Tévétorrent

A vadember bosszúja

Steven Knight: Tabu

Tévétorrent

Szép reményekkel induló sorozat: úgy kezd, hogy Magwitch (Tom Hardy; micsoda disznóság, hogy neki eddig csak Bill Sikes jutott) épp elássa a kincsét, nagy a sár arra meg minden. A derék Abelt itt ugyan James Keziah Delaney-nek hívják, de szerencsére a továbbiakban sem kell túl messzire szakadnunk bizonyos dickensi… nos, külsőségektől. A tapasztalt néző az első perctől azt lesi, honnan ugrik majd elő Alun Armstrong. Egyelőre lesheti.

Steven Knight a Peaky Blinders után egy újabb kétes felemelkedéstörténetet vitt színre, de ezúttal nem gengszterek (bár ez inkább attól függ, hogyan definiáljuk a gengsztert) törnek a csúcsra, hanem egy titokzatos exkatona. A cselekmény 1814-ben játszódik, amikor az épp születőben lévő új világhatalom, az Egyesült Államok háborúban áll a büszke Nagy-Britanniával. E háborúban összefonódik britek, bennszülött és fehér amerikaiak, illetve afrikai rabszolgák sorsa, és ebbe a bonyolult érdekhálózatba csapódik be a halottnak hitt Delaney és az ő terhes atyai öröksége. A volt brit katona, aki afrikai fogsága alatt láthatóan eszét vesztette, apró, de értékes területet birtokol Amerika nyugati partjainál, mely kaput nyithat a Kínával immár sürgetően esedékes kereskedéshez.

Knight sorozata egy viszonylag keveset tárgyalt periódust tesz témájává, alaposan szemügyre véve a korszak al- és felvilágát, de a hang­ütést és a tempót sajnos nem mindig sikerül eltalálnia.
A Peaky Blinders esetében már jól bevált receptet látjuk viszont: a szereplők korhűek, de mégis kissé eltúlzottak Franka Potente blazírt német prostituáltjától Stephen Graham és Tom Hardy már-már karikaturisztikus tetoválásaiig. Az első néhány epizód kifejezetten vontatott és konfliktusszegény, de legalább van idő feldolgozni a számos egymást keresztező érdeket és intrikát, illetve kiélvezni a sötét és könyörtelen tónusokat.

A sorozat leggyengébb eleme (sokaknak bizonyára) teljesen váratlanul Tom Hardy, aki a Peaky Blinders kis dózisban zseniális (év­adokon áthurcolván viszont fárasztó) mellékalakját, Alfie Solomonst menti át a Tabuba is. Ami amott egy ideig szórakoztató volt (furcsa intonáció, zavarba ejtő szemmeresztgetés), az itt már fárasztó, különösen, amikor perceken át kell néznünk a semmiféle narratív értékkel nem bíró látomásos és transzba esős epizódokat. Egészségtelenül rátelepszik az egész sorozatra, és alig hagy levegőt a mellékszereplőknek. Különösen bántó e kudarcban az, hogy Knight nyilvánvalóan Hardyra írta a szériát, de ez a színészközpontúság közel sem sült el olyan jól, mint az egyszemélyes Locke esetében. Kár.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi & Szigony

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.