Kilépett a kocsmából, és megkínálták valamivel egy gyanús butéliából. Vécére ment, addig őrizetlenül hagyta az italát. Pénzt vett ki az automatából, és amikor megfordult, vidám társaság vette körül, s megkóstoltatták vele az italukat. Ez utóbbi esetet ki is vehetnénk a listából, mert bár a bekevert italok valós sztorikat halmozó mitológiájában mindig komoly szerepet játszott a gondatlanság, a szinte hülyeségbe hajló felelőtlenség viszonylag ritkább. A módszer jó ideig a nemi erőszak egyik különösen aljas módozataként volt ismert - ehhez kapcsolódott a bekevert kemikáliák randidrog (angolul jóval kifejezőbb és ridegebb: date rape drug) elnevezése. Manapság azonban az öntudatlanná szedált áldozatok kifosztása legalább ilyen fontos cél. A módszer a markecolás igazán szemét formája: a nem alaptalan hiedelmekben szereplő legdurvább alfaja az, amikor az áldozatnál egyszerre találják meg a papírjait (lakcímkártyát) és a kulcsait, s így hazatérve még otthonát is kifosztva találja. Az egyik nagy visszhangot kapó, legalább egy esetben tragédiába, túladagolásos halálesetbe forduló rablássorozat kapcsán a rendőrség felhívást is közzétett, amelyben megnevezték az italba kevert anyagot: a Dormicum nevű midazolam-tartalmú altató-nyugtató hatású gyógyszert (tehát nem illegális drogot). Ez utóbbi tény hatásosan rávilágít arra az összefüggésre, hogy a bekevert italok, szedatív koktélok (spiked drinks) előállítására korántsem csak a legendákban szereplő, részben illegális forgalmú, ún. rekreációs drogokat (GHB/Gina, ketamin), hanem jóval egyszerűbben beszerezhető patikaszereket is alkalmaznak. A másik hatóanyag rendre az alkohol, melynek hatását soha nem szabadna lebecsülni.
Szesszel soha!
Az alkohol plusz "még valami" kombó alkalmazása valószínűleg egyidős az emberiség tömeges szeszfogyasztásának kialakulásával. Nem új jelenség, legfeljebb idővel sűrűbbé válnak az ezzel kapcsolatos hírek, mivel a markecoló imposztorok vagy a szexuális ragadozók új hatóanyagot próbáltak ki. De legalább ilyen régi, ám az előbbinél jóval elterjedtebb az alkohol rekreációs (minimum szórakoztató, kikapcsoló célú) vegyítése más reagensekkel - régi korokban természetes, növényi eredetű kemikáliával, manapság az amatőr vagy professzionális vegyészek remekeivel. Az alkohol és más, hozzá e tekintetben hasonló, azaz szintén depresszáns hatású (lásd keretes írásunkat) szerek együttes, önkéntes fogyasztása tömeges jelenség, és emellett eltörpül a bűnügyi statisztikákban szereplő "előidézett" esetek száma - még ha figyelembe vesszük is a latenciát. S akkor a pakliból már ki is vettük a hol legális, hol illegális stimulánsokat vagy a hallucinogéneket, melyek bevitelét szintén szesszel szokás kísérni. Ráadásul nemcsak a hatásmechanizmus, a veszélyek is hasonlatosak: a szereket tudatosan kombinálva a fogyasztó úgy is könnyebben eshet bűncselekmény áldozatául, ha az elkövetők vajmi keveset tettek kiszolgáltatott állapotának előidézéséért.
| ||
Szerencsére ez a ritkábbik eset - kevésbé üdvözlendő, hogy az áldozatok az esetek nagyobb részében saját egészségüket veszélyeztetik. Ne felejtsük: két vagy több depresszáns elegyítése esetén akkor sem tudjuk kiszámítani a hatást, ha tudatosan kevertük őket össze. Ráadásul a kombinált szerbevitel alkalmanként nemcsak az öntudat, de az emlékek részleges elvesztésével is járhat - az amnézia pedig felettébb megnehezítheti az előző este vagy éjszaka történéseinek feltárását.
Érdemes tehát röviden sorra venni, melyek azok a némi eufemizmussal rekreációs célzatúnak nevezett szerek, amelyeket a fogyasztók alkohollal közösen szoktak a szervezetbe diktálni - illetve amelyeket a leggyakrabban asszociálnak az italok "felülütéséhez". Első helyen a gamma-hidroxi-butirátról, alias GHB-ről kell szólnunk, amivel másfél évvel ezelőtt, néhány sajnálatos (s kivétel nélkül önkéntes, habár kombinatív fogyasztáshoz köthető) haláleset kapcsán már kimerítően foglalkoztunk a magyarnarancs.hu-n (A Gina titka - Mint a műanyag). A GHB maga is endogén neuroaktív anyag, azaz szervezetünk is bőséggel termeli; hatásmechanizmusa nem teljesen tisztázott. Egy átmeneti időszakban (amikor a GHB már illegálisnak minősült) inkább a veszélyesebb, mert alig kiszámíthatóan adagolható elődrogja, az oldószerként használatos GBL (gamma-butirolakton, azaz a Gina) formájában lehetett beszerezni a feketepiacon, s talán ma is ez a gyakoribb. Annyi biztos, hogy inkább depresszáns hatású szer. Alkohollal keverve azért is veszélyes, mert lassítja a kiürülését. Ráadásul az etil-alkohol magában is mérgező, pláne, ha képtelen kiürülni, ezért állítják a megelőzéssel foglalkozó szakemberek, hogy a GHB+alkohol szó szerint halálos kombináció. A GHB-vel kapcsolatos halálesetek leggyakoribb oka légzési elégtelenség - a súlyos alkoholmérgezés tipikus tünete.
