Tévétorrent

The Loch

Tévétorrent

Lehet arról vitatkozni, hogy a brit krimisorozatoknak volt-e, van-e vagy soha el sem múlt az aranykora, esetleg inkább csak amolyan sznob ínyencség volt ez már kezdettől is. Ám az olyan darabok, mint a Broadchurch, Happy Valley, Luther, The Fall vagy a Sherlock időről időre megtörik az amerikai hegemóniát. A britek szeretnek elszöszögni nemcsak az elkövető, de a nyomozó és a gyilkosságot elszenvedő közösség lelki folyamatain is, és az amerikai nagyvárosi helyszínekkel éles kontrasztban álló kisvárosi/vidéki miliő pedig nemcsak egzotikusnak hat, hanem puszta háttérből szereplővé lép elő. Nehéz ezt megunni, de van az a pont, amikor a nézőnek már olyan érzése támad, hogy néhányszor látta már ugyanezt.

A skót The Loch esetében sajnos ez a helyzet. A festői Lochnafoyban valaki brutálisan meggyilkol egy zongoratanárt, majd az esettől látszólag függetlenül a helyi rendőrség talál egy másik testből származó szívet is. Hamar odasereglik néhány neves detektív, és világossá válik, hogy a városkában egy sorozatgyilkos garázdálkodik. Minden a brit krimiknél megszokott rendben halad: a közösség szörnyű titkokat rejteget, a nyomozók (közülük ki­emelkedik a naiv, de éles eszű Laura Fraser és a megfáradt, dörzsölt Siobhan Finneran) egyre jobban bevonódnak az eseményekbe, mindezt pedig precízen megkomponált felvételek szakítják meg a vadregényes skót tájról. Talán a készítők is érezték, hogy nem sok újat tudnak mutatni, ezért a gyilkosságot igyekeztek némi vérrel feldobni – ez már a Fortitude-ban is működött. De a máskor élő, lélegző figurák itt üresek és klisészerűek.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.