Tévétorrent

The Missing

  • -greff -
  • 2015. február 28.

Tévétorrent

Csehov közmondásos fegyverének szerepét ma egyértelműen a gyermekekre osztják a tévés angol krimikben. Amint feltűnik egy kiskorú a színen, máris érezhetjük a nyomást valahol a gyomorszáj táján, és bár kétségtelenül üdvözlendő volna, ha valaki végre – egyszer és mindenkorra – szakítana ezzel a gyakorlattal, a tárgyát a lehető legkomolyabban kezelő The Missinget igazán nem kárhoztathatjuk azért, mert már megint a rettenetesen megkínzott apák és anyák irányába fordítja a figyelmet – a művelt nyugati világra ez most éppenséggel eléggé ráfér. A zűrzavaros körülmények között Franciaországban elrabolt angol kisfiú ügyét az időben előre és hátra ugrálva feldolgozó sorozat széles ecsetvonásokkal keni bele a nézők arcába azt a temérdek mocskot, amit egy ilyen eset a napvilágra sodor. Azok az egészen szörnyű – gyilkosságokra, pedofilhálózatokra és mindenféle bűncselekmény gátlástalan eltussolására mutató –, a közelmúltból előkerült adatok, amelyekkel a brit közvélemény szembesülni kényszerült, nyilvánvalóan ott lüktetnek a The Missing fordulatai mögött, és a sorozat képes egész világszemléletet növeszteni ezekből. Hogy ez a lehető legkeserűbb, az kevéssé meglepő – más kérdés, hogy már-már a nézhetőség határait feszegeti. De a szokás szerint világverő színészek persze odabent tartják a nézőt. James Nesbitt és Ken Stott igazán remek törpe volt a Hobbit-trilógiában, idétlen álszakállaik nélkül viszont óriásokká nőnek a szemünk előtt, hogy kusza fogú, ráncos, formátlan Brandókként ostromolják meg szakmájuk felhőket átfúró, mozgóképen ritkán látott ormait.

 

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.