Tévétorrent

Dates

Tévétorrent

A Skins alkotója, Bryan Elsley nem bonyolította agyon: a húszperces epizódokban netes párkeresőn ismerkedő londoniak találkoznak zárt terekben, zene nélkül, zavarba ejtően naturalista tónusban megmutatva magukat. A maroknyi szereplőt mozgató széria epizódjai alapvetően zártak, bár egyes részek lazán kapcsolódnak egymáshoz.

Letisztultság, keresetlen stílus, a nagyvárosi életmód problémáinak boncolgatása: a Dates már-már antropológiai igénnyel vizsgálja a módszereiben átalakult, ám ősrégi ösztönök hajtotta párkeresést. Olykor a szó szoros értelmében megragadható benne az a pillanat, amikor a homo sapiens szerelembe esik. Ez nagyban köszönhető a nem túlzottan ismert, de egészen kiváló, profi színészek játékának, dialógusainak: mintha az étteremben a szomszédos asztalnál ülő párocskát bámulnánk - közvetlen közelről. A rengeteg közeli szinte tapinthatóvá teszi a szereplőket, így képesek lehetünk már öt perc után is azonosulni velük. És csak itt érkezünk a Dates legfinomabb falatjához, hogy tudniillik minden dimenzióban értelmezi a vonzalmat! Egymásba szeretnek itt szépek és csúnyák, emigránsok, vidékiek, prolik és gazdagok, melegek és heterók, házasok és szinglik. Ezzel párhuzamosan persze az összes posztmodern és kőkori társadalmi probléma is felszínre kerül, de soha nem szorítja háttérbe a vonzalom vezérmotívumát. Mike Leigh tíz ujját nyalná meg a lassan feltáruló vétkek és hazugságok láttán. Kevés sorozat játszik rá ilyen szégyentelenül a voyeur vágyainkra, és még kevesebb teszi ilyen bizsergetően izgalmassá átlagemberek szerelmi bonyodalmait.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.