Talán csak PR-fogás az egész. Megszoktuk, hogy van posta, hogy jön a postás, hogy egy-két nap alatt megérkeznek a levelek, utalványok, hogy szinte észrevétlen jelen van mindennapi életünkben, ahogy a víz, villany, gáz, telefon. Most leckét kapott az ország, megismerhettük, milyen az, amikor nem működik. Az esküvő után két héttel jön a meghívó, az újszülött már bölcsődés, mire értesülünk, hogy megszületett, a halálhír csak hamvasztás után jut el hozzánk. Minden megrendelés, minden számla, minden befizetés, minden kifizetés késik, a fél ország áll, várja, hátha holnap már nem üres táskával jön a postás. Az anyagi kár felbecsülhető. Várják a leveleket. Egész nap telefonálnak. Nem hiszik el, hogy már két hete elküldtük, ez ellentmond a józan észnek és minden eddigi tapasztalatuknak. Az erkölcsi kár felbecsülhetetlen. A postán cinikusan mondják: "leveleket felveszünk." Hol lehet panaszt tenni? "Bárhol, csak ne levélben küldje." Hofi ha élne, milyen boldog lenne. Az egész ország vele énekelné, hogy "Szabó úr, ez el van szabva..."
Valakik hibáztak. Néhány középszintű vezetőt elbocsátottak. Egy 14 (vagy 10) milliárdos beruházás összeomlása miatt középszintű vezetőket? Nem lehetett sejteni, hogy aki mondjuk Nagykátáról egy fél óra alatt beér a Keletibe, az hülye lenne még másfél órát utazni Budaörsre? Már a nagycsoportos óvodások kórusban ordítanák, hogy "a menedzsment mondjon le!". Ahogyan Európában szokás.
Most már valahogy, valamennyit működik a rendszer. Ezt kikövetkeztethetjük abból, hogy a hozzánk érkező levelek hányadrészén látható az új típusú vonalkód. És hogy naponta hány levél érkezik sérülten, nejlonzacskóba csomagolva, elnézést kérnek, a feldolgozás során megsérült, de ezentúl a legnagyobb gonddal fogják kezelni... Csehov és Gogol kíváncsi postamesterei eltörpülnek az új gépek teljesítménye mellett. Tulajdonképpen hány levél is van naponta? Egyszer 3 milliót hallunk, az NSZ-ben Szabó úr szerint négymillió, a posta honlapja szerint 2-2,5 millió a levél naponta. Lehet, hogy megint csak Hofinak van igaza?
Talán országnevelő akcióról van szó. Minél régebben adtunk fel egy levelet, annál később kézbesítik. A március elején feladott levelet április végére ígérik. A ma feladott levelet talán holnap, talán holnapután, de egy-két héten belül szinte biztosan kézbesítik. Csúnyák voltunk, rosszak voltunk. Nem kellett volna előbb feladnunk a leveleket. Meg kellett volna várnunk a március 16-i áremelést. Tudtuk, hogy készülnek rá, de reméltük, hogy nem lesznek ilyen pofátlanok, elhalasztják addig, mire újra működőképesek lesznek. Tévedtünk.
Na mármost, tisztán szexuálpszichológiai szempontból,képzeljük el, hogy van a belvárosban egy jól működő műintézet, csinos, kedves lányok, udvarias kiszolgálás, korrekt árak, tiszta udvar, rendes ház, és a menedzsmentnek az a rögeszméje támad, hogy a tavasz első napján kitelepíti az intézményt az autópályák metszéspontjába. Az új helyen minden büdös és mocskos, a hiányzó munkaerőt az út menti parkolókból pótolják, a várakozási idő megnövekszik, az árakat felemelik, de az elsőbbségi vendéget kétszer annyiért azonnal átverik, a menedzsment kirúg egy-két középszintű madámot, megígéri, hogy április végére kitakarítanak, megérkeznek a hiányzó berendezési tárgyak stb. stb. Tessék megtippelni, milyen gyorsan fog csökkenni az intézmény népszerűségi mutatója! És most látható, hogy a postának milyen szerencséje van. Belőle csak egy van! Posta nélkül félkarú óriás a nemzet. Testvéreim, imádkozzunk együtt, hogy a posta mielőbb újra működőképes legyen. Ésimádkozzunk azért, hogy ha nem működik, ne hazudja azt, hogy már működik.
Sztrókay Kálmán
