Tévétorrent

A mesterterv – Copper; Ripper Street

  • - bori -
  • 2013. április 7.

Tévétorrent

Nagy leleplezésre készültem, de csak egy gyenge lábakon álló konteóval bírok szolgálni. Holtbiztosra vettem, hogy a gyakorlatilag egy időben készült és egy húron pendülő két széria, a Copper és a Ripper Street mögött egy közös mastermind áll, ám hiába bogarásztam a stáblistákat, nem találtam más kapcsolatot, mint hogy a tengerentúli sorozat gyártója, a BBC America a brit sorozat hazai forgalmazója. Ezek után kénytelenek leszünk hinni a korszellem misztikus hatalmában.

Másképp nehezen tudnánk megmagyarázni, hogy az Atlanti-óceán innenső és túlsó partján egyszerre fogant meg ugyanaz a gondolat: csináljunk egy kosztümös zsarusorozatot, ami a 19. század második felében játszódik egy világváros szegénynegyedében, nyomozó hőse titokzatos körülmények között veszítse el egyetlen leánygyermekét, ez nyomasztó súllyal nehezedjen rá; legyen nyitott a tudomány legújabb eredményeire, amelyeket egy rendhagyó figura állít a bűnüldözés szolgálatába; embereink sűrűn forgolódjanak egy kellemes bordélyban, amelynek madámja kulcsszerepet játszik az eseményekben, és mindezt pontosan tíz részben, hasonló stílusú főcímmel tárjuk a nagyérdemű elé. A jó hír az, hogy a kínzó rejtély ellenére mindkét sorozat élvezhető, akár hiszünk a csodákban, akár nem.

Copper

Copper

 

Kevin "Corky" Corcoran az 1860-as évek New Yorkjában, közelebbről a Manhattan déli sarkában lévő Five Points negyedben nyomozó. A részletes helyszínrajzot lásd Scorsesénél, a New York bandáiban. Gettysburgön már túl vagyunk, de még javában dúl a polgárháború, amelyből Corky is derekasan kivette a részét. Itt tett szert azokra a kapcsolatokra, amelyek kitágítják a történet kereteit: egy fekete orvostudorral, Freemannel együtt megmentette egy gazdag iparmágnás fiának, Robert Morehouse-nak az életét, s kettejükön keresztül belépést nyerünk az úri társaságba és a fekete közösségbe.

Ahogy a körzet lakóinak, a derék nyomozóknak s a nekik munkát adó delikvenseknek és áldozatoknak a jó része is ír, tág teret nyitva a néző szívének oly kedves nemzetkarakterológia előtt, különös tekintettel az italozásra, a szélsőségekre hajló érzelmi és indulati reakciókra.

A keménygalléros és közönséges bűnözők utáni napi hajsza bemutatásán túl az alkotók nem mulasztják el kiaknázni a korabeli történelmi eseményeket: jelen lehetünk a Lincolnt másodszor is elnökké választó szavazáson, megismerkedünk a rokonszenves Booth családdal és színész fiával, aki még csak készül élete legnagyobb szerepére, melyet a Ford Színházban fog majd előadni, és beavatást nyerünk a vesztésre álló déliek New York elleni merényletterveibe.

Míg a Copperben a polgárháború szolgál korjelző karóként, a Ripper Streetben Hasfelmetsző Jack. Bár lassan már egy éve, hogy beszüntette működését, az érintettek - zsaruk, prostituáltak, újságírók és olvasóközönségük - még élénken emlékeznek rá, és sokan számítanak a visszatérésére. A felvilágosult Reid felügyelő, aki az East End sűrűjében üldözi a bűnt, ugyanazzal az egészséges szkepszissel viszonyul a Ripper-várókhoz, mint a hétköznapi nyomozati munkához, amelyben jobbkeze, a veterán Drake őrmester és balkeze, a kétes múltú amerikai törvényszéki szakértő, boncolóorvos Jackson segíti. (Mit ad isten, Corkynak is két társa van, s az egyik nagy darab vajjal a fején kavar a nap alatt.) A Coppertől némileg eltérően itt szigorúbban tartják az egy epizód, egy bűneset menetrendet, és ha megengedünk magunknak egy kis rosszmájúságot, akkor feltűnik, hogy a brit krimiszériákra jellemző módon itt is túltengenek az aberrációk, mintha a sima, kétkezi erőszak és szex nem nyújthatna elegendő izgalmat.

Ripper Street

Ripper Street

 

Operatőri munkában meggyőzőbb a Copper (ahol végig egy kéz irányítja a kamerát, Paul Sarossyé), színészetben a Ripper Street, bár a kívánatosnál ritkábban látható Franka Potente helyzetbe hozását az amerikaiak javára kell írnunk. De ezek csak nüanszok. A zene, a jelmez és a díszlet mindkét helyen nagyon rendben van, nem spórolták ki az illúziót. És akár létezett mesterterv a két széria mögött, akár nem, Sherlock Holmes és Poirot szűnni nem bíró népszerűségéből nagyon helyesen következtettek arra, hogy érdemes kosztümbe bújtatni a zsarukat.

E rovatunkban a hazai bemutatásra tekintet nélkül szemlézzük a világ friss tévésorozatait. Ennek kapcsán nyomatékosan felhívjuk olvasóink figyelmét a szerzői jog törvényeinek maradéktalan betartására.

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.