Tévétorrent

National Treasure

  • Szabó Ádám
  • 2018. március 8.

Tévétorrent

Harvey Weinstein rémtetteinek nyilvánosságra kerülése óta sorban dőlnek le a sérthetetlennek hitt szobrok, nem beszélve az apróvadakról. Látható, hogy nem elszigetelt esetekről van szó, hanem rendszerszintű problémáról – amit a brit rendőrség 2012-ben indított Operation Yewtree nevű projektje is bizonyít.

A 2016-os National Treasure-t ez az akció ihlette, melynek során több mint egy tucat szexuális ragadozót kaptak el, köztük ismert és közkedvelt tévés személyiségeket is. De az angol botrány után még nem kezdtek világszinten csontvázak hullani a szekrényből, pedig a #MeeToo mozgalom valamennyi eleme visszaköszön e minisorozatban: közkedvelt, tisztességben és sikerben megöregedett színészt vádolnak meg zaklatással, majd újabb és újabb áldozatok jelentkeznek; a szenzációhajhász média asszisztál, a cinkosok hallgatnak, mi pedig találgathatunk, mi történt valójában. Ezzel vesződik legkevesebbet a sorozat. Az első részben felveti a kérdést, az utolsóban pár snittel megválaszolja. A készítőket sokkal jobban érdekelte, mi játszódik a színfalak mögött: hogyan reagál a kőszikla erkölcsű feleség, vagy épp a mentális problémákkal küszködő lány? Mindez hűvös, távolságtartó angolsággal prezentálva, ami egyáltalán nem segíti a plusz érzelmi dimenzió felépítését. Így viszont olyan az egész, mintha a színészek félnének bemocskolódni, amiért a figuráik sem kelnek életre – egyetlen kivétel a feleséget alakító Julie Andrews. A többiekről már az első részben kiderül, miféle emberek, így szép lassan elveszítjük az érdeklődésünket irántuk.

Magyar felirat: balibacsika

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.