A tinidrámáknak érthető okokból nem erősségük a felnőtt nézők megszólítása, és felnőtt szereplőik is nagyon hasonlítanak a 90-es évek slasherjeiben felbukkanó társaikra: nincsenek ott, amikor kellene, és értetlenségük vagy túlzott szigoruk kamaszodó gyerekeik vesztét okozzák. Lehet ellenük lázadni, lehet őket szidni, de szervesen csak ritkán részesei a cselekménynek.
A Tizenhárom okom volt már csak azért is figyelemre méltó, mert kiemelt figyelmet szentel a felnőttek/szülők hibáinak és erényeinek, de nem ez a legjobb tulajdonsága. Olyan erővel tárja fel az ezredforduló körül született generáció társas viszonyainak ocsmány oldalát, ahogy mostanság tévében nem láttuk. Egy középiskolás lány öngyilkos lesz az őt érő folyamatos zaklatás miatt. Mielőtt véget vetne az életének, tizenhárom kazettát hagy hátra tizenhárom embernek, akik hozzájárultak a döntéséhez. A sorozat logikája nem áll messze a detektívtörténetétől, ahol szülők, iskolai tanácsadók, ügyvédek, de legfőképp egy kissé irritáló kamasz fiú próbálja kiolvasni Hannah múltjából az öngyilkosság okát, miközben a jelenbeli gyásszal küzdenek. Eltérő mértékben, de mind aljasak, önzők és kegyetlenek, fásultak és hidegek. Mindannyian felelősek Hannah haláláért, de mind nyomorultak és esendőek maguk is, viszont egyiküket sem lehet szeretni. A Tizenhárom okom volt kissé túlságosan is meg van győződve saját ütősségéről, de az ereje abban rejlik, hogy megmutatja egy öngyilkosság komplexitását, és egy pillanatra sem csábít az áldozathibáztatásra.
Magyar felirat: Sanders – Szandii & kissoreg – Szandi* & Klaudia
