Az utóbbi évek legjobb politikai tévésorozata a dán közszolgálatin indult 2010-ben. Népszerű műfaj ez az ún. szabad világban, mindenki hozzáadja a maga nemzeti sajátosságait: az amerikaiak leginkább a pátoszt, az angolok a szarkazmust, de a szériák bátor új világában ezt sem kell szentírásnak venni, van már cinikus amerikai, érzelgős brit is. Magyar nemzeti sajátságként mi mindezt a partvonalról, mások tévéjében nézzük, és legfeljebb azzal vigasztalódhatunk, hogy népességarányosan nekünk van a legtöbb közszolgálati csatornánk a világon.
A műfaj klasszikusa, Az elnök emberei az USA kormányzati rendszerének apoteózisa. Innen jutottunk el napjainkra a House of Cardsig – azzal a cseppet sem lényegtelen megszorítással, hogy ez egyrészt egy brit sorozat remake-je, másrészt annyira elveti a sulykot, hogy számos erénye dacára képtelenség komolyan venni. A legpiszkosabb politikai játszma, visszaélés a hatalommal, a korrupció minden formája súlytalanná válik amellett, hogy a kormány/államfő többrendbeli gyilkos, egyszerű köztörvényes bűnöző. Az ilyenek pedig egy egészen más zsáner szereplői.
A dánok a West Wingnél kevésbé magasztosan, a Kártyavárnál jóval etikusabban, egészében földönjáróbban közelítették meg a témát a Borgennel. A cím a Christiansborg kastélyra utal, amelyben a három hatalmi ág – miniszterelnökség, parlament, legfelső bíróság – székel. A körülmények váratlan összejátszása úgy hozza, hogy a parlamenti választásokon elhullik a két nagy esélyes, és nevető harmadikként befut a Mérsékelt Párt (a fantázianevű pártokat nem nehéz azonosítani a létezőkkel). Karizmatikus vezetőjük, Birgitte Nyborg tűzről pattant milf, aki biciklivel munkába járó kétgyerekes anyából egyszerre a reflektorfényben – és a politikai intrikák középpontjában – találja magát. Megnyílik előtte a lehetőség, hogy Dánia első női miniszterelnöke és jelentős „államférfi” legyen. Már önmagában a lehetőség megragadásáért is olyan képességeket kell mozgósítania, amelyek létezéséről nem is tudott, ahogy nem tudhat arról sem, mekkora árat kell ezért fizetnie.
| ||
A hivatásos politikusokon kívül természetesen szerepet kapnak a különféle „királycsinálók” (köztük egy dúlt lelkű spindoktor) és a média (a vezető tévéadótól a botránylapig), és persze fény derül kisebb-nagyobb disznóságokra is. E téren azért nem lehetnek túlzott elvárásaink, lévén Dánia a világ egyik legkevésbé korrupt országa.
A sorozat három évada (egyenként tíz egyórás epizóddal) közül az első a legjobb, amelyben a közügyek dominálnak, míg az elsöprő siker kikényszerítette folytatásban egyre nagyobb teret szentelnek a megismert és megszeretett figurák magánéletének.
A tüneményes Sidse Babett Knudsen (aki vágyik őt újra látni, annak ajánlom a tragikus kimenetelű dán–porosz háborúról szóló 1864 sorozatot) tökéletes választás, de a többiek sem okoznak csalódást, különös tekintettel a revolver-újságíróvá vedlő, bukott politikust játszó Peter Mygindre, az alkoholproblémákkal küzdő veterán újságírónőt adó Benedikte Hansenre vagy a miniszterelnök férjeként egy leharcolt gyeses anya minden tünetét felmutató Mikael Birkkjaerre.
A Borgen világszerte hatalmas érdeklődést keltett, Koszovótól Izraelig, Dél-Koreától Törökországig sugározták, de még magyar tévénézők is láthatták, hogy működik egy demokrácia – már ha fogni tudják valamelyik szomszédunk, például a szerbek adását.
Magyar felirat (első évad): Lavinia
