Államnő

Borgen

  • - borz -
  • 2015. augusztus 31.

Tévétorrent

Az utóbbi évek legjobb politikai tévésorozatában Dánia első női miniszterelnöke óriási lehetőséghez jut, de meg is kérik az árát.

Az utóbbi évek legjobb politikai tévésorozata a dán közszolgálatin indult 2010-ben. Népszerű műfaj ez az ún. szabad világban, mindenki hozzáadja a maga nemzeti sajátosságait: az amerikaiak leginkább a pátoszt, az angolok a szarkazmust, de a szériák bátor új világában ezt sem kell szentírásnak venni, van már cinikus amerikai, érzelgős brit is. Magyar nemzeti sajátságként mi mindezt a partvonalról, mások tévéjében nézzük, és legfeljebb azzal vigasztalódhatunk, hogy népességarányosan nekünk van a legtöbb közszolgálati csatornánk a világon.

A műfaj klasszikusa, Az elnök emberei az USA kormányzati rend­szerének apoteózisa. Innen jutottunk el napjainkra a House of Cardsig – azzal a cseppet sem lényegtelen megszorítással, hogy ez egyrészt egy brit sorozat re­make-je, másrészt annyira elveti a sulykot, hogy számos erénye dacára képtelenség komolyan venni. A legpiszkosabb politikai játszma, visszaélés a hatalommal, a korrupció minden formája súlytalanná válik amellett, hogy a kormány/államfő többrendbeli gyilkos, egyszerű köztörvényes bűnöző. Az ilyenek pedig egy egészen más zsáner szereplői.

A dánok a West Wingnél kevésbé magasztosan, a Kártyavárnál jóval etikusabban, egészében földönjáróbban közelítették meg a témát a Borgennel. A cím a Christiansborg kastélyra utal, amelyben a három hatalmi ág – miniszterelnökség, parlament, legfelső bíróság – székel. A körülmények váratlan összejátszása úgy hozza, hogy a parlamenti választásokon elhullik a két nagy esélyes, és nevető harmadikként befut a Mérsékelt Párt (a fantázianevű pártokat nem nehéz azonosítani a létezőkkel). Karizmatikus vezetőjük, Birgitte Nyborg tűzről pattant milf, aki biciklivel munkába járó kétgyerekes anyából egyszerre a reflektorfényben – és a politikai intrikák középpontjában – találja magát. Megnyílik előtte a lehetőség, hogy Dánia első női miniszterelnöke és jelentős „államférfi” legyen. Már önmagában a lehetőség megragadásáért is olyan képességeket kell mozgósítania, amelyek létezéséről nem is tudott, ahogy nem tudhat arról sem, mekkora árat kell ezért fizetnie.

false

A hivatásos politikusokon kívül természetesen szerepet kapnak a különféle „királycsinálók” (köztük egy dúlt lelkű spindoktor) és a média (a vezető tévéadótól a botránylapig), és persze fény derül kisebb-nagyobb disznóságokra is. E téren azért nem lehetnek túlzott elvárásaink, lévén Dánia a világ egyik legkevésbé korrupt országa.

A sorozat három évada (egyenként tíz egyórás epizóddal) közül az első a legjobb, amelyben a közügyek dominálnak, míg az elsöprő siker kikényszerítette folytatásban egyre nagyobb teret szentelnek a megismert és megszeretett figurák magánéletének.

A tüneményes Sidse Babett Knudsen (aki vágyik őt újra látni, annak ajánlom a tragikus kimenetelű dán–porosz háborúról szóló 1864 sorozatot) tökéletes választás, de a többiek sem okoznak csalódást, különös tekintettel a revolver-újságíróvá vedlő, bukott politikust játszó Peter Mygindre, az alkoholproblémákkal küzdő veterán újságírónőt adó Benedikte Han­senre vagy a miniszterelnök férjeként egy leharcolt gyeses anya minden tünetét felmutató Mikael Birkkjaerre.

A Borgen világszerte hatalmas érdeklődést keltett, Koszovótól Izraelig, Dél-Koreától Törökországig sugározták, de még magyar tévénézők is láthatták, hogy működik egy demokrácia – már ha fogni tudják valamelyik szomszédunk, például a szerbek adását.

Magyar felirat (első évad): Lavinia

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)