ki némileg, ami elég ahhoz, hogy szemünk fénye elszabaduljon, és feldöntsön egy félmázsás bronzkonzolt, ami a kordon bordó bársonykötelét rögzíti, detonációval felérő csattanás a visszhangos előcsarnok márványpadlatán, egy pillanatra megdermedünk, aztán úgy maradunk, mert három gépfegyver csöve mered ránk.)

A bányát viszont a gyerekeknek találták ki, már az iparosodás hőskorában módjuk volt napi 12 órát tartózkodni a föld alatt; kivált népszerűvé tette őket, hogy kevéssel beérték, és mindenhová befértek. Ez a fél óra viszont merő élvezet, lehet harangozni a sihtára, kurblizni a telefont, nyomni a vészcsengőt, és a végén névre szóló vájárigazolványt állít ki a Pista bácsi.

Bori Erzsébet

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.