Tévétorrent

Míg eljön a mentővakond - The Game

  • - borz -
  • 2015. január 27.

Tévétorrent

A hidegháború kémjátszmáinak világában játszódó hatrészes széria a legszebb reményekre jogosított. Le Carré témája Le Carré-i modorban – a sorozatipar brit profijai a BBC-nél séróból hozzák az ilyet, gondoltam, ezt nem lehet elszúrni. Tévedtem.

Főbűnösként a vezető forgatókönyvíró, Toby Whithouse lepleződik le; bár a jelek szerint alapos ismerője a nagy író életművének, különös tekin­tettel a Karla-trilógiára, itt mintha egy másik regény, a Tükrök háborúja paródiáját írta volna meg.

Önsorsrontó módon eleve olyan magasra tette a lécet, hogy földi halandó azt át nem ugorja: a hetvenes évek elején az MI5 egy át­álló ügynöktől döntő információ birtokába jut: a KGB „Üveg hadművelet” néven fennállása óta legnagyobb dobására készül, amely a brit titkosszolgálat vagy akár maga az Egyesült Királyság megsemmisítését célozza (nem kizárt egy atomcsapás sem). Ezt a fenyegetést kell felderítenie és elhárítania egy hat egész főből álló csapatnak – és ebben már a technikus, a rendőrségi összekötő meg a titkárnő is benne van –, a köztiszteletben álló régi motoros, Daddy vezetésével. A Karla-trilógia és a Tükrök háborúja szembeállítás úgy jön ide, hogy míg Control, Smiley és munkatársaik értik a dolgukat, részleges kudarcaikat tragikus tévedés, hübrisz, árulás vagy a szakértelmet felülíró embertelen hatalmi logika okozza, a Tükrök háborújában a második világháború túlburjánzott hírszerző szolgálatainak egyik visszamaradt, de eljelentéktelenedett részlege indít eleve bukásra ítélt ak­ciót – jórészt amatőrökkel – egy lényegében önmaga kreálta ügy­ben. És a The Game sztorija nagyon erősen erre hajaz, csak itt az MI5 hivatásosairól kellene elhinnünk, hogy féleszűek, kutyaütők, és mindent elbaltáznak, amibe belefognak. Nagy-Britannia egyetlen szerencséje, hogy a muszka nem tervez nukleáris támadást…

Brian Cox és Tom Hughes

Brian Cox és Tom Hughes

 

Ezzel a sztori le is fullad, holott még csak két epizódon vagyunk túl (melyek során kivételesen ostoba, közhelypufogtató párbeszédeket hallhatunk), és a 3. résztől egy új forgatókönyvíró sorompóba állításával megkezdődik a rugalmas elszakadás „minden idők legnagyobb KGB-akciójától”. Sorozatunk innentől jóval szerényebb tétekben játszik, és csodás módon feljavul, kidomborodnak azon erényei, melyeket eddig leárnyékolt a bullshit: a bányász-, postás- és egyéb szakszervezeti sztrájkoktól megbénított, az IRA merényleteitől fenyegetett London, a hidegháborús atompara, a hetvenes évek eleji atmoszféra hiteles megidézése. A színészi alakítások – például Daddy szerepében Brian Cox; Victoria Hamilton, Paul Ritter, Tom Hughes, Jonathan Aris mint a beosztottai; KGB-dezertőrként a román Marcel Iures – és nem utolsósorban az, hogy me­gint kedvenc rosszfiúink, a ruszkik ellen szurkolhatunk (mert valljuk be, sivár, szomorú évek voltak azok az akcióműfajokban, amikor haver lett az orosz, és mindenféle műgonoszokkal kellett beérnünk).

Mivel az utolsó három epizódot szinte teljes egészében a csapatba befészkelt vakond utáni hajszának szentelik, a The Game-nek végül sikerül olyan benyomást keltenie, mintha egy jó kis kémthrillert láttunk volna.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.