Almost Human

  • - kg -
  • 2014. január 12.

Tévétorrent

Nem túl távoli jövők mindig vannak, mindig lesznek, és nemcsak az a jó bennük, hogy az alkotói fantáziának csupán a költségvetés szab határt (bár így is minden második jövő szárnyas & fejvadászos), hanem az is, hogy sosem kell kiírni: "Igaz történet alapján." Az Almost Human esetében az átlagosnál többet szántak eme nem túl távoli jövő tárgyi világának felcicomázására - fegyverek, kommunikációs kütyük, utcaképek és közlekedési eszközök terén JJ Abrams új sorozata abba a műfaji kreclibe tartozik, melyet úgy hívnak; minőségi televíziózás.

A következő műfaji megálló a robotos filmek, melyek szép példája volt legutóbb az €Äkta Människor című svéd csoda (egy polgári IKEA-világban játszódó robotforradalom részletgazdag kibontása), az európai érzékenységet azonban Abrams robotjai hírből sem ismerik. A sorozat ősi sémákkal kereskedik; kevésbé érdekli a "mit ér a robot, ha majdnem ember" problémakör, mint a minden epizódra jutó nyomozómunka, melyet a buddy movie-k ősi szabályai szerint egy fehér hús-vér ember és egy fekete gépember vezényel le az ilyenkor szokásos, egyszer te szólsz be nekem, másszor én szólok be neked ritmikus nyelvgimnasztika közepette. Úgy látszik, a jövő annyira mégsem előrehaladott, hogy sikerült volna túllépni az Eddie Murphy - Nick Nolte vagy a Mel Gibson - Danny Glover formulán. De ha épp nincs jobb dolgunk, és az Ākta Människor második évadjának angol feliratai (Real Humans) is késnek, csalatkozni Karl Urban (fehér+ember) és Michael Ealy (fekete+gép) párosában sem fogunk - feltéve, ha kedveljük az agyilag-érzelmileg nem túl megerőltető, nem túl távoli jövőket.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.