Tévétorrent

A vadember bosszúja

Steven Knight: Tabu

Tévétorrent

Szép reményekkel induló sorozat: úgy kezd, hogy Magwitch (Tom Hardy; micsoda disznóság, hogy neki eddig csak Bill Sikes jutott) épp elássa a kincsét, nagy a sár arra meg minden. A derék Abelt itt ugyan James Keziah Delaney-nek hívják, de szerencsére a továbbiakban sem kell túl messzire szakadnunk bizonyos dickensi… nos, külsőségektől. A tapasztalt néző az első perctől azt lesi, honnan ugrik majd elő Alun Armstrong. Egyelőre lesheti.

Steven Knight a Peaky Blinders után egy újabb kétes felemelkedéstörténetet vitt színre, de ezúttal nem gengszterek (bár ez inkább attól függ, hogyan definiáljuk a gengsztert) törnek a csúcsra, hanem egy titokzatos exkatona. A cselekmény 1814-ben játszódik, amikor az épp születőben lévő új világhatalom, az Egyesült Államok háborúban áll a büszke Nagy-Britanniával. E háborúban összefonódik britek, bennszülött és fehér amerikaiak, illetve afrikai rabszolgák sorsa, és ebbe a bonyolult érdekhálózatba csapódik be a halottnak hitt Delaney és az ő terhes atyai öröksége. A volt brit katona, aki afrikai fogsága alatt láthatóan eszét vesztette, apró, de értékes területet birtokol Amerika nyugati partjainál, mely kaput nyithat a Kínával immár sürgetően esedékes kereskedéshez.

Knight sorozata egy viszonylag keveset tárgyalt periódust tesz témájává, alaposan szemügyre véve a korszak al- és felvilágát, de a hang­ütést és a tempót sajnos nem mindig sikerül eltalálnia.
A Peaky Blinders esetében már jól bevált receptet látjuk viszont: a szereplők korhűek, de mégis kissé eltúlzottak Franka Potente blazírt német prostituáltjától Stephen Graham és Tom Hardy már-már karikaturisztikus tetoválásaiig. Az első néhány epizód kifejezetten vontatott és konfliktusszegény, de legalább van idő feldolgozni a számos egymást keresztező érdeket és intrikát, illetve kiélvezni a sötét és könyörtelen tónusokat.

A sorozat leggyengébb eleme (sokaknak bizonyára) teljesen váratlanul Tom Hardy, aki a Peaky Blinders kis dózisban zseniális (év­adokon áthurcolván viszont fárasztó) mellékalakját, Alfie Solomonst menti át a Tabuba is. Ami amott egy ideig szórakoztató volt (furcsa intonáció, zavarba ejtő szemmeresztgetés), az itt már fárasztó, különösen, amikor perceken át kell néznünk a semmiféle narratív értékkel nem bíró látomásos és transzba esős epizódokat. Egészségtelenül rátelepszik az egész sorozatra, és alig hagy levegőt a mellékszereplőknek. Különösen bántó e kudarcban az, hogy Knight nyilvánvalóan Hardyra írta a szériát, de ez a színészközpontúság közel sem sült el olyan jól, mint az egyszemélyes Locke esetében. Kár.

Magyar felirat: anneshirley83 & gricsi & Szigony

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.