Róma élén nem a pápa áll, de nem is a polgármester: egy öregedő gengszter, a Szamuráj felel a status quóért, miközben piti drogdílerek, stricik és cigányok bandái egy-egy városállamként védik saját felségterületüket. A rend egy ártatlan, kurvázással egybekötött kokózás során borul meg; a megkent politikus bajba kerül, a felek pedig egymás rovására próbálják kihasználni a megborult egyensúlyt.
Erről szól a 2015-ös mozifilm, a Suburra, amely párdarabjához, a Gomorrához hasonlóan megkapta tévésorozat-verzióját.
A Blood on Rome egy önmagán túlnövő ingatlanmutyi története, harc a Vatikán tengerparti telkeiért. Ez persze csak a nagyobb kép, sokkal érdekesebb a kisstílű bűnözők abbéli igyekezete, hogy ők is valódi sakkfigurává váljanak: három, egyébként szemben álló fiatal briganti köt szövetséget, hogy minél több pénzt sajtoljanak ki a szexorgiába keveredő prominens papból. A filmmel ellentétben a Vatikán ezúttal nemcsak pár pillanatra tűnik fel, hanem hangsúlyos szerepet kap.
A szereplők egy része ismerős, vannak viszont új arcok is. A filmmel ellentétben most kellő idő jut mindegyikre, így nem csak annyiban különböztethetők meg, hogy milyen dialektusban anyáznak. Akad itt bajba került playboy, családi köteléktől szabadulni igyekvő roma és sértett lelkű agresszív szépfiú is – eltérő háttér és hajtóerő, de a lényeg ugyanaz: hatalom és pénz. Mindez pont úgy hangzik, mint egy sablonos gengszterfilm; a Suburra mégis működik, mert az ismerős elemeket nem csak kreatívan kombinálja, de meg is tölti – lélekkel és mocsokkal.
Magyar felirat: Segédmunkás
