A 24 és a Homeland folytatása Szaniszló Ferenc összeesküvés-elméleteivel – itt az American Odyssey!

Tévétorrent

Így duzzadt az elmúlt években hátborzongató mértékűre – a 24-től a Homelanden át az American Odyssey-ig – az amerikai állampolgárok gyanakvása az állammal szemben.

Érdekes megfigyelni, hogy a 24-től a Homelanden át az American Odyssey-ig nyúló ívben, hogyan rajzolódik ki az amerikai állampolgárokban az állammal szemben növekvő gyanakvás. A 24-ben kaptunk egy kompetens, bár nem mindig feddhetetlen módszerrel dolgozó ügynököt, leginkább azzal a küldetéssel, hogy a sorozatfüggő közönségnek legitimálja a Bush-féle War on Terror-kampányt. Megjelentek „az arabok” mint külső ellenségek, akik ellen a nem mindig törvényes fellépés elfogadható. Térden lőhetlek, ha tetszik… A Homelandben már felmerül egy lehetséges belső ellenség lehetősége. Ráadásul az abszolút iszonyat, az al-Kaida által megtérített derék jenki katona képében. Az NSA-incidens utáni radikális bizalomvesztés pedig a leginkább az Odyssey-n látszik: egy mindent átszövő összeesküvést vázol fel, ami mögött maga Amerika áll.

false


Bin Laden fejétől az Occupy talpáig

A sorozat Abdul Abbas (bin Laden) meggyilkolásával indít. A katonák a terroristavezérnél kompromittáló iratokat találnak, melyek arra utalnak, hogy amerikai cégek pénzelik a szervezetet. Ezután az akciót végző alakulat tagjait egy amerikai drón megöli. Egyetlen túlélő (Anna Friel) marad, akit a kormány kitartóan próbál eltenni láb alól. Ez a rövid kis szinopszis is jól mutatja, milyen a sorozat általános világképe. Minden feszültséget eliminálva már az első pár epizódban ránk zúdítanak egy vad, kusza összeesküvés elméletet, melyben az egyetlen rendszerező elv az, hogy mindenki ellenünk van. Három külön futó, de néha összefonódó szálat követünk három tiszta emberről: a túlélő katona, egy vállalatok után nyomozó ügyvéd és egy lánglelkű Occupy-aktivista.

Szaniszló Ferenc Amerikája

Kreált bonyolultsága ellenére egysíkú cselekményvilágot kapunk, ahol nemcsak az amerikai (pénzügyi, katonai, állami) vezetők, de a látszólag heterogénnek, de valójában esszenciálisan és egyetemesen gonosznak ábrázolt „arabok” is veszélyt jelentenek. A másik probléma, hogy az egyetlen szimpatikus szereplő a női katona, ám hiába próbálják a készítők rajta keresztül egyben tartani a kusza szövésű cselekményrendszert, csúnyán elbuknak. Hiába a komolykodás, a sorozat olyan, mint egy utcasarkon ordibáló konteógyártó.

Figyelmébe ajánljuk