Farkat graffitizni valahova igazi politikai tett – itthon inkább gecit taggelni menő, de az American Vandal bebizonyítja, mennyivel több perspektíva van a karakán figurális ábrázolásban: számít az, hogy merre áll a hímtag, mi a golyókhoz viszonyított aránya, van-e rajta szőr vagy nem (csak akkor autentikus, ha van), mennyi idő alatt készül el, és hová kerül. Az American Vandalban mindegyik részlet – és még sokkal több is – kimerítő elemzés tárgya.
Dylan Maxwell nagypofájú bohóc, notórius farokrajzoló, aki több tanárt kergetett már az őrületbe e szenvedélyével – teljesen természetes, hogy amikor a gimnázium tanári karának huszonhét kocsiját hasonló módon megrongálja valaki, a gyanú rá terelődik. Kérdés nélkül felfüggesztik, s ezzel továbbtanulását és egész jövőjét elkaszálják. És akkor a tévés szakkör geekjei hozzálátnak felgöngyölíteni az esetet. A sorozat az ő nyomozásuk ál-dokumentumfilmes lenyomata.
Gyilkosság helyett csak néhány sebtében felfújt farokról van szó, a szatirikus él tehát eleve adott – az American Vandal viszont tökéletesen másolja és parodizálja a nyomozós sorozatokat, és úgy tud önironikus lenni, hogy komolyságát egy pillanatra sem veszíti el. Karfába markolóan izgalmas, ahogyan kiderül, lehet-e ennyi pöcsöt felrajzolni az alibi ideje alatt, s megbízható koronatanú-e az, aki nemrég az egész iskola előtt bekamuzott egy nyári táborban kapott handjobot. S pont erről szól a sorozat, arról, hogy tinédzserkorban a megbélyegzés, a kiközösítés, az ítélkezés vagy a továbbtanulási álmok szertefoszlása létkérdés.
Magyar felirat: mrgreen
