Harvey Weinstein rémtetteinek nyilvánosságra kerülése óta sorban dőlnek le a sérthetetlennek hitt szobrok, nem beszélve az apróvadakról. Látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem rendszerszintű problémáról – amit a brit rendőrség 2012-ben indított Operation Yewtree nevű projektje is bizonyít.
A 2016-os National Treasure-t ez az akció ihlette, melynek során több mint egy tucat szexuális ragadozót kaptak el, köztük ismert és közkedvelt tévés személyiségeket is. De az angol botrány után még nem kezdtek világszinten csontvázak hullani a szekrényből, pedig a #MeeToo mozgalom valamennyi eleme visszaköszön e minisorozatban: közkedvelt, tisztességben és sikerben megöregedett színészt vádolnak meg zaklatással, majd újabb és újabb áldozatok jelentkeznek; a szenzációhajhász média asszisztál, a cinkosok hallgatnak, mi pedig találgathatunk, mi történt valójában. Ezzel vesződik legkevesebbet a sorozat. Az első részben felveti a kérdést, az utolsóban pár snittel megválaszolja. A készítőket sokkal jobban érdekelte, mi játszódik a színfalak mögött: hogyan reagál a kőszikla erkölcsű feleség, vagy épp a mentális problémákkal küszködő lány? Mindez hűvös, távolságtartó angolsággal prezentálva, ami egyáltalán nem segíti a plusz érzelmi dimenzió felépítését. Így viszont olyan az egész, mintha a színészek félnének bemocskolódni, amiért a figuráik sem kelnek életre – egyetlen kivétel a feleséget alakító Julie Andrews. A többiekről már az első részben kiderül, miféle emberek, így szép lassan elveszítjük az érdeklődésünket irántuk.
Magyar felirat: balibacsika
