Drótplecsni – Low Winter Sun

A tízrészes amerikai bűnsorozat egész jó lenne, ha feledni tudnánk, hogy kapitális hülyeségre épül. A "tökéletes gyilkosságnak" eleve ódon hangzása van, de ha 21. századi hétpróbás zsaruk jönnek ezzel, akkor joggal kételkedünk nemcsak a hozzáértésükben, de az ép eszükben is.

Másfelől viszont hitchcocki izgalomfokozó elem, hogy a krimiken edződött néző többet tud a szereplőknél, nem lepik meg a kórboncnok sorsdöntő felfedezései, mint szegény Frank Agnew és Joe Geddes nyomozót, akik ráadásul rendőrgyilkosságot követnek el előre megfontoltan. Ez nem spoiler, hanem a Low Winter Sun kiinduló helyzete: a továbbiakban azt hömpölygetik, hogyan lehet egy ilyet megúszni. Innentől válik valóban érdekessé a sztori, a helyszíntől (a hivatalos csőd szélén álló, de ténylegesen már rég bedöglött Detroit) a karaktereken át az atmoszféráig. Mert hangulata, az nagyon van a filmnek. A szereplők közül kiemelkedik a nem mocskos zsaru, Frank (Mark Strong), aki eredendő bűnként megszállottja lesz egy kelet-európai prostituáltnak. Ezt a gyenge pontját használják fel a gonoszok, élükön Geddes nyomozóval, aki úgy velejéig romlott, hogy közben emberszerűen összetett személyiség marad.

Az amerikai széria egy kétrészes brit tévéfilm remake-je. Oly híven követi az eredetit, hogy nemcsak a fő szálat veszi át szinte pontról pontra, de a figurák nevét, beosztását, dramaturgiai szerepét is. És a főhőst játszó Mark Strongot, aki a Firth of Forthtól jóformán száraz lábbal kel át az óceánon. A brit film ugyanis Edinburghban játszódik, amit csont nélkül írnánk a javára, ha egyes színészek nem vinnék annyira túlzásba a skót akcentust, hogy még az angol anyanyelvű nézők is felhorgadjanak ellene. (A skótok érthetetlen hablatyolása a viccek és legendák birodalmába tartozik; közepesen iskolázott, városi emberek nyelvhasználata nem tér el kirívóan a sztenderdtől.)

A két részből úgy lett tíz, hogy beleszőttek egy mellékszálat a Drótból: az ottani Ziggyvel és a göröggel egyetemben. James Ransone itt is önálló bűnözői karrierre tör a maga felhőtlen módján, ész nélkül, egyszerre szállva szembe utcai drogterjesztőkkel és a területet uraló maffiózóval.

Ha azt mondjuk, hogy a Low Winter Sunt a Shieldből és a Wire-ből rakták össze, az nem elmarasztalás, hanem dicséret. Csak azt a tökéletes gyilkosságot tudnánk feledni.