Tévétorrent

Bombatörténet

Manhattan

  • - borz -
  • 2015. március 13.

Tévétorrent

Egész jó széria, ha nem támasztunk túlzott követelményeket. Például, ha nem innen akarjuk megtudni, kik és hogyan csinálták az atombombát.

Az első évad tizenhárom epizódja szinte kizárólag Los Alamosban játszódik, egy kivétellel csak szóbeli közlést hallunk a nagyszabású és kiterjedt Manhattan-terv többi helyszínéről. A főszereplők fikciós figurák – bár lehet találgatni, hogy kiknek az alakjából gyúrták össze egyiket-másikat –, az igazi pasasok csak a háttérben, mellékalakokként tűnnek fel néha. Ebből már nem nehéz rájönni, milyen utat választott Sam Shaw és népes forgatókönyvíró-gárdája: a magánéleti bonyodalmakat tolják az előtérbe, még szerencse, hogy ezek részben vagy egészben összefüggenek a sivatagi barakktáborba zárt, kezdetleges körülmények között dolgozó emberek munkájával.

1943-ban kezdünk: a katonaság már átvette az irányítást a tudósoktól (bár ha olyan mértékben telepedett volna rá a projektre, ahogy azt a film láttatja, akkor Hirosima és Nagaszaki nagy valószínűséggel megmenekül). Bőszen kavar a titkosszolgálat is, csak éppen a durvasága fordítottan arányos a hatékonyságával, a boszorkányüldözős jelleg már a hideg­háború legszebb éveit előlegezi. A vezérkonfliktust a Thin Man (puskatípus) és az impló­ziós bomba versengése adja. A szembenállás nem légből kapott, csak itt a dráma kedvéért túltolják: ha így ment volna a valóságban, megint csak nem készül el időre az atomfegyver. A szereplők fejében amúgy meg-megfordul a terv erkölcsi indítékú szabotálása, a főhősök vívódnak, moralizálnak a világtörténelem legpusztítóbb eszköze felett, és a háború napról napra növekvő számú áldozatával, a náci népirtással vagy a Heisenberg irányítása alatt folyó német atomkísérleti programmal racionalizálják a tevékenységüket.

A széria legjobban kitalált alakja Frank Winter, a háttérbe szorított és válságos, megalázó helyzetekbe hozott implóziós modell kidolgozója. Ellenlábasa (majd fegyvertársa) a brit-zsidó Charlie Isaacs, akit a Thin Manre állítanak rá. Míg Isaacs nagyjából belesimul az ifjú titán kategóriába, Winter összetett és ellentmondásos figura, töméntelen gyarlósággal, megingásokkal és az esztelenségig, az amoralitásig fajuló megszállottsággal; John Benjamin Hickey több mint meggyőzően hozza a szétesésig amortizálódó, majd újra meg újra összerázódó Franket, a körülötte szatellitként forgó családtagokkal, munkatársakkal és egyéb üzletfelekkel. Ha lettek volna kétségeink Frank Winter jellemét illetően, a záró epizódban meggyőző választ kapunk, mellesleg akkora horgot helyeznek el a végén, ami a második évad indulásáig fogva tarthatja az érdeklődőket.

A WGN viszonylag új versenyző a sorozatpiacon, egy sikeres fantasy (Salem) után ez a második dobásuk. Nem is rossz.

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.