Covid-történet, boldog befejezéssel

A jó szó gyógyít

  • Gaal Ilona
  • 2021. május 26.

Lélek

Van abban bármi meglepő, hogy ha egy beteghez szeretettel szól a családja, ő ettől jobban lesz? A hétköznapi életben nincs. És egy intenzív osztályon? Az orvosok közül is sokan úgy gondolják, hogy ennek nincs is értelme, hisz a beteg úgysem hallja. Az alábbi történet rácáfol erre.

Ötödmagammal ülök egy szobában: Jakubovits Edit aneszteziológus orvos és hipnoterapeuta, Gitta, aki fél éve gyógyult meg a Covid-okozta tüdőgyulladásból, Gitta férje és lánya. Azért gyűltünk össze, hogy elmeséljék Gitta 48 napnyi intenzív osztályos kezelésének a történetét. A szerencsés hazatérés óta számtalanszor beszélgettek róla a családban, de még most is elöntik őket az érzelmek, és szó szerint beleborzonganak az emlékeikbe. Nem szépítik a történetet, és nem hallgatják el azokat a részleteket sem, amelyek fájóak a másik számára. De még mindig árad belőlük a felszabadultságérzet, sugárzik az egymás iránti szeretet, az ember azt érzi, soha nem fognak beleszürkülni a hétköznapokba.

Gittának volt két csípőprotézis-műtéte, egy pajzsmirigydaganata, átültetett vesével él és asztmás. Az 56 éves asszony tavaly október végén kapta el a koronavírust. Eleinte nem lehetett biztos a diagnózisban, mert tesztet nem végeztek nála. Már egy hete várták mintavételre a mentőszolgálatot, de az csak nem érkezett, aztán viszont azért kellett hívni a 112-t, mert fulladt. Az Uzsoki utcai kórházba került, négy napig orrszondán át kapott oxigént, de egyre rosszabbul lett, így felkerült az intenzív osztályra. Mire felértek, már altatásban volt; erre azért volt szükség, hogy a lélegeztetőcsövet fájdalom nélkül le tudják dugni a torkán. November negyedikét írtunk akkor, a belgyógyászati osztályra december 22-én került. A kórházat idén január 4-én hagyta el.

Rémálmok

Az altatásban Gitta végig álmodott, de az álmok és a valóság összefolytak. Álmai helyszíne a kórház volt, szereplői között pedig megjelentek az ott dolgozó orvosok, nővérek, illetve a családtagok. Folytatásos rémálom, amiben minden mindennel egybefolyt – foglalta össze Gitta. A család nem látogathatta őt az intenzív osztályon, mindennap telefonon érdeklődtek a hogyléte felől. „Volt, hogy a lányomat vagy a fiamat kértem meg, hogy telefonáljanak – idézi fel férje, Győző ezt az időszakot –, mert nekem nem volt erőm hozzá. Az orvos letargikus hangját hallani, amint azt mondja, ő most pesszimista, ez nagyon kemény volt.” Hangsúlyozza, hogy nagyon rendesek voltak az orvosok, az ápolók, mindenki mindent megtett Gittáért. Az altatás alatt is járt hozzá gyógytornász, mozgatták, forgatták, és azokban az időszakokban, amikor kevésbé volt szedálva, kiültették az ágy szélére. Gitta lányának, Dominikának az ötletére a család üzeneteket írt Gittának, amit beküldtek a kórházba, és ott többször felolvastak neki. Amikor altatásban volt, akkor is. De mindeközben elhangzott olyan orvosi tájékoztatás is, hogy „nagy szerencse kell ahhoz, hogy lekerüljön a gépről”.

Fordulatok

A járványhelyzet alatti szigorú kórházi protokoll miatt természetesen a családnak nem volt szabad bemenni látogatni. Ebben a mindenki számára túlterhelt helyzetben az orvosok mégis bevonták a családot a megoldáskeresésbe, és nem úgy álltak a helyzethez, hogy „ez a mi terepünk, mi gyógyítjuk a beteget”. Győzőnek eszébe jutott Jakubovits Edit, aki hipnoterapeutaként korábban már segített Gittának. (A hipnoterápiáról lásd keretes írásunkat.) Ráírt, mire a doktornő küldött neki egy szöveget, ami alapján össze tudtak állítani egy lelki szempontból támogató hanganyagot. Gitta orvosa ezt kiváló ötletnek tartotta. A család ez alapján felvette a saját üzenetét. A férj többek között azt mondta Gittának, hogy de­cember 15-én lesz a 30. házassági évfordulójuk, nagyon szeretné, ha együtt ünnepelnék. A lánya azt tartotta fontosnak, hogy megnyugtassa az édesanyját: ők jól vannak, és nagyon szeretik őt. Elmondta neki azt is, hogy hol van, és mi történik vele, miért is van most mindez. Beszéltek neki arról az imaláncról is, amit érte indítottak, és amelynek keretében százak imádkoztak érte, gondoltak rá.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.