Interjú

„Túlnyomórészt munkások”

Olivier Wieviorka történész, az École normale supérieure professzora a francia ellenállásról  

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. május 26.

Tudomány

Franciaországban az ellenállást a II. világháborút követő évtizedekben a náci megszállók elleni nagy nemzeti összefogás hősies mozgalmaként ünnepelték. A későbbi történeti kutatások aztán erősen árnyalták ezt a képet. A korszak egyik legismertebb kutatóját a május 27-i ünnep, az ellenállás nemzeti napja alkalmából kérdeztük.

Magyar Narancs: Ön kitartóan küzd a mítoszok ellen, tudományos kutatásai alapján egyre-másra dönti meg a történelmi tabukat. Ilyen tabu volt az egységes, kiterjedt „dicsőséges francia ellenállás” története, ami 1945-től a 70-es évek elejéig volt uralkodó. Mitől változott meg a kép?

Olivier Wieviorka: A változásnak több oka volt. Egyrészt mind többen tiltakoztak az ellen, hogy a gaulle-isták és a kommunisták úgy állították be, mintha csak ők küzdöttek volna a náci megszállók ellen, miközben sokan mások is részt vettek ebben a harcban. Másrészt több film, elsősorban Marcel Ophuls 1969-ben forgatott Bánat és szánalom című dokumentumfilmje (Le Chagrin et la Pitié, a filmről lásd keretes írásunkat – a szerk.) bemutatta, hogy a franciák nem kis része Pétain marsallt, a nácibarát Vichy-rezsimet támogatta. Ez romba döntötte azt a képet, hogy az ellenállók árnyékhadseregében a nemzet egységesen vett részt. És végül: a kritikus hangok felerősödéséhez hozzájárult a gaulle-isták meggyengülése is az 1968. májusi diáklázadások után, valamint a kommunisták térvesztése azt követően, hogy megjelent A Gulag szigetcsoport Szolzsenyicintől.

MN: 2013-ban kiadott nagy könyvében (L’Histroire de la Résistance, 1940–1945) egyebek közt azt elemzi, mely társadalmi osztályok milyen mértékben vettek részt az ellenállási mozgalomban.

OW: Tanulságos volt megvizsgálni ezt a kérdést, mert kiderült, hogy az ellenállók túlnyomórészt munkások voltak, jóval kevesebb paraszt csatlakozott a mozgalomhoz. Elsősorban azért, mert a munkások sokkal többet szenvedtek a háborútól, a parasztoknak legalább volt mit enniük. Emellett a munkások általában városokban éltek, így könnyebb volt részt venniük az ellenállásban, a parasztok nem hagyhatták ott a földjüket, gazdaságukat. Más tényezők is számítottak: a politikai kultúra és tájékozottság – vagyis hogy inkább a németekben lássák az ellenséget, mint a bolsevik oroszokban –, vagy az ellenállási formák, például a sztrájk és a katonai akciók lehetősége. Vagy a földrajzi adottságok, hiszen könnyebb a hegyekben harcolni, mint síkságon.

MN: Körülbelül mennyien lehettek az ellenállók?

OW: Attól függ, mit tekintünk ellenállásnak. Ha az is ellenállás, amikor valaki kifütyüli a moziban a németbarát propaganda-híradót, akkor sok millióan. Ha azt – ahogy én gondolom –, hogy valaki folyamatosan, elkötelezetten részt vesz akciókban, akkor az ellenállók kisebbségben voltak a társadalomban. A francia hatóságok a háború után 300 ezer „önkéntes ellenálló harcos” igazolványt adtak ki, ami az akkor 40 milliós Franciaországban reálisnak tűnik nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.