Tévétorrent

Gracepoint

Tévétorrent

Ez a remake a Broad­church light: a jó dolgokat megtartották (például a zseniális, vágás nélküli főutca-nyitójelene­tet; a városlakók mélyanalízisét), de mégis minden egy kicsit kevesebb. David Tennant vaskos skót akcentusával együtt parázsló indulatát is elvesztette, ráadásul színtelen partnerével (Anna Gunn) képtelen produkálni az Olivia Colmannal szikrázó kémiát. Pontosan az a lassan kibontott, szociológiai igényű jellemrábrázolás és atmoszférateremtés, a bűn és gyász hatásának vizsgálata hiányzik, mely az eredetit olyan feszültté tette. Ezt valószínűleg érzékelték a készítők is (akik szinte teljesen azonosak a Broadchurch gárdájával), s leginkább a miliőre, a fordulatokra koncentrálnak: most a gyilkos megtalálása a cél, a ritmus feszesebb, és már az elején megjelenik egy-két alternatív cselekményszál, melyek alapvetően más irányba terelhetik a végkifejletet (kezdettől az eltérő befejezést jelölték meg a sorozat fő vonzerejeként, ennyit az átértelmezésről).

Ráadásul ebben az esetben még a kulturális fordítás szükségességét sem lehet felhozni mentségként, mint a többi „lefordított” sorozat esetében (például A híd különböző változatai): ugyanazt az álmos kisvárost és annak sajátos szociometriai viszonyait látjuk, mely lehetne a világ bármely szegletében (a Broadchurchben sem a város angol mivolta az érdekes). Az a baj, hogy a Grace­point nem rossz sorozat, sőt láthatóan nagy műgonddal és profizmussal készült. Azt hihettük, hogy a színészi játék és az atmoszféra még egyszer csodát tud tenni, de ha a készítőknek nincs határozott elképzelésük arról, hogy mit akarnak, akkor kevés.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.