mit tehet akkor
250 közterület-felügyelő, akiknek a nappali szolgálat után kéne még hajnaltájt ruganyos ifjoncokat hajkurászni. Közérzetüket és hatékonyságukat az is rontja, hogy szabálysértési ügyeikben az eltérő és lassú bírságolási gyakorlatot követő helyi önkormányzatok járnak el.
A fővárosban dolgozó maroknyi felügyelőnél nagyobb vehemenciával és eséllyel indul ütközetbe a folyamatos szőnyegbombázás alatt álló III. kerület, ahol a szeptember elején életbe léptetett szigorúbb közbiztonsági rendszerbe (térfigyelő kamerák, köztéri biztonsági szolgálat felállítása stb.) illeszkedő antigraffitis rendelet elfogadása a hónap végére várható. A szabályozás értelmében a három kijelölt helyen kívül tevékenykedő firkászok skalpjára a köztéri közbiztonsági szolgálat emberei - egy-egy rendőrrel karöltve - fognak vadászni.
"A graffitizés akkor válik rendőrségi üggyé, ha a szöveg büntetőjogi normát sért" - mondta dr. Rózsa András, az ORFK szóvivőhelyettese, ami annyit tesz, hogy a firka közösség, vallás vagy kisebbség ellen uszít, gyalázkodik, tiltott jelképet használ. A többi önkormányzati hatáskörű szabálysértés, amit harmincezer forinttal is büntethetnek. Nagyobb mértékű károkozásnál kötelezhetik az elkövetőt az okozott kár megtérítésére, amit (mint a bírságokat általában) nem fizetés esetén végül közmunkával vagy elzárással - 2000 Ft/nap árfolyamon - lehet megváltani. A városképi szempontból fontos épületek, műemlékek legyalázása súlyos rongálásnak minősül, és akár szabadságvesztéssel is büntethető. Magyarországon azonban még senki sem került börtönbe falfirkálás miatt, és vélhetően nem is fog, hiszen zömmel kis- és fiatalkorú elkövetőkről van szó, akiket inkább pénzbírsággal (számla az eltartóhoz), ügyészi megrovással vagy próbára bocsátással sújtanak. Vagy ad hoc kidekorálják a képüket - állítják többen a graffitisek közül, ezt azonban a rendőrök konzekvensen cáfolták.
"Ritkán kerülnek be a kapitányságra" - mondta Ányos Pál, a VI-VII. kerületi rendőrség bűnügyi osztályának helyettes vezetője. Valószínűleg a macerás tettenérés, az általános leterheltség és a büntetések megvalósulásával kapcsolatos szkepszis miatt
a rendőrök szőrmentén
foglalkoznak az illegális dekoratőrökkel. A statisztikák a rongálásoknál nem emelik ki a graffitis eseteket, de becslések szerint ezek 10-20 százaléka köthető a graffitihez. A nyugat-európai mintáról, vagyis felkészült graffitirendőrök bevetéséről, speciális osztag szervezéséről egyelőre szó sincs.
A lakóközösségek, kerületi önkormányzatok, ha van pénzük, alkalmi megbízatásokat adva vakartatnak és mázoltatnak. Mostanában sorra alakulnak ugyan a helyi közterület-felügyeletek, de úgy tűnik, kerületi szinten a Markos-legények, vagyis polgárőrök űzik szívesebben a vadat.
A fővárosi önkormányzat a kilencvenes évek elején, a graffiti hazai elterjedésének kezdetekor még lépést tartott néhány brigád teljesítményével. Egész kis iparág épült ki a központi megrendelésekre. A főpolgármesteri hivatal előminősítési versenyét 1991-ben a Cleartex Kft. nyerte meg, a városházával kötött évi 20 milliós keretszerződés (melyben fővárosi kezelésű útvonalak, aluljárók, objektumok felületén elhelyezett graffitik és plakátok eltüntetésére szerződtek) 1992 és 1997 között volt érvényben. Rajtuk kívül négy-öt kisebb cég űzte az ipart.
