Tévétorrent

Gracepoint

Tévétorrent

Ez a remake a Broad­church light: a jó dolgokat megtartották (például a zseniális, vágás nélküli főutca-nyitójelene­tet; a városlakók mélyanalízisét), de mégis minden egy kicsit kevesebb. David Tennant vaskos skót akcentusával együtt parázsló indulatát is elvesztette, ráadásul színtelen partnerével (Anna Gunn) képtelen produkálni az Olivia Colmannal szikrázó kémiát. Pontosan az a lassan kibontott, szociológiai igényű jellemrábrázolás és atmoszférateremtés, a bűn és gyász hatásának vizsgálata hiányzik, mely az eredetit olyan feszültté tette. Ezt valószínűleg érzékelték a készítők is (akik szinte teljesen azonosak a Broadchurch gárdájával), s leginkább a miliőre, a fordulatokra koncentrálnak: most a gyilkos megtalálása a cél, a ritmus feszesebb, és már az elején megjelenik egy-két alternatív cselekményszál, melyek alapvetően más irányba terelhetik a végkifejletet (kezdettől az eltérő befejezést jelölték meg a sorozat fő vonzerejeként, ennyit az átértelmezésről).

Ráadásul ebben az esetben még a kulturális fordítás szükségességét sem lehet felhozni mentségként, mint a többi „lefordított” sorozat esetében (például A híd különböző változatai): ugyanazt az álmos kisvárost és annak sajátos szociometriai viszonyait látjuk, mely lehetne a világ bármely szegletében (a Broadchurchben sem a város angol mivolta az érdekes). Az a baj, hogy a Grace­point nem rossz sorozat, sőt láthatóan nagy műgonddal és profizmussal készült. Azt hihettük, hogy a színészi játék és az atmoszféra még egyszer csodát tud tenni, de ha a készítőknek nincs határozott elképzelésük arról, hogy mit akarnak, akkor kevés.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.