Tévétorrent

Bombatörténet

Manhattan

  • - borz -
  • 2015. március 13.

Tévétorrent

Egész jó széria, ha nem támasztunk túlzott követelményeket. Például, ha nem innen akarjuk megtudni, kik és hogyan csinálták az atombombát.

Az első évad tizenhárom epizódja szinte kizárólag Los Alamosban játszódik, egy kivétellel csak szóbeli közlést hallunk a nagyszabású és kiterjedt Manhattan-terv többi helyszínéről. A főszereplők fikciós figurák – bár lehet találgatni, hogy kiknek az alakjából gyúrták össze egyiket-másikat –, az igazi pasasok csak a háttérben, mellékalakokként tűnnek fel néha. Ebből már nem nehéz rájönni, milyen utat választott Sam Shaw és népes forgatókönyvíró-gárdája: a magánéleti bonyodalmakat tolják az előtérbe, még szerencse, hogy ezek részben vagy egészben összefüggenek a sivatagi barakktáborba zárt, kezdetleges körülmények között dolgozó emberek munkájával.

1943-ban kezdünk: a katonaság már átvette az irányítást a tudósoktól (bár ha olyan mértékben telepedett volna rá a projektre, ahogy azt a film láttatja, akkor Hirosima és Nagaszaki nagy valószínűséggel megmenekül). Bőszen kavar a titkosszolgálat is, csak éppen a durvasága fordítottan arányos a hatékonyságával, a boszorkányüldözős jelleg már a hideg­háború legszebb éveit előlegezi. A vezérkonfliktust a Thin Man (puskatípus) és az impló­ziós bomba versengése adja. A szembenállás nem légből kapott, csak itt a dráma kedvéért túltolják: ha így ment volna a valóságban, megint csak nem készül el időre az atomfegyver. A szereplők fejében amúgy meg-megfordul a terv erkölcsi indítékú szabotálása, a főhősök vívódnak, moralizálnak a világtörténelem legpusztítóbb eszköze felett, és a háború napról napra növekvő számú áldozatával, a náci népirtással vagy a Heisenberg irányítása alatt folyó német atomkísérleti programmal racionalizálják a tevékenységüket.

A széria legjobban kitalált alakja Frank Winter, a háttérbe szorított és válságos, megalázó helyzetekbe hozott implóziós modell kidolgozója. Ellenlábasa (majd fegyvertársa) a brit-zsidó Charlie Isaacs, akit a Thin Manre állítanak rá. Míg Isaacs nagyjából belesimul az ifjú titán kategóriába, Winter összetett és ellentmondásos figura, töméntelen gyarlósággal, megingásokkal és az esztelenségig, az amoralitásig fajuló megszállottsággal; John Benjamin Hickey több mint meggyőzően hozza a szétesésig amortizálódó, majd újra meg újra összerázódó Franket, a körülötte szatellitként forgó családtagokkal, munkatársakkal és egyéb üzletfelekkel. Ha lettek volna kétségeink Frank Winter jellemét illetően, a záró epizódban meggyőző választ kapunk, mellesleg akkora horgot helyeznek el a végén, ami a második évad indulásáig fogva tarthatja az érdeklődőket.

A WGN viszonylag új versenyző a sorozatpiacon, egy sikeres fantasy (Salem) után ez a második dobásuk. Nem is rossz.

Figyelmébe ajánljuk

„Amióta a kormánynak központi témája lett a gyermekvédelem, szinte soha nem a lényegről beszélünk”

Az elhanyagolással, fizikai, érzelmi vagy szexuális bántalmazással kapcsolatos esetek száma ijesztő mértékben emelkedett az elmúlt években idehaza, ahogyan az öngyilkossági kísérletek is egyre gyakoribbak a gyerekek körében. A civil szervezetek szerepéről e kritikus időkben Stáhly Katalin pszichológus, a Hintalovon Alapítvány gyerekjogi szakértője beszélt lapunknak.

Az Amerika–EU-vámalku tovább nyomhatja a magyar gazdaságot

Noha sikerült megfelezni az EU-t fenyegető amerikai vám mértékét, a 15 százalékos általános teher meglehetősen súlyos csapást mérhet az európai gazdaságokra, így a magyarra is. A magyar kormány szerint Orbán Viktor persze jobb megállapodást kötött volna, de a megegyezés az orosz gázimportra is hatással lehet. 

Megjött Barba papa

A Kőszegi Várszínház méretes színpada, több száz fős nézőtere és a Rózsavölgyi Szalon intim kávéház-színháza között igen nagy a különbség. Mégis működni látszik az a modell, hogy a kőszegi nagyszínpadon nyáron bemutatott darabokat ősztől a pesti szalonban játsszák. 

Gyógyító morajlás

Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak. 

Elmondható

  • Pálos György

A dán szerzőnek ez a tizedik regénye, ám az első, amely magyarul is olvasható. Thorup írásainak fókuszában főként nők állnak, ez a műve is ezt a hagyományt követi. A történet 1942-ben, Dánia német megszállása után két évvel indul.

Gyulladáspont

Első ránézésre egy tipikus presztízskrimi jegyeit mutatja Dennis Lehane minisorozata: ellentétes temperamentumú nyomozópáros, sötétszürke tónusok, az Ügy, a magánélet és a lassacskán feltáruló múltbeli traumák kényelmetlen összefonódásai.