Tévétorrent

Ray Donovan

  • - kg -
  • 2013. augusztus 11.

Tévétorrent

Alig vagyunk túl az ismerkedésen, de annyi már most kivehető, hogy Ray Donovan személyében a gazdagok és szépek sleppjébe tartozó segéderők egy izgalmasabb példányát találta meg egy friss tévésorozat.

Rayt Hollywood akkor hívja, ha 200 milliót invesztált egy macsó akciófilmbe, ám a bemutató előtti napokban a film kiplakátolt sztárját egy transzvesztita lábai közt találják - nem, ez semmiképp nem jönne be a célközönségnek, de nem baj, Ray segít eltussolni. Miként segít akkor is, ha egy mélyérzésű szuperproducer őrült féltékenységében azt a kis szöszit figyeltetné, akivel épp az asszonyt csalja. Ray egy fehérgalléros bérmegoldó, ám gallérja fehérjét olykor vércseppek pöttyözik. Ray olyan ember, hogy a megbízói sosem lehetnek biztosak benne, hogy éppenséggel nem az ő vérük lesz, mely az ingre fröccsen. Rayt egy, csak egy dolog képes kizökkenteni problémamegoldói magabiztosságából, ez pedig a Donovan-klán, mely éles ellentéte a közelben csillogó álomgyárnak. A Donovan-tesók csak egy álmot ismernek; azt, amit az ember réges-rég eltemetett. E sokat ígérő Hollywood Noirt a színészek emelik az átlag fölé. A címszerepet Liev Schreiber alakítja; úgy vonja fel a szemöldökét, hogy az egy könnyebb testi sértéssel is felér, s úgy tör produceri kezet, hogy azt tanítani lehetne. Sorozatunk kimeríti az ihletett casting fogalmát. A mélységesen brit Eddie Marsan csodásan küzd a Parkinsonnal, miközben echte amerikait ad. Elliott Gould gouldabb már nem is lehetne. Jon Voight pedig, mint az összes Donovanok pokoli apukája, Christopher Walken legszebb pillanatait idézi.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.