Egyetért-e Ön azzal, hogy 3 milliárd, egyik pillanatról a másikra megjelenő menekültet nem bír el a bolygónk? – nálunk valószínűleg hasonló kérdésekben testet öltő nemzeti konzultációt fakasztana e sorozat alaphelyzete. A menekültek koszosan, meztelenül és zavarodott állapotban tűnnek föl mindenhol a világon, élelem és szállás után kutatnak, mellkasukon piros fénypont világít, és egyébként a jövőből jöttek. Hogy hogyan és miért, arról nem beszélhetnek, de szerencsére akadnak renitensek, akik felrúgják a szabályokat. Figyelmünket egy egyszerű kis vidéki család köti le éppen, már ránézésre is túl egyszerűek és túl vidékiek ahhoz, hogy minden rendben menjen. Mivel a menekülthullám leginkább a városokat sújtja, akik tehetik, megindulnak a kisebb települések felé – például oda, ahol Samuel, Emma és a kis Ani csinálná azt, amit minden hasonló tévébeli család, templomba járna, kockás inget hordana, és a közértessel meg a szomszéddal csevegne. Csakhogy egy, a többieknél megnyerőbb külsejű és modorú idegen bekéredzkedik hozzájuk, ők pedig jó keresztényként segítenek rajta. Innen pedig csak néhány parázs, családon belüli vita választja el őket attól, hogy megtudják: este 10 körül valaki meggyilkolja őket.
A befogadott borostás terminátor mindenesetre azt állítja, ő azért jött a jövőből, hogy segítsen. A sorozatban többször rántanak kétcsövű puskát, mint ahányszor megcáfolja, majd alátámasztja valami az idegen állítását, így a nagy kanállal adagolt feszültséget nem innen kell várnunk. Talán inkább a sztereotip vidéki kisközösség tagjaitól.
