Tőzsdére megy a kereső: Googlopoly

  • 2004. április 15.

Tudomány

Az internetes keresők piacán egy jó ötlettel, némi kockázati tőkével és működőképes üzleti modellel néhány év alatt szinte egyeduralkodóvá vált Google a dotkom-csőd óta az első olyan internetes vállalat, amely nyilvános részvénykibocsátásra készül. A tét magas: a Google sikere véget vethet a technológiai szektor évek óta tartó alulértékeltségének, és mások előtt is megnyithatja a tőzsdére vezető utat.

Az internetes keresők piacán egy jó ötlettel, némi kockázati tőkével és működőképes üzleti modellel néhány év alatt szinte egyeduralkodóvá vált Google a dotkom-csőd óta az első olyan internetes vállalat, amely nyilvános részvénykibocsátásra készül. A tét magas: a Google sikere véget vethet a technológiai szektor évek óta tartó alulértékeltségének, és mások előtt is megnyithatja a tőzsdére vezető utat.

A televízióban magát soha nem hirdető, ám a BrandChannel.com tavalyi "Az év márkája" szavazásán az Apple és a Coca-Cola legyőzésével első helyre befutott Google neve mára az internetes keresés szinonimájává lett, az amerikai nyelvészek szövetsége 2002-ben a "to google" igét választotta az év leghasznosabb új szavának. A céget a Stanford Egyetem két hallgatója, Sergey Brin és Larry Page alapította 1998-ban, a saját fejlesztésű algoritmusra alapozott keresőt a legnagyobb elnevezett szám, a googol (melynek első számjegye egy, amit száz nulla követ) után Google-nek keresztelték el. A keresőszolgáltatásokkal akkor már zsúfolt piacon néhány év alatt piacvezetővé, mára 75 százalékos részesedéssel, 6 milliárd indexelt weboldallal szinte egyeduralkodóvá vált cég sikerét egyetlen jó ötlet alapozta meg: az alapítók által kiagyalt algoritmus minden korábbinál használhatóbb sorrendben tálalja a keresés eredményeit.

A Google előtti keresők a keresett szó vagy kifejezés előfordulási gyakorisága alapján rendezték sorba a találatokat, így a keresés szempontjából fontos weboldalak gyakran elsikkadtak a több tíz ezer találat között. Brin és Page a relevancia kérdésével bíbelődve arra jutottak, hogy ki kell használni a rendszerben rejtőző, több száz millió felhasználó által összehordott tudást, és ez a tudás a keresés szempontjából a linkekben rejtőzik. Minél fontosabb egy oldal az adott téma szempontjából, annál többen helyeznek el saját oldalaikon az erre az oldalra mutató linkeket - okoskodtak Brinék -, tehát a sorrend megállapításánál az oldalak hivatkozásainak számát kell figyelembe venni. Az ötlet fényesen bevált: a Google - megint csak a felhasználók százmilliói szerint - minden korábbinál relevánsabb találatokat ad, így gyorsan kiszorította elődeit. Ma a világ ötödik leglátogatottabb weboldala, csak olyan összetett internetportálok előzik meg, mint a Yahoo, az MSN, az AOL és az eBay, az iparág óriásai.

A vetélytársak nem tapsolták meg a klasszikus recept alapján, a család, barátok és a Szilícium-völgy legismertebb kockázati tőkebefektetői által összedobott egymillió dollárból induló, ma tizenöt-húsz milliárd dollárra becsült piaci értékű vállalat sikerét. A Yahoo és a Microsoft portáljai korábban a Google keresőjét licencelték, így felhasználók tízmillióit veszíthetik, miután mindkét vállalat saját technológiát fejlesztett erre a célra, és szakítottak a Google-lal. A Microsoft a Linux nyílt forráskódú operációs rendszer mellett a Google-tól tart leginkább, tavaly ősszel nagyvonalú felvásárlási ajánlatot is tett neki, aminek a cég ellenállt. Elemzők szerint ezután a Google könynyen az egykor legnépszerűbb böngészőprogramot fejlesztő Netscape sorsára juthat: ha a Microsoft saját fejlesztésű keresőjét, a Google-hoz hasonló elven működő MSNBotot beépíti a Windows operációs rendszerbe, hosszú távon kiránthatja alóluk a talajt.

A Google a kialakult helyzetben előremenekül, és komplex, minden fontos internetes szolgáltatást nyújtó portállá kívánja alakítani a keresőt. A huszonéves alapítók még 2001-ben átcsábították vezérigazgatónak a Novelltől az iparág egyik legsikeresebbmenedzserét, Eric Schmidtet, aki a szponzorált linkek - a keresési eredmények mellett megjelenő, nem erőszakos, ám a keresett témába vágó fizetett hivatkozások - bevezetésével nyereségessé tette a vállalatot. A kontextuális hirdetések kétmilliárd dolláros piacán a Google a Yahoo által favorizált Overture hasonló megoldásával osztozik; a torta értéke elemzők szerint 2006-ra az ötmilliárd dollárt is elérheti. Az univerzális portállá alakulás érdekében a Google egyre több speciális funkciót telepít - ilyen például a képkereső Google Images, a hírkereső Google News, a termékkereső Froogle - és vásárol: megvette például a legnagyobb internetes fórumrendszer, a Usenet teljes archívumát üzemeltető Deja.comot és a legnépszerűbb webnapló-szolgáltató Blogger.comot is. A legfrissebb hírek szerint tesztelési fázisban van a minden vetélytársánál nagyobb, egy gigabyte-os tárhelyet kínáló ingyenes e-mail szolgáltatása, a Gmail, amit hamarosan elindítanak.

A Google tőzsdére lépését "valamikor 2004 tavaszán" tervezik a tulajdonosok, köztük John Doerr és Michael Moritz, a Szilícium-völgy legrutinosabb kockázati tőkései, akik a Netscape és a Yahoo tőzsdére vitelében is részt vettek. A találgatások fél éve folynak, az amerikai lapok pedig máris "az évtized nyilvános részvénykibocsátásaként" emlegetik az eseményt. A várakozások szerint a Google tőzsdei bemutatkozása új lendületet adhat a dotkom-bukás óta alulértékelt technológiai szektornak, pesszimista hangok szerint akár egy új high-tech lufit is kövérre fújhat. Annyi mindenesetre biztosra vehető, hogy a Google árnyékában több tucat kisebb, ám szintén sikeres internetvállalat várakozik ugrásra készen a megfelelő pillanatra, hogy dollármilliárdokat söpörjön be a részvénypiacról.

Bodoky Tamás

Figyelmébe ajánljuk

„Rá­adásul gonosz hőseinek drukkol”

A több mint kétezer strófás Nibelung-ének a középkori német irodalom talán legjelentősebb műve. Hogyan lehet ma aktuális egy 800 éves irodalmi mű? Miért volt szükség egy új magyar változatra? Erről beszélgettünk Márton László író-műfordítóval öt évvel ezelőtt. Idézzük fel a cikket!

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”