Tévétorrent

Bombatörténet

Manhattan

  • - borz -
  • 2015. március 13.

Tévétorrent

Egész jó széria, ha nem támasztunk túlzott követelményeket. Például, ha nem innen akarjuk megtudni, kik és hogyan csinálták az atombombát.

Az első évad tizenhárom epizódja szinte kizárólag Los Alamosban játszódik, egy kivétellel csak szóbeli közlést hallunk a nagyszabású és kiterjedt Manhattan-terv többi helyszínéről. A főszereplők fikciós figurák – bár lehet találgatni, hogy kiknek az alakjából gyúrták össze egyiket-másikat –, az igazi pasasok csak a háttérben, mellékalakokként tűnnek fel néha. Ebből már nem nehéz rájönni, milyen utat választott Sam Shaw és népes forgatókönyvíró-gárdája: a magánéleti bonyodalmakat tolják az előtérbe, még szerencse, hogy ezek részben vagy egészben összefüggenek a sivatagi barakktáborba zárt, kezdetleges körülmények között dolgozó emberek munkájával.

1943-ban kezdünk: a katonaság már átvette az irányítást a tudósoktól (bár ha olyan mértékben telepedett volna rá a projektre, ahogy azt a film láttatja, akkor Hirosima és Nagaszaki nagy valószínűséggel megmenekül). Bőszen kavar a titkosszolgálat is, csak éppen a durvasága fordítottan arányos a hatékonyságával, a boszorkányüldözős jelleg már a hideg­háború legszebb éveit előlegezi. A vezérkonfliktust a Thin Man (puskatípus) és az impló­ziós bomba versengése adja. A szembenállás nem légből kapott, csak itt a dráma kedvéért túltolják: ha így ment volna a valóságban, megint csak nem készül el időre az atomfegyver. A szereplők fejében amúgy meg-megfordul a terv erkölcsi indítékú szabotálása, a főhősök vívódnak, moralizálnak a világtörténelem legpusztítóbb eszköze felett, és a háború napról napra növekvő számú áldozatával, a náci népirtással vagy a Heisenberg irányítása alatt folyó német atomkísérleti programmal racionalizálják a tevékenységüket.

A széria legjobban kitalált alakja Frank Winter, a háttérbe szorított és válságos, megalázó helyzetekbe hozott implóziós modell kidolgozója. Ellenlábasa (majd fegyvertársa) a brit-zsidó Charlie Isaacs, akit a Thin Manre állítanak rá. Míg Isaacs nagyjából belesimul az ifjú titán kategóriába, Winter összetett és ellentmondásos figura, töméntelen gyarlósággal, megingásokkal és az esztelenségig, az amoralitásig fajuló megszállottsággal; John Benjamin Hickey több mint meggyőzően hozza a szétesésig amortizálódó, majd újra meg újra összerázódó Franket, a körülötte szatellitként forgó családtagokkal, munkatársakkal és egyéb üzletfelekkel. Ha lettek volna kétségeink Frank Winter jellemét illetően, a záró epizódban meggyőző választ kapunk, mellesleg akkora horgot helyeznek el a végén, ami a második évad indulásáig fogva tarthatja az érdeklődőket.

A WGN viszonylag új versenyző a sorozatpiacon, egy sikeres fantasy (Salem) után ez a második dobásuk. Nem is rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.