"Irtózatosan jó üzlet volt"
- emlékezett vissza Bolla István, a cég igazgatója. Első munkájuk a 301-es parcellára festett Dávid-csillag eltüntetése volt, de ők radírozták le a Nemzetbiztonsági Hivatalról az első Free Tibet feliratot, és glancolták ki a Halászbástyát. Szépen hozott a konyhára a maszek munka is: a Coca-Cola megbízásából megszabadították stigmáitól a Lánchidat. "Mintha varázsoltunk volna" - nosztalgiázott Bolla. A Műemlékvédelmi Hivatal is őket ajánlotta mindenkinek. Népszerűségüket az autodidakta vegyészkedés révén tökéletesített oldószer bevezetése (ami nem szedte le a festéket és a vakolatot, nem pusztította a márványt) és a méhviasz alapú graffitit taszító réteg honosításának köszönhették. Utóbbiról az a legenda járja, hogy egy munkáját levédeni akaró graffitis találta fel, mindenesetre a firkászokat tényleg taszítja: a viasszal bevont falat látva már veszik is a kabátjukat a fiatalok, mert ezekről a házmester spongyával könnyen letörölheti a produktumot. Az eljárás viszont drága ahhoz, hogy a lakóközösségek ilyet rendeljenek, de a közterület gazdái (Batthyány téri aluljáró, Halászbástya) néhol megengedhetik maguknak. A tisztítás során előbb ecsettel, kefével vitték fel a csodafegyvert a falra, aztán nagy- nyomású vízzel leszedték az egészet, majd igény esetén jöhetett a prevenció. Egészen 1997-ig, amikor a graffitiben újonc Fővárosi Közterület-fenntartó Rt. (FKF Rt.) nagyvonalúan átvállalta a cég addigi feladatait. A főváros attól fogva a graffitik és a plakátok eltakakarítására csak velük kötött szolgáltatási szerződést. Igaz, az aranybánya nem hagyományozódott: a szerződés az 1997 óta inflálódó évi 10 millió Ft értékű munkára szól, ebből is csak hárommillió jut graffitire és hétmillió plakátokra. Ebből az összegből csak a forgalmasabb területek obszcén és törvénysértő feliratainak felszámolására futja, taszító védőrétegre pedig
minimális a pénz
"Szélmalomharcot vívunk" - panaszolja Altmann Antal, az FKF Rt. illetékese. Kisebb megbízatások néha beesnek hozzájuk. Az társaság határozottan visszautasítja Bolla vélekedését, hogy az FKF Rt. csőrét anno bökte volna a Cleartex hízása, és az rt. városházi kapcsolatai révén túrta volna ki őket a placcról. "Nagyon örülnénk, ha más cégek is dolgoznának ezen" - mondta Altmann.
A Cleartex igazgatója szerint az FKF Rt. személyi állománya nem is alkalmas arra, hogy az átfogó tisztításhoz, levédéshez szükséges - egyébként is hiányzó - milliós gépeket kezelje. Az egykori graffitielhárító szerint azért lehetne védekezni, bár - mint mondja - nem biztos, hogy a városházán olyan nagyon haragszanak a graffitire. Amikor ´97-ben prevenciós terveivel a városképvédő bizottság elé járult, megkérdezték tőle: "És miért kéne ezeket eltávolítani?"
Igaz, akkor még nem volt annyira "összeírva" a város, de kalkulációja szerint a szűkebben vett pesti és budai belváros fontosabb helyei és aluljárói 15-20 millió Ft-os egyszeri beruházással és havi 2-3 milliós ráfordítással még most is megóvhatók lennének. A főváros azonban jelenleg ennek az összegnek a tizedét sem tudja vagy akarja erre költeni.
