„Magyarországon nincsenek sorozatgyilkosok!” – mondják be a közelmúltbeli magyar krimiben. A szerencsésebb történelmi fejlődés nemcsak prosperálóbb gazdasággal, de gazdagabb kriminalisztikai történelemmel is jár. Nézzük például a briteket! Leghíresebb figurájuk természetesen Hasfelmetsző Jack, de van yorkshire-i hasfelmetszőjük, saját Hannibaljuk (Robert Maudsley) vagy moori gyilkosuk is. Közülük az arra érdemesek már meg is kapták saját tévéfilmjüket – a Dark Angel az ötödik epizód a legelvetemültebb angol gyilkosok történetét felelevenítő sorozatban.
Mary Ann Cottonra, a történet főszereplőjére az első angol női sorozatgyilkosként szokás hivatkozni. Elfogyasztott férjeinél csak a kétségbeesetten megszült gyerekei száma nagyobb, ami pedig még ezt is tetézi, az az életében kiporciózott arzénadagok száma. Semmirekellő férj, rivális asszony, legjobb barátnő – ahol Mary Ann megjelent, pestisként követte a halál.
Egy csésze tea a szigetországban hagyományosan mindenre jó megoldás, Mary Ann is azzal próbálta saját gondjait megoldani. A folyamatosan visszatérő, teáskannába bujtatott halál azonban önmagában édeskevés a feszültséghez. Más fokozást viszont nem alkalmaz a rendező, aki ugyanolyan méla unalommal szemléli az elhalálozókat, mint sorozatgyilkosunk. Régi vonalas, visszafogott dráma a Dark Angel, gyilkosságokkal fűszerezve – amolyan tipikus tévéfilm, ami hosszánál fogva akár a moziban is elfért volna. Ott talán még inkább szemére vetnénk tempóját és vérszegénységét; így, két epizódban elnézhetjük neki.
Magyar felirat: Mr. Bishop
