Interjú

„Túlnyomórészt munkások”

Olivier Wieviorka történész, az École normale supérieure professzora a francia ellenállásról  

  • Vásárhelyi Júlia
  • 2021. május 26.

Tudomány

Franciaországban az ellenállást a II. világháborút követő évtizedekben a náci megszállók elleni nagy nemzeti összefogás hősies mozgalmaként ünnepelték. A későbbi történeti kutatások aztán erősen árnyalták ezt a képet. A korszak egyik legismertebb kutatóját a május 27-i ünnep, az ellenállás nemzeti napja alkalmából kérdeztük.

Magyar Narancs: Ön kitartóan küzd a mítoszok ellen, tudományos kutatásai alapján egyre-másra dönti meg a történelmi tabukat. Ilyen tabu volt az egységes, kiterjedt „dicsőséges francia ellenállás” története, ami 1945-től a 70-es évek elejéig volt uralkodó. Mitől változott meg a kép?

Olivier Wieviorka: A változásnak több oka volt. Egyrészt mind többen tiltakoztak az ellen, hogy a gaulle-isták és a kommunisták úgy állították be, mintha csak ők küzdöttek volna a náci megszállók ellen, miközben sokan mások is részt vettek ebben a harcban. Másrészt több film, elsősorban Marcel Ophuls 1969-ben forgatott Bánat és szánalom című dokumentumfilmje (Le Chagrin et la Pitié, a filmről lásd keretes írásunkat – a szerk.) bemutatta, hogy a franciák nem kis része Pétain marsallt, a nácibarát Vichy-rezsimet támogatta. Ez romba döntötte azt a képet, hogy az ellenállók árnyékhadseregében a nemzet egységesen vett részt. És végül: a kritikus hangok felerősödéséhez hozzájárult a gaulle-isták meggyengülése is az 1968. májusi diáklázadások után, valamint a kommunisták térvesztése azt követően, hogy megjelent A Gulag szigetcsoport Szolzsenyicintől.

MN: 2013-ban kiadott nagy könyvében (L’Histroire de la Résistance, 1940–1945) egyebek közt azt elemzi, mely társadalmi osztályok milyen mértékben vettek részt az ellenállási mozgalomban.

OW: Tanulságos volt megvizsgálni ezt a kérdést, mert kiderült, hogy az ellenállók túlnyomórészt munkások voltak, jóval kevesebb paraszt csatlakozott a mozgalomhoz. Elsősorban azért, mert a munkások sokkal többet szenvedtek a háborútól, a parasztoknak legalább volt mit enniük. Emellett a munkások általában városokban éltek, így könnyebb volt részt venniük az ellenállásban, a parasztok nem hagyhatták ott a földjüket, gazdaságukat. Más tényezők is számítottak: a politikai kultúra és tájékozottság – vagyis hogy inkább a németekben lássák az ellenséget, mint a bolsevik oroszokban –, vagy az ellenállási formák, például a sztrájk és a katonai akciók lehetősége. Vagy a földrajzi adottságok, hiszen könnyebb a hegyekben harcolni, mint síkságon.

MN: Körülbelül mennyien lehettek az ellenállók?

OW: Attól függ, mit tekintünk ellenállásnak. Ha az is ellenállás, amikor valaki kifütyüli a moziban a németbarát propaganda-híradót, akkor sok millióan. Ha azt – ahogy én gondolom –, hogy valaki folyamatosan, elkötelezetten részt vesz akciókban, akkor az ellenállók kisebbségben voltak a társadalomban. A francia hatóságok a háború után 300 ezer „önkéntes ellenálló harcos” igazolványt adtak ki, ami az akkor 40 milliós Franciaországban reálisnak tűnik nekem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."