Interjú

„Túlnyomórészt munkások”

Olivier Wieviorka történész, az École normale supérieure professzora a francia ellenállásról  

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. május 26.

Tudomány

Franciaországban az ellenállást a II. világháborút követő évtizedekben a náci megszállók elleni nagy nemzeti összefogás hősies mozgalmaként ünnepelték. A későbbi történeti kutatások aztán erősen árnyalták ezt a képet. A korszak egyik legismertebb kutatóját a május 27-i ünnep, az ellenállás nemzeti napja alkalmából kérdeztük.

Magyar Narancs: Ön kitartóan küzd a mítoszok ellen, tudományos kutatásai alapján egyre-másra dönti meg a történelmi tabukat. Ilyen tabu volt az egységes, kiterjedt „dicsőséges francia ellenállás” története, ami 1945-től a 70-es évek elejéig volt uralkodó. Mitől változott meg a kép?

Olivier Wieviorka: A változásnak több oka volt. Egyrészt mind többen tiltakoztak az ellen, hogy a gaulle-isták és a kommunisták úgy állították be, mintha csak ők küzdöttek volna a náci megszállók ellen, miközben sokan mások is részt vettek ebben a harcban. Másrészt több film, elsősorban Marcel Ophuls 1969-ben forgatott Bánat és szánalom című dokumentumfilmje (Le Chagrin et la Pitié, a filmről lásd keretes írásunkat – a szerk.) bemutatta, hogy a franciák nem kis része Pétain marsallt, a nácibarát Vichy-rezsimet támogatta. Ez romba döntötte azt a képet, hogy az ellenállók árnyékhadseregében a nemzet egységesen vett részt. És végül: a kritikus hangok felerősödéséhez hozzájárult a gaulle-isták meggyengülése is az 1968. májusi diáklázadások után, valamint a kommunisták térvesztése azt követően, hogy megjelent A Gulag szigetcsoport Szolzsenyicintől.

MN: 2013-ban kiadott nagy könyvében (L’Histroire de la Résistance, 1940–1945) egyebek közt azt elemzi, mely társadalmi osztályok milyen mértékben vettek részt az ellenállási mozgalomban.

OW: Tanulságos volt megvizsgálni ezt a kérdést, mert kiderült, hogy az ellenállók túlnyomórészt munkások voltak, jóval kevesebb paraszt csatlakozott a mozgalomhoz. Elsősorban azért, mert a munkások sokkal többet szenvedtek a háborútól, a parasztoknak legalább volt mit enniük. Emellett a munkások általában városokban éltek, így könnyebb volt részt venniük az ellenállásban, a parasztok nem hagyhatták ott a földjüket, gazdaságukat. Más tényezők is számítottak: a politikai kultúra és tájékozottság – vagyis hogy inkább a németekben lássák az ellenséget, mint a bolsevik oroszokban –, vagy az ellenállási formák, például a sztrájk és a katonai akciók lehetősége. Vagy a földrajzi adottságok, hiszen könnyebb a hegyekben harcolni, mint síkságon.

MN: Körülbelül mennyien lehettek az ellenállók?

OW: Attól függ, mit tekintünk ellenállásnak. Ha az is ellenállás, amikor valaki kifütyüli a moziban a németbarát propaganda-híradót, akkor sok millióan. Ha azt – ahogy én gondolom –, hogy valaki folyamatosan, elkötelezetten részt vesz akciókban, akkor az ellenállók kisebbségben voltak a társadalomban. A francia hatóságok a háború után 300 ezer „önkéntes ellenálló harcos” igazolványt adtak ki, ami az akkor 40 milliós Franciaországban reálisnak tűnik nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

A belülről bomlasztók

Fideszes alkalmazottak sopánkodnak, hogy ejnye, ejnye, nem vigyáz a Tisza Párt a szimpatizánsai adataira! A mostani adatszivárgási botrányt alaposan felhabosítva tálalja a kormánypárti közeg, a Tisza cáfol, hogy valóban kerültek ki valós adatok, de azokat más módon is beszerezhették fideszes körök.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le a figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.