Tévétorrent

Suburra: Blood on Rome

  • Szabó Ádám
  • 2018. február 20.

Tévétorrent

Róma élén nem a pápa áll, de nem is a polgármester: egy öregedő gengszter, a Szamuráj felel a status quóért, miközben piti drogdílerek, stricik és cigányok bandái egy-egy városállamként védik saját felségterületüket. A rend egy ártatlan, kurvázással egybekötött kokózás során borul meg; a megkent politikus bajba kerül, a felek pedig egymás rovására próbálják kihasználni a megborult egyensúlyt.

Erről szól a 2015-ös mozifilm, a Suburra, amely párdarabjához, a Gomorrához hasonlóan megkapta tévésorozat-verzióját.

A Blood on Rome egy önmagán túlnövő ingatlanmutyi története, harc a Vatikán tengerparti telkeiért. Ez persze csak a nagyobb kép, sokkal érdekesebb a kisstílű bűnözők abbéli igyekezete, hogy ők is valódi sakkfigurává váljanak: három, egyébként szemben álló fiatal briganti köt szövetséget, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki a szex­orgiába keveredő prominens papból. A filmmel ellentétben a Vatikán ezúttal nemcsak pár pillanatra tűnik fel, hanem hangsúlyos szerepet kap.

A szereplők egy része ismerős, vannak viszont új arcok is. A filmmel ellentétben most kellő idő jut mindegyikre, így nem csak annyiban különböztethetők meg, hogy milyen dialektusban anyáznak. Akad itt bajba került playboy, családi köteléktől szabadulni igyekvő roma és sértett lelkű agresszív szépfiú is – eltérő háttér és hajtó­erő, de a lényeg ugyanaz: hatalom és pénz. Mindez pont úgy hangzik, mint egy sablonos gengszterfilm; a Suburra mégis működik, mert az ismerős elemeket nem csak kreatívan kombinálja, de meg is tölti – lélekkel és mocsokkal.

Magyar felirat: Segédmunkás

Figyelmébe ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?

Sorcsere Brüsszelben

Az Európai Parlament október 27-én jóváhagyta az Ursula von der Leyen vezette második Európai Bizottság névsorát, rajta a magyar Várhelyi Olivérrel. Az EU új végrehajtó szerve, „kormánya” december 1-jén kezdte meg munkáját, és a 2029-es európai választásokig lesz hivatalban. Ugyanekkor történt őrségváltás az állam- és kormányfők testületében, az Európai Tanácsban is, ahol a belga liberális Charles Michel helyére a portugál szocialista António Costa lépett elnökként. Ezzel teljessé vált a tisztújítás az uniós intézmények élén.

Digidemokrácia

  • Bretter Zoltán

Az elmúlt években sokszor tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy vajon hol marad a „román Orbán Viktor”? Az elnökválasztás november 24-én tartott első fordulójának másnapján Romániában mindenki azt kérdezte, hogy honnan bukkant föl Orbán Viktor románsággal súlyosbított változata?

A tétovák és a rutinos betartók

Két hónap után sem jutottak dűlőre egymással a frakciók a Fővárosi Közgyűlésben a főpolgármester-helyettesek ügyében, és nem tűnik úgy, hogy közelednének az álláspontok. A Tisza Párt mintha továbbra is keresné a helyét a fővárosi politikában.

Mennyek és poklok

Jövő márciusban lejár Matolcsy György mandátuma az MNB élén, utóda Varga Mihály pénzügyminiszter lesz. Mit köszönhetünk Matolcsy jegybankelnöknek a Pallas Athéné Alapítványokon, a „kőgazdag” fián és a még mindig magas alapkamaton kívül?

„Ezt ma egy magyar bíró nem meri kimondani”

Másfél évtizede dekorálja ki a kormány társadalmi célú hirdetéseknek álcázott propagandaplakátjait a pécsi jogász, akit ezért elmarasztalt a bíróság. Nem adja fel, az elzárást is vállalja a szabad véleménynyilvánításért. Örül annak, hogy az „óbaloldal” eltűnőben van, de szerinte a Tisza Párt nem tud választást nyerni ellenállási mozgalom nélkül.