Tévétorrent

Amerikai istenek

Tévétorrent

A fikció hitelessége nem abból fakad, hogy mennyire hat valószínűnek. Ha így lenne, horror, fantasy vagy sci-fi nem is létezhetne. Akkor fogadunk el egy történetet „igaznak”, ha az események egybevágnak a szerző maga alkotta szabályrendszerével, és ha a mégoly hihetetlen hősök hihető, átélhető konfliktusokkal és érzésekkel küszködnek. Neil Gaimant épp emiatt tarthatjuk tehetséges mesélőnek.

Amerikai istenek című regényének szokatlan, de tulajdonképpen földhözragadt kérdése, hogy mi lesz azokkal az istenekkel, akikben többé már nem hisznek. A regényből adaptált sorozat híven követi az írott szerkezetet, de nincs híján új ötleteknek sem. A látvány lehengerlő, és sok esetben el is szívja a levegőt a történetet átszövő, több szálon futó drámától. Egyes epizódok szinte kizárólag a vizualitásra fókuszálnak, majd mintha a készítők hirtelen észbe kapnának, a szereplők közti konfliktus kerül előtérbe. A vizuális zsonglőrködés kapóra is jön, hiszen jól lelassítja a cselekményt, és így több évadra elegendő a muníció. Szerencsére a sorozat is átveszi Gaiman lefojtott elbeszélői stílusát: minden új szál komótosan bomlik ki, a nézőnek meg kell dolgoznia azért, hogy megértse a történetet. Külön öröm, hogy a fő meseszálat megtörő, magyarázó epizódok is helyet kapnak az adaptá­cióban (egy halandó és egy dzsinn szerelme, viking hajósok áldozata Odinnak, vagy egy isteni sugallatra kitörő rabszolgalázadás). Persze egy ilyen hősközpontú történet nem működne rátermett színészek nélkül (Ian McShane most is a legnagyobb: ő Szerda úr).

Magyar felirat: Ingorion & Szigony

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.