Tévétorrent

The Loch

Tévétorrent

Lehet arról vitatkozni, hogy a brit krimisorozatoknak volt-e, van-e vagy soha el sem múlt az aranykora, esetleg inkább csak amolyan sznob ínyencség volt ez már kezdettől is. Ám az olyan darabok, mint a Broadchurch, Happy Valley, Luther, The Fall vagy a Sherlock időről időre megtörik az amerikai hegemóniát. A britek szeretnek elszöszögni nemcsak az elkövető, de a nyomozó és a gyilkosságot elszenvedő közösség lelki folyamatain is, és az amerikai nagyvárosi helyszínekkel éles kontrasztban álló kisvárosi/vidéki miliő pedig nemcsak egzotikusnak hat, hanem puszta háttérből szereplővé lép elő. Nehéz ezt megunni, de van az a pont, amikor a nézőnek már olyan érzése támad, hogy néhányszor látta már ugyanezt.

A skót The Loch esetében sajnos ez a helyzet. A festői Lochnafoyban valaki brutálisan meggyilkol egy zongoratanárt, majd az esettől látszólag függetlenül a helyi rendőrség talál egy másik testből származó szívet is. Hamar odasereglik néhány neves detektív, és világossá válik, hogy a városkában egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Minden a brit krimiknél megszokott rendben halad: a közösség szörnyű titkokat rejteget, a nyomozók (közülük ki­emelkedik a naiv, de éles eszű Laura Fraser és a megfáradt, dörzsölt Siobhan Finneran) egyre jobban bevonódnak az eseményekbe, mindezt pedig precízen megkomponált felvételek szakítják meg a vadregényes skót tájról. Talán a készítők is érezték, hogy nem sok újat tudnak mutatni, ezért a gyilkosságot igyekeztek némi vérrel feldobni – ez már a Fortitude-ban is működött. De a máskor élő, lélegző figurák itt üresek és klisészerűek.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.