Linder Bálint
A kellékbolt
Kimondott graffitisbolt nincs (Donor, az egyik writer üzlete megszűnt), de van néhány festéküzlet, amely felkészült a firkászok igényeire. Egy valamirevaló piece-hez úgy 10 kanna szükséges (egy flakon nagyjából egy négyzetméterre elég). Kezdők és kispénzűek alvázvédőt használnak, ami jól takar, csak épp a capeket (szórófej) tömíti el. Ilyenből többfajta létezik: nagy felületek gyors árnyékolására (fatcap), vékony, precizitást igénylő vonalak, kontúrok készítésére (skinnycap) és színek közti finom átmenetek kidolgozására (softcap). Magyarországon az igényesebb rajzokhoz a nemzetközileg is ismert dekorfestékeket veszik: nálunk a Multona és a Belton terjedt el. Bölöni István festékboltjában (Bp. XIII., Szabolcs u. 32-34.) Beltont forgalmaznak, ára (690-1190 Ft/400 ml) alig haladja meg a Duplicolorét. A teljes színskálából (úgy 130 szín) közel kilencven folyamatosan van raktáron, minden árnyalatból el is fogy hetente egy kartonnal. Változó, hogy melyik szín kapós: egy éve a "samtlilát" keresték, a falakon viszont "a króm és a feka" az uralkodó, mert ezek nagy területen gyorsan fednek. Bölöni bevallása szerint még nem volt problémája a kannák miatt, a gyártók és a kereskedők legalább úgy mossák kezeiket, mint a dohányipar a dohányzók esetében. "Use cans for art not for vandalism" - áll a flakonokon. Lehet, hogy a szülők egy része sem gondolkodik másként, vagy iparággá fejlődött a fújás, mindenesetre sokan kérnek áfás számlát. Újdonságként kapható nála filc is (2700 Ft). Bár graffitis körben menő, ha a készletet organizálják (lopják), de ez a probléma az angyalföldi üzletet már nem érinti, ahogy a bolt környékét sem firkálják már. "Az ember ne piszkítson oda, ahol eszik" - fűzi hozzá Bölöni.
- bogár -
MÁV
A MÁV háromezer vasúti személykocsija közül négyszáz-négyszázötvenet borít kisebb-nagyobb graffiti - tájékoztatott Zaránd György szakigazgató. (Ez az arány elmarad a nyugat-európai átlagtól, ahol a baffolás [a szerelvények tisztítása] is gyorsabb ütemű, mint idehaza - B. ZS.) Mivel a vállalat kocsiparkja nagyon öreg, differenciálnak a befestett vagonok megtisztításakor. Új és felújításra kerülő vonatok esetében olyan bevonatrendszert alkalmaznak, amelyről gyorsan lejön a rákerült festék. Ha fóliaréteggel vonják be, félmilliós, ha vékony filmréteggel, százötven-százhetvenezres tétel áll a költségoldalon kocsinként. (Utóbbi élettartama persze jóval rövidebb.) Az obsitra váró vaskerekűket is baffolják, bár jobbára csak a kocsi oldalán lévő számokat, melyek fontos műszaki paramétereket, sebességet, komfortfokozatot jeleznek. Háromévenként a vagonok nagygenerálon esnek át, a forgalomban maradókat szükség esetén a MÁV járműjavítóiban át is festik. Mióta a kocsik fényezése környezetvédelmi okokból vízbázisú festékkel történik, a takarítókolóniáknak nehezebb a dolguk: az alapfesték heves reakcióba lép a firkászok bevonataival, szétválasztásuk a Barba-trükk kategóriájába tartozik. A vasúti kocsik belső dekorálására használt tintaceruzák szinte eltüntethetetlen nyomot hagynak, "az obszcén és a politikai feliratokat" azonban igyekeznek lemázolni. Noha a MÁV láthatóan be van havazva, a tisztítóműveletek évi 23-24 milliót emésztenek fel.
Zaránd arról is leülne tárgyalni, hogy legális felületekért cserében békét hagyjanak a közlekedő szerelvényeknek, bár szerinte a firkászoknak "épp az a buli, hogy graffitis vonatok menjenek".
B. ZS.
