A Frontiernek a témája sem utolsó. Ha emlékszik még valaki a „tavalyi” Oscarra, ott futott be a három díjjal is honorált Iñárritu-mű, A visszatérő. A Michael Punke kitűnő regényéből készült (és nem kicsit túlsrófolt) film a határvidék prémvadászainak kalandos és irdatlanul nehéz életét tárgyazza a 18. század elején. A Frontier északabbra és keletebbre, a Hudson-öböl körül játszódik, két évtizeddel korábban. A szőrme- és irhakereskedelemben nagy pénzek vannak, véres harc folyik a területekért a rivális prémvadászbandák és a megbízóik között. Az angol korona koncesszióját bíró Hudson Bay Társaság egyeduralmát egyre több új kihívó fenyegeti, és ahogy az már a törvényen kívüli helyeken nagy haszonnal kecsegtető üzleteknél lenni szokott, a versenyzők egyáltalán nem válogatnak az eszközökben. A selyem nyakravalós úriemberek éppolyan gátlástalanul ontják az ellenérdekelt felek vérét, mint a nyúzókéses bitangok. Vegyük még hozzá, hogy a terület távolról sem lakatlan: az őslakos indián törzsek nem vetik meg a jó boltot, de elég egy félreértés vagy egy elszámolási vita, hogy az üzletkötés mészárlásba torkolljon.
Ez lenne a történelmi háttér, amely előtt két nagy formátumú ősellenség vív élet-halál harcot. Lord Benton, a Hudson Bay Társaság legendásan kegyetlen vezére (Alun Armstrong, a brit kosztümös filmek kihagyhatatlan jellemszínésze) szemben a társaság szakadárjával, az ír apától és indián anyától származó, hírhedten bestiális Declan Harppal (az olyan kultsorozatoknak köszönhetően, mint a Trónok harca vagy a Red Road egyre népszerűbb Jason Momoa). Körülöttük mindenféle nációjú, társadalmi állású és erkölcsi beállítottságú mellékszereplők tarka serege – vöröskabátosok, derék indiánok, víg özvegy, túlélőművész korcsmárosné, részeges pap, ír tolvajgyerek és a kis barátnője, jó útra tért prostituáltak és számos javíthatatlan briganti – gondoskodik arról, hogy sose legyen üres a szín.
A társulás szerencsésnek ígérkezett, a Discovery hozza a történelmet, a Netflix a mozit. De menet közben nagyon elbillent a dolog az utóbbi erős túlsúlyától. A Frontier elképesztően mozgalmas, gyors tempójú, jóformán nincs benne üresjárat, sehol egy comic relief két hajsza vagy hirig között. Hat epizódba beleszőnek annyi szálat, amennyiből két tucat sorozat is kitelne, de hiányt szenved a történetmesélés, nem jut idő karaktert adni a rengeteg figurának. A nagy tudású főszereplők mellett egyes színészek alulteljesítenek, a látvány múlt századi televíziós, ennél azért többhöz vagyunk szokva az újabb sorozatokban. Ha már Discovery, jobban jártunk volna kevesebb akcióval, több ismeretterjesztéssel. Reménykedjünk, hogy a második évadnak majd sikerül kiaknáznia a sztoriban még mindig benne rejlő lehetőségeket.