A Gina rosszindulatú felhasználását korlátozza, hogy kifejezetten keserű - rendszeres fogyasztói állott vízhez és égett műanyaghoz hasonlítják az aromáját. Erre természetesen csak a megtévesztésben utazó ragadozóknak és haramiáknak kell ügyelniük, az "önkéntesek" hamar túlteszik magukat az efféle kellemetlenségeken. Ám a nemi erőszak áldozatául esett s randidrogra gyanakvó, majd vizsgálatot kérő nők szervezetében csak ritkán találnak GHB-t vagy más hírhedett anyagot, például ketamint. A pontos vizsgálatot korlátozza ezek gyors lebomlási ideje is, ám a negatív eredmény alátámaszthatja azt az állítást is, hogy a legdurvább randidrog maga az alkohol. A szesz hatása pedig esetről esetre (szervezetünk aktuális állapotától függően) más és más. Persze nem kell lebecsülni az olyan eseteket sem, amikor depresszáns szerek is kerülnek itallal teli poharunkba, többnyire a GHB-nél banálisabb anyagok. Ezt a keveréket használja az önkéntes szerhasználók, a nyugtatóra, altatóra ivók (vagy italozás után előbbiekkel nyugovóra térők) tömege is - markáns többségük bizony nem sztereotípiába illő, rendőrnyelven "kábítószer-fogyasztónak" nevezett delikvens, hanem (kissé politoxikomán) átlagpolgár.
Legális vagy illegális: mindegy...
Az alkohollal sűrűn fogyasztott s egyben az efféle visszaélések kapcsán is előkerülő szerek jórészt a benzodiazepinfélék közé tartoznak. A fenti esetben a rendőrség is egy midazolamtartalmú patikaszerre hívta fel a figyelmet, melyet alkoholba keverve itatnak meg az áldozatokkal. Ám a legtöbb alkoholt és benzodiazepint szimultán fogyasztó nem vár mások önkényére. 'k a diazepamot, lorazepamot, klonazepamot, loprazolamot, flunitrazepamot, no meg az említett midazolamot (a kiterjedt vegyületcsaládnak csak néhány, többnyire jól ismert márkaneveken futó tagját soroljuk) gyakorta kísérik egy-egy pohár itallal.
Pedig e medicinákat alapvetően azért ötölte ki a modern gyógyszervegyészet, hogy a barbiturátoknál kevésbé veszélyes, de hasonló hatású altatókat, nyugtatókat, szorongásoldókat állítson elő. Érdekesség, hogy az elsőt véletlenül fedezte fel 1955-ben Leo Sternbach, a neves, anyai ágon magyar zsidó származású gyógyszerkémikus, de azután már jött sorra a többi, ugyanarra a kémiai kaptafára felhúzva.
Csakhogy ezek hatása más depresszánsokkal (például alkohollal) együtt felerősödik, és ez gátolhatja a motoros reflexeket és koordinációt, idővel pedig légzési nehézségeket okozhat. Az amerikai folklórban sűrűn emlegetik a flunitrazepamtartalmú Rohypnolt, melynek patikai forgalmát már betiltották, ám illegálisan, utcai drogként széleskörűen beszerezhető. Amennyiben viszont a valóban kimutatott randidrogokat nézzük, akkor gyakoribb közöttük más, még ott is legális benzodiazepinfélék felhasználása. A sokkal kiterjedtebb rekreációs célú használatnál is hasonlóak lehetnek az arányok - mégiscsak egyszerűbb valamit a patikából, mint az utcáról beszerezni! Aki viszont úgy érzi, hogy akaratlan szerbevitel nyomán vált bűncselekmény áldozatává, s ezt ki is szeretné deríttetni, az sürgősen forduljon orvoshoz, hogy elvégezhessék rajta a megfelelő laborvizsgálatokat. A legtöbb teszt ugyanis - egyéntől függően - maximum 72 óráig mutatja ki a benzodiazepinféléket.
Pont a rosszkedv ellen
A pszichoaktív szerekkel foglalkozó szakirodalom kicsit félrevezető módon depreszszánsnak hívja a tudatmódosító szerek egy jelentős csoportját - megkülönböztetve őket a serkentőszerektől avagy stimulánsoktól, a hallucinogénektől, illetve az antipszichotikumoktól. A depresszáns anyagok nem onnan kapták nevüket, hogy depressziót okoznának, bár tudjuk, hogy mindig akadnak a társaságban szomorú részegek. Az elnevezés pusztán az érintett vegyületek (melyek egy részét maga a szervezetünk állítja elő!) agykémiai hatását jellemzi: ezek csökkentik az agy ébrenléti, élénkségi szintjét és ingerelhetőségét azáltal, hogy blokkolják, de legalábbis tompítják bizonyos részeinek működését. A depresszánsok igazán nagy családot alkotnak: az örök listavezető etil-alkohol mellett ide tartoznak többek között a barbiturátok, a benzodiazepinfélék, a hasiskenderfélékben megtalálható kannabinoidok, az opiátok. Szintén családtagok az olyan disszociatív matériák, mint a ketamin vagy lufi és szifon alapon inhalált kéjgáz. És persze depresszánsnak számít számos erős, részben a benzodiazepinféléket felváltó, altató és nyugtató hatású szer is.
