Ha két filmből szeretnénk megismerni a 90-es évek amerikai középiskoláinak csoportdinamikáját, a Spinédzserekhez és a Heathershez (Magyarországon a fantáziadús Gyilkos játékok címmel mutatták be) érdemes fordulnunk. A Heathers Amerikában generációkon átívelő kultstátuszra tett szert: elegánsan megírt, okos fekete komédia, mely megtévesztő könnyedségével leplezi, hogy valójában milyen mélyen mizantróp és dühös. Ahogy a szociológiának kihívást jelent az Y és a Z generáció meghatározása (már, ha egyáltalán van értelme e felosztásnak), úgy a filmipar is mintha küszködne a megszólításukkal. Jason Micallef viszont úgy gondolhatta, hogy mindent tud „a mai fiatalokról”, és sajnos vette is a fáradságot, hogy mindezt megossza velünk.
A középiskolát egy marginalizált fiatalokból álló tiritarka klikk uralja, akik a PC-vel és Insta-befolyásukkal egyetemi sportösztöndíjakat és akadémiai karriereket tehetnek tönkre. Befenyítik a focicsapat tahó bikáit és a gazdag, szőke méhkirálynőket, miközben minden kis iskolatársuk rettegve tiszteli őket. Micallef vért izzadva szeretné reprodukálni a Heathers pimaszságát és elmés korrajzát, de csak idézetek kusza és reflektálatlan összeollózására telik az erejéből. Még a képi világ kontrasztos neonfényeit és puha vattacukorszíneit is a Scream Queensből és a Riverdale-ből sikerült összelopkodnia.
A butaság még megbocsátható volna, de karikatúrává egyszerűsített antagonistáival és antipatikus hőseivel a Heathers lenéző és sértő képet fest egy egész generációról – ezt pedig nehéz elnézni. Miért is kéne?
