Ahogy a Netflix építgeti a maga intellektuálisabb, alsókutyákból álló Bosszúálló-csapatát (Defenders), egy újabb New York-i kerület kapott lokális szuperhőst, amolyan kispesti Supermant. A Jessica Jones mellékalakjaként debütált Luke Cage az afrikai–amerikai kultúra szimbolikus helyeként számon tartott Harlem igazságosztója.
S Luke Cage valóban méltó hőse Harlemnek. Egyesül benne a karakán, konfliktusmentesen jó fekete férfihős számos toposza: a megszabadult nemes lelkű rabszolga, az egyszerű, de mély igazságérzettel megáldott munkásember és a Shafttel rokon tökös igazságosztó (az ezzel járó promiszkuitás persze elég kétes választás a pozitív reprezentáció szempontjából). Mike Colter ki is hozza, amit a kissé kétdimenziós figurából ki lehet, a probléma nem is vele, hanem inkább a hangvétellel van. Ugyanis a sorozat képtelen megtalálni az egyensúlyt a harsány blaxploitation-elemek és a Netflixre jellemző komor realizmus között. Hol prüntyögnek az anakronisztikus funkydallamok, hol pedig Malcolm X munkásságáról elmélkednek küszködő munkásosztálybeliek. Coker érzi, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül Harlem örökségét és a fekete polgárjogi mozgalmakat, de nem találja a módját, hogy ezeket zökkenőmentesen illessze a cselekménybe.
Ráadásul szegény Luke Cage nem kap elég emlékezetes gonoszokat, neki csak a meglepően ripacs Mahershala Ali gengszterfőnöke és a csak egy fokkal elviselhetőbb Alfre Woodard korrupt politikusa jut. Ah, politika és szervezett bűnözés összeérnek, de mellőzik a valódi drámát és mélységet.
Magyar felirat: Mor Tuadh és tsai
