Tévétorrent

13 Reasons Why

Tévétorrent

A tinidrámáknak érthető okokból nem erősségük a felnőtt nézők megszólítása, és felnőtt szereplőik is nagyon hasonlítanak a 90-es évek slasherjeiben felbukkanó társaikra: nincsenek ott, amikor kellene, és értetlenségük vagy túlzott szigoruk kamaszodó gyerekeik vesztét okozzák. Lehet ellenük lázadni, lehet őket szidni, de szervesen csak ritkán részesei a cselekménynek.

A Tizenhárom okom volt már csak azért is figyelemre méltó, mert kiemelt figyelmet szentel a felnőttek/szülők hibáinak és erényeinek, de nem ez a legjobb tulajdonsága. Olyan erővel tárja fel az ezredforduló körül született generáció társas viszonyainak ocsmány oldalát, ahogy mostanság tévében nem láttuk. Egy középiskolás lány öngyilkos lesz az őt érő folyamatos zaklatás miatt. Mielőtt véget vetne az életének, tizenhárom kazettát hagy hátra tizenhárom embernek, akik hozzájárultak a döntéséhez. A sorozat logikája nem áll messze a detektívtörténetétől, ahol szülők, iskolai tanácsadók, ügyvédek, de legfőképp egy kissé irritáló kamasz fiú próbálja kiolvasni Hannah múltjából az öngyilkosság okát, miközben a jelenbeli gyásszal küzdenek. Eltérő mértékben, de mind aljasak, önzők és kegyetlenek, fásultak és hidegek. Mindannyian felelősek Hannah haláláért, de mind nyomorultak és esendőek maguk is, viszont egyiküket sem lehet szeretni. A Tizenhárom okom volt kissé túlságosan is meg van győződve saját ütősségéről, de az ereje abban rejlik, hogy megmutatja egy öngyilkosság komplexitását, és egy pillanatra sem csábít az áldozathibáztatásra.

Magyar felirat: Sanders – Szandii & kissoreg – Szandi* & Klaudia

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.